Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
K. Németh András: A somolyi templomrom
feltáró régészek analógiák alapján a 15-16. századra teszik az egyszerűbb, díszítetlen, de formailag a somolyi kapocspártól eltérő (háromszög alakú) kapcsok korát. 52 Összegzés, rekonstrukciós kísérlet,párhuzamok Rekonstrukció A templom rekonstrukciós rajzát az ásatási eredmények, az 1963-as helyreállításkor készült nézeti rajzok és fényképek alapján Rácz Miklós régész- és építészhallgató készítette (3. kép), az értelmezésnél az ő leírását is felhasználtam. Az ásatás során felszínre került jelenségek közül a legnehezebben értelmezhető a toronyból induló hajófalak 60 cm-es és a feltárt szentélyfalak 80-85 cm-es különböző szélességének illetve a hajó 5,25 m-es és a szentély 4,75 m-es belső szélességének a kérdése. A szélesség eltérése abból adódhat, hogy a hajó és a szentély között létezett egy pont, ahol a két, különböző szélességű fal találkozott és ahol a belső falsíkok megtörtek; ez legegyszerűbben a diadalívnél képzelhető el. További problematikus kérdés a 4. szelvényben feltárt, sekélyen alapozott téglafal viszonya a szentélyfalhoz: lehetséges, hogy - ha a kiszedett alapozási árkot elfogadjuk a sekrestyefal maradványaként a sekrestyéből a templomba nyíló ajtó utólagos elfalazásával került ide. Kérdéses, hogy a feltételezett sekrestye Ny-i fala hol kapcsolódott a hajófalhoz; erre vonatkozóan a májusban feltárt támpillér és az arányos elrendezés figyelembe vételével született a rekonstrukciós elképzelés. A D-i oldalt is bizonyosan megerősítették támpillérrel az É-i pillérrel szemben, és ettől K-re is állhatott egy pillér, akkor is, ha volt D-i kapu. A támpillérek a feltárt szentély- és a ma is álló toronypillérekhez hasonlóan kb. 1 m szélesek, 100-120 cm hosszúak, rézsűs vízvetővel ellátottak lehettek. Az elképzelt csúcsíves D-i kapu magassága a Ny-i toronynyíláséval, szélessége pedig a toronyaljból nyíló Ny-i bejáratéval egyezik meg. A D-i oldalon feltüntetett, a toronyablakok méreteivel egyező nagyságú ablaknyílások azokhoz hasonlóan rézsűs bélletűek, de a toronyablakok egyenes lezárásával szemben könyöklőjük is rézsűs. A D-i oldal - feltárás hiányában - természetesen csupán egy egyszerű, ám valószínűsíthető lehetőség. A falpárkány lenyomata megmaradt a Ny-i hajófal csonkján, 6,8 m magasságban. A tetőgerinc rekonstruált magassága 10,5 m, a torony párkánymagassága kb. 13,5 m az ablakok felső részének arányos kiegészítése után. Az oromfalakra feltehetően nem fedett rá a tető, a rekonstrukciós rajzon az oromfalak lépcsőzetes lezárásúak A rajzon látható meredek, nyolcszögletes, alul vízcsendesítővel ellátott toronysisak egy lehetséges forma; a templomot fazsindellyel fedhették, mert tetőcserepeket nem találtunk az ásatás során. Párhuzamok Mivel megyénk az elpusztult templomok feltárása terén igen rossz helyzetben van, a középkori Somogy falu plébániatemplomának részben ismert alaprajzához nehéz párhuzamot találni. Van azonban az egykori regölyi főesperesség területén néhány olyan - többnyire a barokk korban újjá- vagy átépített - templom, amelynek szentélye a somolyihoz hasonlóan gótikus stílusjegyeket visel: poligonális kiképzésű és támpillérekkel megerősített. Az elsőként említett templomon folyt ugyan műemléki kutatás, felmérések híján azonban főleg saját felvételeimre támaszkodhatok leírásánál. A ma Somogy megyei, a pápai tizedszedések idején még megyénkhez tartozó Somogyszil későgótikus, a barokk idején átépített temploma több szempontból is a somolyi templomrom rokona. Bár az épület méretei nagyobbak, de szintén háromszintes, a hajónál ugyancsak keskenyebb tornyát ENy-i és DNy-i sarkain szintén három vízvetővel ellátott támpillérek támasztják. A tornyot ma barokk toronysüveg fedi, oldalait a K-i oldal kivételével 3-3 nyílás (minden szinten l-l) töri át. A toronyba ma Ny-ról léphetünk be, a toronyaljból nyílik a templom bejárata is, D-i bejárat nincs. A somolyinál hosszabb szentélye szintén a nyolcszög három oldalával záródik; É-i és D-i oldalán egyaránt 3-3 pillér díszíti, ahogy mindkét hajófalat is. Az 1484-ben Buzlay Mózes Fejér megyei ispán által VIZl - MIKLÓS 1999, 223; 256, 21. kép 8-11. 162
