Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
K. Németh András: Javított helynévmutató és néhány topográfiai megjegyzés Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt című könyvéhez
K. Németh András Javított helynévmutató és néhány topográfiai megjegyzés Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt című könyvéhez Bevezetés A közelmúltban elhunyt kiváló történész, Szakály Ferenc utolsó, „Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt" című könyvéről több ismertetés is megjelent. A mű erényeit, és magát a vállalkozást, egy elpusztult középkori vármegyei levéltár szinte semmiből történő részleges rekonstrukciójának kísérletét, a részletes, bő regeszták elkészítését, a vármegye történetét és működését bemutató alapos tanulmányt és nem utolsósorban a középkori megyei tisztségviselők listáinak összeállítását többen méltatták. 1 Recenziójában Töttős Gábor megjegyzi: a kötethez illesztett mutató „szinte kétség és hiba nélkül jelöli meg a mai azonosított helyneveket is. Ehhez mindössze annyit kell megjegyeznünk, hogy a Tolna megye földrajzi nevei című kötet segítségével olykor más eredményre is lehet jutni, azonban a kétségek megvizsgálása, az eddigi megállapítások kritikája újabb évtizedes kutatómunkára serkenti a kötet hasznosító if. A Helynévmutató előtti rövid előszóból megtudjuk, hogy a helységek azonosítását leginkább Engel Pál Magyarország későközépkori helységnévtára című kézirata és Csánki Dezső klasszikus Történelmi földrajza alapján végezték, amelyek nyilvánvalóan eltérő lokalizálásokat is megadnak az említett, földrajzi neveket összegyűjtő kézikönyvhöz képest. Bizonyosan sok munka vár még Tolna megye középkori településtörténetének kutatóira, ám az elmúlt kutatások néhány szerény, de - a Helynévmutató adataihoz képest - új eredményére szeretnék rámutatni. A megjegyzések egy részéhez nem kellett új adatokat találni, csupán a helynévmutató összeállításakor is felhasznált Csánki-mű alaposabb tanulmányozására volt szükség, kiegészítve a kiadott török forrásokkal, a Pesty Frigyes-féle és az 1970-es években gyűjtött helynévanyaggal illetve a helytörténet adalékaival. Néhány, többnyire Tamási környékén fekvő elpusztult középkori falu azonosításánál saját terepbejárásaim illetve más, hozzáférhető topográfiai munkák eredményeit is felhasználtam. Az egyes települések lokalizálásához fűzött megjegyzéseket a bevezetés után, a helységek alfabetikus sorrendjében közlöm, néhány általános észrevételt azonban érdemes tenni. Nem új megállapítás, hogy a középkori településtörténet feldolgozásánál talán legfontosabb dolog a birtokviszonyok vizsgálata, így elkerülhető pl. hasonló vagy megegyező hangalakú helynevek összekeverése. Ez történt pl. a Somogy megyei Baté esetében, amely a Helynévmutatóban Bátához került, holott a regesztában szereplő, Csánki által is tárgyalt birtokos vizsgálatával elkerülhető lett volna a hiba. Igen lényeges a középkori helynevek korabeli írásmódjának vizsgálata, szintén a pontos megkülönböztetés végett: pl. Tői és Csői Csánkinál is külön-külön szerepel, és a középkorban is következetesen Theul, Thul, Thewl néven fordul elő az egyik, Chewl, Chwl stb. alakban a másik; nem is beszélve az oklevelekben esetleg feltűnő, közeli helységnevekből kikövetkeztethető földrajzi távolságról a két település közt. Történt olyan azonosítás, amikor magával az árulkodó regesztaszöveggel ellentétben helyeztek el rosszul egy települést a térképen. Bármely mai térképre vetett pillantás meggyőzhet bennünket pl. arról, hogy a 187. regesztában szereplő Lak nem helyezkedhet el a mai Nak körül, Szék pedig nem lehet azonos Magyarszékkel, hiszen - az oklevél szerint - mindegyiken átfolyik az a Sárvíz, amely Naktól és Magyarszéktől is több tíz kilométerrel nyugatabbra folyik napjainkban is. Végül megjegyzem, hogy - talán a számítógép ördöge miatt - annyi hiba és elírás került a Helynévmutatóba, amely használatát nagyon megnehezíti, egy-egy helyiségre vonatkozó oklevelek 1 TÖTTŐS 1999, VÁRADY 2000. 2 TÖTTŐS 1999,76. 3 SZAKÁLY 1998, 233. 143
