Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
V. Péterfi Zsuzsanna: Hamvasztásos sírláda Alsópél-pusztáról (Tolna megye)
A hamvakat feltehetőleg a láda mellett talált üvegurnába tették valamikor (4.kép). Ez a kékes-zöldes színű, hengeres, kissé lapított testű, széles bordázott fülű üvegkorsó az 1. század második felében és a 2. század elején uralkodó forma. Eredetileg nem urnának gyártották, de gyakran alkalmazták temetkezési célokra. 26 Mint a legtöbb korai üvegárut, ezt a típust is Észak-Itáliában gyártották s itt elsősorban Aquileia üveghutáira lehet gondolni. 7 A síregyüttes talán legszebb darabja a bronzból készült nyeles patera, vagy nyeles csésze. Az áldozatbemutatás előtti rituális kézmosás során használt edényfajta, mely tulajdonképpen egy kiöntős szájú bronzkancsóval alkot készletet. Leggyakrabban hamvasztásos sírokban és kocsitemetkezéseknél fordul elő, de teljes készlet felbukkanása ritka. A nyeles paterák az 1. században jelennek meg és terjednek el a provinciákban, de magában Itáliában is legkorábban Augustus alatt kezdhették meg gyártásukat. 28 Az 1-2. század folyamán használták őket, illetve a dunai provinciákban a 3. században is feltűnnek, igaz, ekkor már inkább helyi műhelyekben készültek, és rosszabb minőségűek voltak. Két öntött részből állnak, melyeket utólag forrasztottak össze. A korai, Észak-Itáliában gyártott típusoknál az edénytest sima, díszítetlen, középen umbó lehet. A fül ember- vagy állatfejben végződik (kos, kutya, oroszlán, sas, bika, szarvas, párduc, griff). Maga a fogórész üreges és plasztikusan formált növényi motívumok díszíthetik. 29 Az alsópéli paterán is e stílusjegyek figyelhetők meg, a nyél pedig oroszlánfejben végződik (5-6.kép) így korát az 1. század végére - 2. századra, készítési helyét pedig talán Észak-Itáliára határozhatjuk meg. A sírból előkerült két ép mécses is. Mindkettő a korai, ún. volutás típushoz tartozik, a discuson kis térdelő gladiátor alakkal (7.kép 3-4.) Gyártásuk és használatuk szintén az 1-2. századra tehető. 30 Szót kell még ejteni a nagyméretű vasszegekröl is, melyek a legtöbb hamvasztásos sírban előfordulnak, számuk egy és tizenkettő között változik. A kutatók többsége általában koporsószögre vagy a máglya építése során használt szögekre gondol. Ezzel szemben A.Barb a kleinwarasdorfi hamvasztásos kőládasírban talált tucatnyi szeggel kapcsolatban arra gondolt néprajzi és régészeti párhuzamok alapján, hogy ezek a mellékletek nem koporsó vagy halotti máglya részeként kerültek a sírokba, hanem a holttestet a hamvasztás előtt egy ún. halotti deszkára a szó szoros értelmében felszegelték. Ennek a tulajdonképpen rituális szegelésnek az eredetét az őskori időkig vezeti vissza, s a halott visszajárasától való félelemben látja gyökereit. Véleménye szerint a későbbiek folyamán, különösen a csontvázas temetkezések esetében, már megelégedtek a szög vagy szögek jelképes sírba helyezésével. 31 Az alsópéli szarkofág esetében kizárható, hogy koporsószegekről lenne szó, s a halotti deszkára való szegezés sem valószínű, inkább a máglya építéséhez használt vasszegek sírba kerülésére gondolhatunk. E halotti máglya maradványaira utalhat ugyanis a kőtörmelékes-habarcsos réteg alatt megfigyelt hamus-faszenes réteg. Összegzés: Áttekintve az alsópéli kőládasír rítusát s összevetve a hasonló temetkezésekkel, megállapítható, hogy a halottat a 2. század első felében temethették el. Ennek a kormeghatározásnak a sírba helyezett mellékletek sem mondanak ellent, de ennél pontosabb behatárolást sem tesznek lehetővé. E Pannoniában egyébként is ritkább sírtípus területünkön jelen pillanatban egyedinek tűnik, de mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy Pannónia Inferior e később romanizált vidékén is lehet számolni olyan réteggel a korai időszakban, akik anyagi és társadalmi helyzetüknél fogva igényelték az ilyen római módra való temetkezést és a római importból származó tárgyak használatát. Természetesen nem eldönthető, hogy betelepült római polgárról illetve annak feleségéről, vagy előkelőbb bennszülött egyénről van-e szó. A közelben megfigyelt római kori épületomladék lehet egy villa vagy kisebb majorság maradványa, így a sír és az épületnyomok között szoros összefüggést tételezhetünk fel. (Fotó: KÁDAS TIBOR, MTA Régészeti Intézete) 26 BENKŐ 1962. 4h típus., BARKÓCZI 1987. Kat.l68.a.. BARKÓCZI 1988. 182., BARKÓCZ1 1990.153, 18. ábra. 10. 27 BÓNIS 1957. 73. az irodalommal., BARKÓCZI 1988. 182. 28 RADNÓTI 1938. 68., SZABÓ 1990. 144. 29 SZABÓ 1990. 145. 30 IVÁNYI 1935. VI. t. 2. típus 31 BARB 1950. 198-199, 36-47. lábjegyzet az irodalommal 121
