Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Bölcske–Vörösgyar bronzkori tell település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása
körébe. Az öntőminták homokkőből készültek. A leletek mindegyike a Vatya kultúra rétegeiből került ki, a Nagyrévi rétegekben nincs nyoma a fém megmunkálásának. A helyi bronzöntés-olvasztás egyértelmű bizonyítéka a fújtatócsö töredéke. Sajnos bronzöntö-olvasztó kemencét nem sikerült feltárni egyetlen rétegből sem (talán a Vatya kultúra jellegzetes településszerkezete miatt). A fémművesség további bizonyítéka a hiteles rétegből előkerült két öntőminta. Laposvéső öntőmintája Tiszafüred-Ásotthalomról 27 , és egy ismeretlen középső bronzkori lelőhelyről ismert 28 . Fémből (bronz) öntött változatai a koszideri periódust megélő középső bronzkori telepekről 29 , hasonló korú temetkezésekből 30 , és kincsekből 31 kerültek elő. A karperec-karika öntőmintája egyedülálló, párhuzam nélküli egyelőre. A lemez- és drótipar a Kárpát-medence területén a kora bronzkorban már kialakult, és a középső bronzkor végéig virágzik valamennyi kultúra területén. Az ékszertípusok a pécskai és a nagyrévi tellek rétegei alapján a késői nagyrév időszaktól jelennek meg 32 . Az ilyen jellegű tárgyakat eddigi ismereteink-feltételezésünk szerint bronztömbök-lemezek hideg megmunkálásával (lemezkalapálás, dróthúzás) alakították ki. Ez az öntőminta azt sugallja, hogy át kell értékelnünk a Vatya kultúra drót-és lemeziparáról alkotott eddigi elképzeléseinket. A Vatya kultúra jellegzetes drót és lemezékszerei (ill. néhány típusa) lehetséges, hogy első fázisban öntési (meleg) technikával készültek, melyet másodlagosan esetleg tovább alakítottak hideg állapotában (díszítés, kalapálás, stb). Hasonló leletek vannak a koszideri II. kincsben 33 , a Zalaszentiván-Kisfaludihegy-i kincsben 34 , a „Dunántúl"-i kincsben 35 , a Kisszékely-rácegresi kincsben 36 és a zentai sírban 37 , (érdekesség, hogy párhuzamai a koszideri korszakhoz köthetők, míg az öntőminta a fejlett Vatya III. rétegből került ki, tehát egy fázissal korábbi). A huzal-drótból csavart spirálcsövecske szintén elterjedt a középső bronzkor valamennyi kultúrájában a Kárpátmedencében. Bronzból készült párhuzamait pl. a Vörösgyírhez közeli Bölcske-szentandráspusztai temetkezésekből 38 egyéb sírokból 39 , és kincsekből 40 ismerjük. Aranyból Túrkeve-Terehalom középső bronzkori rétegéből került elő hasonló darab 41 . A csiszolt kőeszközök petrográfiai csoportosítása A megvizsgált 213 db kőeszközről makroszkópi leírás született, s ennek alapján 11 genetikai kőzetcsoportba lettek besorolva. Az egyes csoportokból további vizsgálatokra kiválasztott minták száma 26 db. Ezekből mikroszkópi vékonycsiszolat alapján leírás készült. Az alábbiakban vázlatos bemutatásra kerülő genetikai kőzetcsoportokat jelen vizsgálati szinten az egyéni specifikumok mellőzésével statisztikailag foglaljuk össze. Ezt az indokolja, hogy a legtöbb csoport esetében további altípusok különíthetők el és ezek egyéb módszerekkel történő elemzése feltétlenül szükséges. A jelenlegi ismeretességi szinten az anyag egy része határozott azonosságot mutatnak a hasonló százhalombattai és Székesfehérvár környéki leletanyaggal. Ugyanakkor azonban olyan új genetikai kőzettípusok és változatok is megjelennek (kb. 30 %-ban), amelyek a korábban megismertektől jelentősen eltérnek. Kőzettani feldolgozás keretei A rendelkezésre álló, különböző feltárásokból, valamint szórványból származó kőeszközöket először a régészeti-tipológiai feldolgozás alapján sorolták be funkcionális egységekbe. Ezeken belül a Szekszárdi Múzeum raktárában, a helyszínen volt módunk makroszkóposán szemrevételezni és meghatározni az anyagot. Ehhez a minták épségének meg őrzése érdekében csupán egyszerű eszközöket lehetett használni. A felületnedvesítés, a sérült példányok szegélyén apró szilánkok pattintása, savas reakció, dörzspapírral történő felületelőkészítés, karcolótü, továbbá 8- és 18-szoros kézinagyító állt rendelkezésre. Az ennek alapján elkülöníthető kőzetgenetikai kategóriákat példányonként rövid makroszkópos kőzetleírással jellemeztük, feltüntetve a színt, szövetet, szemcsézettséget, látható porozitást, patinásodottságot, polírozhatóságot. A különleges összetételű vagy rejtett szövetű kőzetek esetében természetesen ez a módszer szubjektív hibalehetőségeket hordoz. Ennek csökkentése érdekében hasonlósági bélyegek alapján azonos genetikai csoportba sorolt példányokból jellemző darabokat emeltünk ki további részletesebb azonosító vizsgálatok céljára. 27 BÓNA 1975, Taf. 196/8., töredék, a nyél-markolatrész hiányzik 28 Szórványlelet, laposvéső töredékes öntömintája. In: BRONZEZEIT IN UNGARN, Katalog 341., a Bona féle 3. típushoz tartozik (BÓNA 1958, összesítő táblázat/3.), a munkáéi felőli része van meg, a nyélmarkolat hiányzik. 29 Pl. Gyulavarsánd-Laposhalomról, BÓNA 1975, Taf. 150/38., Pákozdról, MAROSI 1930, 62. 30 Pl. Hernádkak, 96. Sír, BÓNA 1975, Taf. 164. 31 Pl. Koszider II, Sárbogárd, Alsónémedi, Nagyhangos B, BÓNA 1958, 211-243. 52 BÓNA 1992, 50. 33 MOZSOLICS 1957, XXIII/13. 34 BÓNA 1958, Taf. VI., a kar vagy lábtekercsek végén, gyűrűkben felfűzve 35 BÓNA 1958, Abb. 4/24. 36 HAMPEL 1896, CLXI/9. 37 MOZSOLICS 1967, Abb. 16. 38 BÓNA 1975, Taf. XXII, XXVI. 39 Pl. Szelevényről FISCHL 1997, 13/5-6., Megyaszóról BÓNA 1975, Taf. CLXXXVIL, Kulcsról BÓNA 1975, Taf. XIII-XVII. 40 Ócsárol BÓNA 1975, Abb. 6., Százhalombattáról BÓNA 1975, Abb. 14. 41 H.: 4 cm, in: BRONZEZEIT IN UNGARN, Katalog 370. 84
