Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Bölcske–Vörösgyar bronzkori tell település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

Az őrléssel kapcsolatba hozható leletek értékelése

1 : Összesen 139 db követ azonosítottunk őrlésnél használatos szerszámként: ebbe beletartoznak a felső és alsó részt képező őrlő, csiszoló, porító, élesítő, érdesítő, és egyéb funkciókat ellátó kövek. Őrlökövek: -Alsó kövek: 91 db - Felső kövek: 48 db Az alsó részek alak szerinti megoszlása a következőképpen alakult: - Félgömb alakú: 68 db, ebből 18 db ép, 6 db miniatűr, 3 db pedig metate jellegű (nagyméretű) - Lapos őrlőlap: 18 db, ebből ép 5 db, mindegyik miniatűr méretű - Téglatest alakú, szögletes, vaskos: 5 db - Kézimalom: 1 db - Üllő: 1 db Az alak-forma szerinti megoszlásban az őskor teljes folyamán használt formák közül a 80.597.176. leltári számú kézimalom kb. negyedívnyi töredéke jelentette a legnagyobb meglepetést. A töredéken is jól látható a hosszú, erőteljes igénybevétel során keletkezett sima, fényes őrlőfelület és középen a forgatáshoz szükséges lyuk íve. A kézimalmok általánosan a La Tene korban terjednek el hazánk területén, ez a darab azonban a középső bronzkorból (nagyrévi kultúra, kulcsi fázis) származik. Jóval kisebb méretű, mint kelta párhuzamai, de mechanizmusának egyezése miatt ugyanúgy lényegesen könnyebbé tette az őrlés folyamatát. Bronzkori megléte (bár eddig egyedülálló példány) utalhat az őrölt gabonamennyiség növekedésére, az ipar és a technika fejlődésére egyaránt, (l.kép 3-4.) Az őrlőkövek funkcióját vizsgálva a hagyományos gabonaőrlésen kívül a legmarkánsabban megfigyelhető jelenség a telepen a festékőrlés volt. 31 darabon lehetett szabad szemmel is festéknyomokat megfigyelni, 25 esetben vörös okker (pl. 2.kép 4.: 80.597.179.), 3 esetben valamilyen szerves eredetű, fekete színű anyag (2. kép L: 80.526.133., és még 543.115., 552.65), 1 esetben sárga okker (80.542.49.), egy esetben fehér és vörös (80.612.4.), egy esetben pedig feketefehér és vörös festék (2.kép 3.: 80.550.118.) nyomát. A fekete színű szerves anyagot nem vettük vizsgálat alá, de szén, ill. koromszerü anyagnak tartjuk, a fehér pedig feltehetően ásványi eredetű mész-kréta származék lehet, melyet szintén nem vizsgáltunk. A sárgától mélybarnáig terjedő színtartományú okkert a Bölcske-vörösgyíri lelőhelyen nagy mennyiségben találtuk kiszállásunk alkalmával. Leginkább a partfalban volt megfigyelhető, kisebb-nagyobb rögdarabok formájában, (l.kép 1-2.) Az alsó kövek kb. 1/3-a tehát kifejezetten festék őrlési nyomokat mutat, mely a teilen természetes formában bányászható-előbukkanó, ill. emberi tevékenység által előállított (faszén, korom) festékanyagoktól származik. A felső kövek (marokkövek) közül 5 db mutatott festéknyomot. Mindezekből arra következtetünk, hogy a teli egykori lakossága szándékosan, kifejezett céllal telepedett erre a festékfölddel erősen dúsult löszfennsíkra, hogy azt feldolgozza, ilyen nagy mennyiségről lévén szó, akár a teli területén kívülre importálja is. Valószínűleg innen eredetezhető a lelőhely modern (újkori) elnevezése is (Vörösgyír = kör ill. gyürü alakban vörös festékkel dúsult-elszínezödött terület). A gabona és festékőrlésen kívül különböző (fém, csont, kö, stb.) tárgyak élesítésére, csiszolására, élezésére (12 darabon) (3.kép 1.: 80.539.22., 3.kép 2.: 80.539.22., 3.kép 3.: 80.516.191.), magok és termések összetörésére (2 darabon) utaló nyomokat tudtunk az őrlőköveken kimutatni. A használat során keletkezett kopásnyomok közül az alábbiakat regisztráltuk: 13 darabon élezés nyoma, magtörés közben keletkezett gödrösödés az őrlőfelületen 2 darabon. A hosszantartó gabonaőrlésre utal az őrlőfelület kiteknősödése (12 esetben) (Pl. 3.kép 4.: 80.516.195.), felfényesedése (4 esetben, pl. 4.kép 4.: 80.545.158.). Megfigyelhető volt az is, hogy ha egy alsó követ sokféle célra használtak, eközben frekventált munkafelületek keletkeztek: egy bizonyos müveletet egy bizonyos részén végeztek állandó jelleggel (pl. 2.kép 2.: 80.546.12.), ill. két külön őrlőfelületet képeztek ki eltérő feladatokra (pl. 80.543.109.). A különböző funkciók miatt a nyersanyagként használt kövek típusa, szemcsemérete is eltérő: 35 db durva (5, vagy annál nagyobb mm), 30 db közepesen durva (kb. 3-5 mm), finom 38 db, ill. két esetben pergős, érdes nyersanyagot tudtunk elkülöníteni. Körülbelül egyenlő arányokban volt szükség finom, középfinom, és durva szemcseméretű kövekre. A tönkrement, eltörött alsó kövek leggyakrabban félhold alakú darabjait másodlagosan kaparóként (15.kép/80.59l.8l), festékporítóként (4.kép 2.: 80.543.114.), ill. élezésre (3.kép 1.: 80.548.162.) használták tovább. Az alsó kövek között volt egy szabálytalan alakú, egész felületén apró, mély karcolásnyomokat mutató üllő is (4.kép 3.: 80.519.259.). A felső kövek között a gömbölyded, használat során szögletesedő formát öltő, több oldallapon használt marokkövek fordultak elő nagy számban (20 db), 5 esetben festéknyomokkal felületükön. Ide soroltuk a feldolgozás folyamán a hántoló-retusőr-mozsártörö funkciót ellátó, ovális, kézbe fogható köveket, melyek két végükön gömbölyűre kopott használati felületet mutatnak (6 db) (pl. 15.képl80.536.79)., valamint a simító-ütöfeladatokat ellátó durva, kezdetleges 80.543.399.: festékanyagot tartalmazó kőzet: minta. 82