Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Lovas Csilla: Tolna vármegye hivatali arcképcsarnoka a 19. század első felétől 1945-ig

Az 1916-os alispáni iratok szerint 1912-ben eredetileg Simonsits Elemér, Perczel Dezső és gróf Apponyi Géza arcképeinek megfestését határozta el a közgyűlés és erre a célra három éven át 3000-3000 koronát különített el. A képek elkészítése azonban késett, 1914-ben viszont már a háborús viszonyok miatt nem tudták felhasználni az erre a célra felvett 9000 koronát. Ennek az összegnek a letétbehelyezését kérték a belügyminisztériumtól, amire végül megkapták az engedélyt. Ezt az összeget 1915-ben és 1916-ban újabb 3000-3000 koronával gyarapították. Ebből 1916ban Simonsits Elemér arcképére felhasználtak 3200 koronát, majd 1917-ben 2000 koronát Perczel Dezső mellképére, de mint említettük Apponyi Géza portréja nem készült el. Újabb adatokra csak 1924-ben bukkanunk az alispáni iratokban. Az arcképfestésre elkülönített pénz 1924-26 között Főispáni arcképfestési alap néven szerepelt az alispáni jelentésekben, a pénzt a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál helyezték el. 1924. februárjában 6820 K, júniusában 300.000 koronát utaltak át az alapba

153

. 1925. márciusi alispáni jelentésből kitűnik, hogy az alapba újabb összeget utaltak át, így annak vagyona 10.044.467 korona. Minden bizonnyal tovább emelték az alap vagyonát, mivel 1926 augusztusáig összesen 55.956.700 koronára növekedett az alap számláin elhelyezett összeg. Ebből októberig 42.988.522 koronát használtak fel. Nem tudjuk pontosan mire, hiszen Apponyi Sándor és Tisza István képeinek költségeit a közművelődési alapból fedezték

154

. Forster Zoltán főispán arcképének megszerzését lemondása után Kun Lajos bizottsági tag indítványára 1923. aug. 29én határozta el a közgyűlés.

155 További adatot nem találtunk a portréra vonatkozóan. Feltételezésünk szerint a gyűjteményünkben lévő Antal Sándor által 1924-ben festett főispáni portré Forster Zoltán portréja

156

. Barna függöny előtt barnahajú, bajuszos zöld díszmagyaros szembenéző férfi térdképe. Mellette jobbra asztalkán kócsagtollas föveg, bal kezében fehér kesztyű. A festményt a 1940-ben készült fényképek tanúsága szerint az alispáni teremben helyezték el. 157 Apponyi Sándor gróf arcképének

158 megfestetését 1925-ben a tavaszi rendes közgyűlésen indítványozta az alispán

159

, köszönetképpen az előző évben 80. születésnapját ünneplő grófnak, a vármegyei múzeum egyik létrehozójának, aki újabb adománnyal, 1000 kötetes könyvtárral, gazdagította a múzeumot

160

. A helyi újság így tudósított a határozatról:

161 „Az alispáni jelentés kapcsán a törvényhatóság lelkesedéssel kimondta, hogy gróf Apponyi Sándor v. b. t. tanácsosnak, a vármegye kiváló tudós és jótékony főurának, aki csak a közelmúltban is fejedelmi ajándékkal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeumot, amikor sok milliárd értékű könyvtárát odaajándékozta, arcképét a vármegye tanácskozási terme részére megfesteti. A portré elkészítésével Miklósi M. Ödön szekszárdi festőművészt bízzák meg.

162 A festmény a nyári rendes közgyűlésre készült el, melyen megemlékeztek az áprilisban elhunyt grófról. „A felállással való tiszteletadás alkalmával önkéntelenül is a nagy tudósnak a teremben elhelyezett arcképére vetődött tekintetük a bizottsági tagoknak. " l A Tolnamegyei Újság, kissé eltúlozva Miklósi festői erényeit külön cikkben

164 foglalkozott a portréval is: ,Apponyi Sándor gróf képe a megyeház termében. A törvényhatósági bizottság már a múlt évben elhatározta, hogy a vármegye halhatatlan fiának, Apponyi Sándor grófnak képét Miklósi Ödön szekszárdi festőművésszel székháza számára megfesteti. Mivel a tudós főurat betegsége, majd halála megakadályozta, hogy modellt ülhessen a művésznek, a vármegye akként határozott, hogy Miklósival arról a képről készíttet másolatot, amelyet a Kegyelmes Asszony, akinek magának is kiváló művészi sikerei voltak, körülbelül két évtizeddel ezelőtt festett a férjéről és amelyik Apponyi Sándor grófnak legsikerültebb arcmása. A mostani megyegyűlés alakalmával helyezték el a nagyteremben a képet, amely bravúros beállításban, briliáns festői technikával örökíti meg a bibliofil mágnást, aki egy hosszú életre terjedő munkát és óriási vagyont áldozott a nemzetéért. A pompás olajfestményt, amely az egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tagok kiváló tetszésével találkozott, méltán öregbíti Miklósi Ödön kiváló szekszárdi festőművészünk sikereit és hírnevét. " A festő nem másolatot készített a grófnő festményéről, hanem átkomponálta azt. Jobbra fordulva, nagy vörös bársony fotelben ülve, polgári öltözetben, kezében könyvet tartva mutatja a grófot. A háttérben félrehúzott zöld függöny, mely '

3 Az alispán időszaki jelentése 1924. március 31. és július 31.; TMÖL Alispáni i. 6012/1924. '

4 Tolnamegyei Újság. 1925. ápr. 4. 4. A vármegye közgyűlése. ,5 Tolnamegyei Újság 1923. szept. 1. 1-5. Főispáni beiktató. '

6 WMM Képzöm. Gy. Antal Sándor: Főispán arcképe 1924. ltsz: 56. 172. (Származás: Szekszárd vármegyeháza megjelöléssel) " WMM Újkortörténeti Negatív Gy. ltsz:6539. i8 WMM Képzöm. Gy. Miklósi M. Ödön: Férfi képmás 1925. ltsz: 56.176. '

9 TMÖL Időszaki jelentés az 1925. márc. 31-én megtartott tavaszi rendes közgyűlésre. Szekszárd, 1925. Alispáni i. 5506/1925. Tolnamegyei Újság. '° TMÖL Időszaki jelentés az 1924. júl. 31-én megtartott nyári rendes közgyűlésre. Szekszárd, 1924. '' Tolnamegyei Újság. 1925. ápr. 4. 4. A vármegye közgyűlése. A cikk arról is ír, hogy Apponyi portréjával együtt Tisza István arcképének megfestetését is elhatározták i2 A festő a képért 25.000.000 koronát kapott. TMÖL Alispáni i. 9479/1925.; 16385/1925. * Tolnamegyei Újság 1925. aug. 29. 2. Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának nyári rendes közgjűlése. 14 Tolnamegyei Újság 1925. aug. 29. 4. 427