Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Nem maradt e népnek égbe kiáltója, Tavasszal ide már be sem jön a gólya. Majd csak kiheverjük valahogy e nagy kárt, És lesz majd valakinél egy igazi boldog nyár. xxx TISZTELT VENDÉGSEREG! Hozzuk a káposztát, a kertek fejedelmét, Csak az a kár, hogy szegényt rég nem verte e a jég. Ne bántsák külsejét, egyék a belsejét, A többit majd megeszik a típustehénkék. xxx Borköszöntő Ezen bornak egykor szőlőtöke volt a lelke, Zöld volt a levele, édes volt a leve, Kapásokkal veregetett tőkécske, Görbevassal sanyargatott vesszőcske. Tölgyfába töltögetett borocska, Abronccsal összeköttetett hordócska. Ugyan Te bor mond meg nékem, hogy hol van benned az erő, Ha belőled iszom, mért vagyok olyan vakmerő? Tegnap este a feleségem is haragudott rám, Mert nagyon borszagú volt a szám. De én neki eztet mondám, Csókolj meg hát édes rózsám. i De mire ő ezt felelte, Hogy eredj odébb teringette, Hát én eztet szégyenlettem, Hogy ily haszontalant tettem, De mégse volt haszontalan, Mert a bornak jó íze van. Hej, de sok ember mondta már Ó Te aranyszínű lőre, Maradtál volna a fekete földbe, Hogy ne taszigálnál hátra és előre. De azért igyunk, igyunk aranyszínű bort, Még oly vidámak nem leszünk, hogy kedvesünkhöz sem mehessünk. II. Bort iszik a magyar nem pediglen vizet, Kocsmában is sörért nálunk csak a német fizet. Bor az igazi nedv, ebben van a virtus, Mindenfajta lőrét verjen meg a Krisztus. Magyarnak bor való, csak a bor jó mégis, Ebben az üvegben azt hoztam hát én is. Mindenki öröme így biztosan, hogy meglesz, Magyar államunk népe is úgy gondolom, hogy több lesz. Ehhez kívánok fiataljainknak hosszú boldog éltet, Szülőknek, vendégnek erőt, egészséget és jó mulatást. 400