Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A lakodalmi vacsora A vacsorának mindenütt megszabott ülés- és étrendje volt. „Az érdemesebbek, idősebbek - kiváló tekintettel az ősz hajra, - a felső részen, a násznagy a sarokban vagy az asztal derekán, vőlegény, menyasszony a násznaggyal szemben. Az asztal alsó részét fiatalabbak korrend szerint ülik körül."

134 A lakodalomnak gazdag, változatos étrendje volt, ahol is tésztás húsleves, fokhagymás marhahús, paprikás csirke, töltött káposzta, főtt baromfihús, újabban sülthús, ezeken kívül tejfölös, borsos kerek kalács, rétes, fánk, csörge, s újabban torták, mignonok. Meg kell említeni a sokféle pálinkát és a csemegéül fogyasztott mézet is, ez utóbbit a répából készült gyári cukor szorította ki. A lakodalmi étrend a következő volt: 1. Tyúkhúsleves kockatésztával 2. Levesben főtt hús tormamártással 3. Fokhagymás marhahús 4. Csibepaprikás 5. Töltött káposzta 6. Baromfi pecsenyék (liba, kacsa, csirke) 7. Tejben főtt kása, régebben köles, a múlt század végén már dara vagy rizs, cukorral, fahéjjal, aprószőlővel bőven meghintve 8. Kalács 9. Sütemények (rétes, fánk) 10. Gyümölcsök: szőlő, alma, mogyoró, dió.

135 „A vőfély - az első vőfély, annak mejjes köténnyé vót. Vótak kisvőfélyek is - akinek oan rokonsága vót - aztán azok is vitték a tálat az öreg vőfél után, meg mönyecskék is, aztán az atta be - az öreg vőfél - a tálakat. Nem vót ám tányér mindenkinek. Meg poharak se. Hanem sörös üvegek, meg literös üvegök, aztán abbu ittak. Cseréptálba hozták az ennivalót, meg vót úgy is, hogy magunk vittünk kést meg kanalat. Négy emberre attak egy tálat."

136 A fő rendező a vőfély az egyes fogásokat rigmussal jelentette be (ezek a rigmusok azonban már a színpadi célú lakodalmas támasztotta igényekhez igazítottak), az étkeket szakácsasszonyok hordták fel: Tisztelt vendégsereg, fiatalok, vének, Illő becsülettel egy kis csöndet kérek. Ha méltóztatnak egy kis figyelemre, Mi a házasság, elmondom én egyben. Hát bizony régen volt, mikor így szólott apám az anyámhoz, Hozhatna a gyerek menyecskét a házhoz. Hát ott voltam közelbe én is meghallottam, Házi tüzet nézni rögtön elindultam. Fogtam a tarisznyát, a nyakamba vettem, De előbb magamat otthon teleettem. Bejártam tíz várost, harminchárom falut, De lányt azt nem találtam hozzám valót. Az egyik csúnya volt, a másik meg kövér, A harmadikat a kapuban ölelte a legény. A negyediket hü de megszerettem, Harminchárom percig imádója lettem. De azt az egyet se vehettem el ám, Mert tíz évvel vénebb volt mint öreganyám. így hát mélyen tisztelt vendégsereg, mindig legény vagyok, reggeltől napestig csak lányokra gondolok. BAKSAY 1917/a, 50-51. Uo. és KOVÁCH 1901/b. G. VÁMOS 1977/e. 398