Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Az eljegyzés alkalmával a legény nemcsak jegykendőt, hanem hosszú, keskeny, hímzett szalagot, pántlikát is kapott a leánytól, amit a vőlegény az esküvőig a mellényén hordott, majd utána a fiatalasszony kontypántlikának használta. „Mikor megvót a kézfogó. Akkó megkapta a vőlegény áztat. Aztán miko mentek lakodalomba, - szóval ezek megesküttek má, aztán a másik lakodalomba mentek - akko ide vót neki kötve az asszonynak. Rajta vót a neve az egyik száron két betüve - mongyuk Majsai István - M.I.. aztán meg vót, hogy K.É. - Korsós Éva. Aztán akkó itt hátú vót. Madzaggá vót felerősítve. Aztán hátú lelógott. De a madzag nem láccott a röpitü." „Jegyajándék. Gazdagabbak 12 pár ruhát csináltattak a vőlegénynek vászonból. A vőlegény a menyasszonynak egy vagy két teljes öltözetet adott. Nagy selyemkeszkenyőt, színeset is, feketét is jegybe vettek a lánynak. Két vagy egy pár alsóruhát, a szegény is csináltatott a vőlegénynek. Aki nagyon szegény volt, az egy ingöt adott, még másik alsót se." A századfordulón szokás volt, hogy a vőlegény hímzőrámát faragott, s ezt adta a menyasszonynak eljegyzési ajándékként. Ennek a hímzőrámának a segítségével hímezte ki a lány esküvői főkötőjét. Később a szokás módosult. A leány édesapja megkeresett egy főkötőhímző asszonyt és megrendelte nála a menyasszony főkötőjét. Az eljegyzést kézfogással pecsételték meg. A kézfogás után a násznagy felszólítására a fiatalok jegyet váltottak, azaz az ajándékokat átadták egymásnak és felhúzták a gyűrűket. Miután a legény átadta a csókpénzt, a fiatalok megcsókolták egymást. A fiú megkapta a bokrétát, amit az esküvőig a kalapján viselt. „A legény, mihelyt megnyerte kezét szíve, vagy sokszor szülői választottjának, az naptól fogva ujjas felöltője (jankli) gomblyukába fűzve lelógva hordja jobb felől azon színes kendőt, mit jegyesétől kapott, míg bal felölről három, négy szál veres vagy tarka színű szalag lobog, kis pörge kalapját pedig csinált virág ékesíti, mely sokaknál egész kalaptetőt szokott fedni. A leány pedig ünnepiesen - széles rikító színű szalagba befonva - viseli haját, mi nem jegyben járó leányoknál, hétköznap csak magába szalag nélkül van befonva." - írták a jegyesekről 1857 - ben.

79 A kézfogó után összejöttek a menyasszony leánytársai és hozzáláttak a vőlegény kelengyéjének elkészítéséhez, mely a legény által felajánlott pénz ellenértékét jelentette. Fehérnemüvarrás közben buzgón siratták „leánypajtásuk leányságát".

80 Jegyesség Az eljegyzéstől a házasságkötésig tartó időszakban nevezték így a menyasszony és a vőlegény kapcsolatát. Az eljegyzés és az esküvő közötti időszak (a jegyesség) ideje változó volt, három héttől akár több esztendeig is tarthatott. Mester János és Bodó Erzsébet eljegyzése pl. 1925. november 25-én, esküvőjük pedig 1926. május 5-én volt.

81 „A kézfogó után 1 -2 hónap múlva szokott lenni az esküvő. Nem vót az kikötve szabályszerűen, hogy most muszáj annak meglenni. Mongyuk megvót március tizedikén a kézfogó, akkor májusba megtartották a lakodalmat, vagy áprilisba."

82 A jegyeseknek ebből az állapotból kifolyólag jogaik és kötelességeik voltak. Viselték a jegyesség látható jeleit: a jegy ajándékokat, pl. a jegykendőt. Az eljegyzéstől a lakodalomig a fiatalok pántlikával, kendővel és bokrétával jártak. A vőlegény a legényes estéket menyasszonyánál tölthette, ajándékokkal, étellel, itallal kedveskedett neki. Más legénnyel, korábbi udvarlóval nem beszélgethetett a jegyben járó leány. Ahogy a népdal is mondja: Holtig bánom a férjhez menetelem, Nem szabad a legénnyel beszélnem. Nem szabad már kimenni, kimenni, de Nem szabad a legénnyel beszélni.

83 Társaságban csak vőlegényével mutatkozhatott. A későre nyúló látogatásokon a szülők már nem ellenőrizték a lányt, olykor kezdetét is vehette a jegyesek közt a házasélet. A jegyespár három vasárnapon át együtt jött ki a templomból, a legény hazakísérte a lányt, és ebéd előtt egy kendővel letakart mátkatálat vitt neki, amely rétessel volt megrakva. Ha az eljegyzés időközben felbomlott, a sértett fél nem adta vissza a jegyajándékot. Ennek dalbeli emléke: '

8 FÉL 1951. '

9 SÁRKÖZI NÉPSZOKÁS 1857, 288. i0

KOVÁCH 1901/a. !1 GYÖRGYI 1957. í2 WINKLER 1975. 13 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 172. 383