Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Időnként a lakodalom verekedésbe fajult, a fiatalság apró-cseprő dolgok, de leginkább a lányok miatt csapott össze, előfordult azonban, hogy az idősebbek is bekapcsolódtak, és bizony a násznépek is összeverekedtek.

68 Kérető vagy kullogó (leánykérés), háztűznéző A leánykérés célja a lányos család és a leány házasságra való hajlandóságának felderítése volt. Előtte szokás volt egy rokont elküldeni a lányos házhoz, hogy az kipuhatolja, szívesen látják-e majd a kérőket. Kovách Aladár - 1901-ben - érdekesen írja le ezt az információszerzést: „Az öreg Ruzsi szüle kopogtat Vizgázló Györgyék ajtaján. Mikor belép a szobába, köszöntése után rákezdi, hogy Kötüs Ferenczék fia János kívánja megvenni a kelmétek Lidi lányát, hogyha „eladik". Hát bizony még várhat a lány egy-két esztendőt, rá érünk eladni, szabadkoznak Vizgázlóék. Ruzsi szüle eredmény nélkül tér vissza Kötüséknél, de csak azért, hogy másnap újra kezdje a tapogatózást, de már másodmagával, talán igy szótoldóval könnyebben megy. No de Vizgázlóék sem azért vannak, hogy át ne lássák a szándékot, és bizony ugyan rátartóssak a lányukra, mivel hogy Kötüsék szószólói megint üres kézzel térnek haza, de csak azért, hogy másnap Ruzsi szüle harmad magával meg nem jelenik. No ekkor már meghallgatik őket és „eladik" a leányt, mivelhogy szépen megalkusznak, hogy a Lidi ad a vőlegénynek mondjuk - 10-15 inget, meg ugyanannyi gatyát, János pedig ad a menyasszonynak száz-kétszáz forintot, már t.i. amennyit ér a leány, no meg hát, amennyit a János apja adni tud."

69 Dúzs Dániel alsónyéki jegyző vallomása 1856. január 29-én: „A két lakodalmas ház Vendégei között f. év és hó 16a estvégén történt öszve ütközésre nézve - melly alkalommal a községi kis biró megszúratott - semmi tökéletes felvilágosítást nem adhatok. Mert bátor jelen voltam, mint vendég Porkoláb Mihály házánál, de az uttzán történt verekedésről - miután a házból ki sem mozdultam - nem szólhatok. Annyit mondhatok, hogy a musika egyre szólt, midőn Szabó ezen szavakkal, hogy „az Istenét mit akar velem" ki ment a házból, s alig pár perc kimenetele után a teli ház tántzosok között befutott az asztal eleibe Csapai Mihály vőfélynek neje, s kiálta, hogy kint vínnak, erre valamennyi táncos egyszerre ki rohant, a muzsika elnémult, s én, nöm, Szeremlei János és még néhányan a muzsikásokkal a házban maradtunk, a többi nép mind kiment. Az ablakon által a homokos hold világnál azt láttam, hogy a nép öszve csoportólt és egy ember kezében hosszú pózna volt, de azt nem mondhatom meg kinél. Itt azonban az öszve ütközésnek semmi véres nyoma s következménye nem lett s azt hittem az egész megszűnt a mint egyszer csak látom, hogy Porkolábnak minden vendégei kik kirohantak, az uttzán felfelé vonulnak, s a második összeütközés már fent állítólag if. Csapai János háza előtt, - hová Dávid Mihály vendégei is a történtek hallására ki rohantak esett, ott már az emberek csapó fákra, késekre vették a dolgot - miután lakodalomkor minden embernél evés végett kés is van - s a kis biró itt szúratott meg..." Dávid Pál tanú, pilisi születésű, de ekkor már Nyéken élt, ide nősült: „Én Porkoláb Mihálynál lakodalomba lévén, odajött Korsós Sándor és Döme János Pilisi legény is - kik közül egyik leült, a másik tánczolt - egyszer azt hallottam beszélni, hogy Szabó János a Pilisi legényeket meg akarja verni, én a történhető verekedés eltávolítása tekintetéből szélyel néztem a szobába, és mivel Szabót nem láttam, ki mentem, hogy őtet felkeressem, és czéljáról lebeszéljem, kimenvén tehát Szabót az uttza ajtóba láttam álni egy hosszú csóraggal, kit is ekkép szólítottam meg, Szabó meg ne üss, Szabó erre így felelt, de meg ütlek, azt a Varjú isteneteket (mert a Pilisieket így csúfolják) mondván továbbá, meg verek vagy agyon ütök ma minden varjút - én Szabóhoz fordulván, csillapítottam, és igyekeztem az ajtótól eltávolítani, a mi sikerült is, és így a Pilisi legények minden bántalom nélkül eltávoztak, én is velők menvén Dávid Mihály házához, hol is az emberek engemet borral megkínálván miután ittam, elmentem a magunk házához a marhákat meg itatni - és mire vissza mentem Porkoláb Mihály házához - már akkor a verekedés meg történt..." Döme János az egyik pilisi legény: „Én f. hó 16-án Dávid Mihály Alsó Nyéki lakosnál lakodalomba lévén, miflbn Pilisről a nász népével megérkeztünk, Korsós Sándor pajtásommal elmentem Porkoláb Mihály házához, hol is verbunkost tánczolván, ennek végeztével a leányok közé ültem, Korsós Sándor pajtásom pedig fris magyart tánczolt, és ekkor Szabó János legény hol erre, hol arra lökte táncz közbe a könyökével, de azért semmi baj sem volt. A táncz végeztével Szabó kiment a konyhába, és ott a Szakács asszonyok eBtt azt mondta, hogy a pilisi legényeket megöli erre a Szakács asszonyok ezen czélját Szabónak, tudtul adták az embereknek, és Dávid Pál és Dávid Péter mondták nekem és pajtásomnak, hogy ki ne menjünk ám, mert Szabó ölni akar - azomba mi még is távozni akarván Dávid Péter, és Pál fedezete mellett ki húzódtunk, Szabó már bele kapott az udvaron Korsósba, hanem a kikísérö emberek és asszonyok ellent alván mit sem tehetett. Én és pajtásom Dávid Mihály házához vissza menvén Korsós meg mondta nénjének Korsós Zsuzsának azt, amit Szabó vele tett - erre az asszony és férje Csapó Istvány velünk együtt feljöttek Porkoláb Mihály házához és Szabót kihívatván, az asszony kérdezte öle, hogy miért akarja öttsét bántalmazni, hanem Szabó késsel forgolódván, az asszonyt pofon vágta, és meg rúgta, mit mi látván elfutottunk onnan. KésSbb Porkoláb Népei botokkal fel fegyverkezve ellene jöttek Dávid Mihály népeinek, és én épen kin voltam akkor, midőn azt mondták, ha a pilisiek ki nemjőnek, reájok gyújtjuk a házat, mit a házi asszony is meghalván a népeknek tudtul adott és azok is ki tódulván megkezdődött a verekedés, és a verekedés közbe Korsósnak meg szúratása.." Szabó János vallomása: „Dávid lakodalmas népei közül két Pilisi legény azon lakodalmas házhoz hol én is hivatalos voltam bejött, és az egyik tánczolt is, kinek azt montam, hogy ti eljöttök mi közibénk mulatni, ti pedig nem tűritek el az idegen legényt nálatok, nem látjátok, hogy itt szorosan van a nép miért nem maradtok meg a magatok házi gazdátoknál..." A főszolgabírói ítélet szerint Szabó János egyheti egyszeiü fogságot kapott, enyhítő körülményként értékelték a „lakodalmas mulatságnál bevett borbóli izgatottságot." Az indoklásban megjegyezték, azért volt szükség a büntetésre, mert „ezen botrányos véres verekedés Alsónyéken kivált lakodalomnak alkalmával napirenden volna..." TMÖL Szekszárdi I. oszt Járásbíróság iratai 1856 C/49 KOVÁCH 190 l/a. 380