Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A sárköziek „közönségesen újborra szoktak házasodni - írja Garay János 1833-ban. - A szerelmi ismeretségek s elkendőzések a szőllőkben történnek, mert a hajadon nép egész ősz által a högyön tartózkodik és szőllőpásztor: ott a legények munka után meglátogatják a leányokat, s némi ismeretség a nyájas holdnak ábrándoztató világánál köttetik meg. De legtöbb házasság convención épül. Midőn az úgynevezett Kullogó a leányt a legénynek, s megfordítva, közbenjárása által elajánlja, megszerzi."

50 A lakodalmak tartásának általában három időszaka volt. Egyik a bárányfarsang ősszel, mikor a borok kiforrtak, kenyér bőven volt, a baromfi és a vágómarha meghízott. Másik a nagy farsang (vízkereszttől húshagyóig). Harmadik pedig a zöldfarsang (húsvéttól áldozócsütörtökig). Volt farsang bőven, de kellett is, mert lakodalom is volt bőven. Magyar emberből, ha épkézláb, nem igen válik agglegény, s lányaink sem maradnak pártában - írta a múlt század végén Baksay Sándor református püspök.

51 A Sárközben emberemlékezet óta feltűnően korán házasodtak: „A vagyonos gazdák már gyermekkoruktól úgy nevelték a gyermeket, hogy - Ez lesz az urad! - Ez lesz a feleséged! " - mondják a sárköziek. Ezt erősíti meg a népdal is: Ágas-bogas a diófa teteje, De szép leány nevelődik kedvemre. Kék a szöme, szemöldöke fekete, Édösanyja nem énnéköm nevelte.

52 Ritka volt az olyan szerencsés véletlen, amikor a jegyesek egymásnak egyúttal a szeretői is voltak. A gyermekkori jelölés azonban nem jelentett fölbonthatatlan köteléket. Elég volt a leendő anyós vagy sógornő egy csípős megjegyzése, hogy a két család ádáz ellenségévé legyen egymásnak és a házasságból ne legyen semmi. A vagyoni érdek döntött, az érzelmeknek ritkán volt szerepük, „a föld megy a földhöz" szokták mondani. A népdalok szerint: Sej, haj, szép a páva, mert aranyos a tolla, Most vagyok a szeretőmmel haragba. Azt is tudom, hogy mért van a haragja, Sej, haj, édösanyja gazdag kislányt akarna.

53 xxx Most kezdtem egy, most kezdtem egy barna legényt szeretni, Édesanyám, kedves szülém nem akarja engedni. Engesd anyám, ne ellenezz babámtól, Ha meg akarsz, ha meg akarsz menteni a haláltól. Jaj, de szépen, jaj, de szépen megkért engem a babám, De nem adott, de nem adott hozzá az édesanyám. Adjál anyám, kihez akarsz, nem bánom, Míg én élek ezen a világon, fáj a szívem utána.

54 xxx Ezt a kislányt nem az anyja szülte: Rózsafának teteje termötte. Rózsafának teteje bújába, Földre hajlott szomorúságába. Megkötötték néköm a koszorút, Ága-boga a nyakamba borult, A levele kötényembe hullott, Engöm a bú jaj de körül fogott. 50 GARAY 1833, 23-26. 51 BAKSAY 1917, 39. 52 MARTIN 1979, 92. 53 BOGÁR 1966, 75. 54 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 186-187. 375