Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A peres iratok is utalnak e népszokásra: 1855-ben Kováts Rákhel 17 éves, református decsi hajadon leány vallotta: „a legközelebb múlt szöllö érés alkalmával szöllőt örözvén, éjszakai hallás véget e tanú attyának Pócsi Kováts Jánosnak Présházához Bogár Judith, Barati Éva, Gáspár Judith, és több leányok is összejöttek, hol egy estve Szőke János, Héderi András, Szekeres Péter és több legények is meg jelentek, - melly alkalommal Szőke János Bogár Juditot, Héderi Andráson keresztül tántzolni hurczolta..."

42 Azután a közös hálótanyán nyugovóra tértek, a legények is igyekeztek belülre kerülni. Ha beengedték is őket tartózkodóak voltak: „Akinek vót szeretője, ott aludt mellette. Mindenki a párjával, ruhástul. Nem vót semmi hiba se köztük " - mondják az idősebbek. Később azonban a közös hálótanya afféle próbaházassággá fajult, hiába volt jelen egy-két idősebb nőrokon. Ezért a hatóságok a szőlőőrzést végleg eltiltották, egyébként sem volt már nagy jelentősége a filoxéra pusztításai után.

43 Viszont a néphagyományban igen mély nyomot hagyott, hiszen a sárköziek még ma is éneklik: Learatták már a tiszta búzát, Szántogatják annak a tarlóját. A csűrök is már megszólamodtak, A leányok szőlőpásztorkodnak. /ismétlésre/ A leányok szőlőpásztorkodnak. A menyecskék otthon szomorkodnak. xxx Porzik a högyi borozda, Sej, mikor végig mögyök rajta. Kinyílik a hálótanya, Sej, mikor kocogtatok rajta. Nem messze van Lőrinc napja, Sej, meg gyün örömünk napja. Meg is gyün nem sokára, Sej, mönünk a hálótanyára.

44 42 TMÖL Szekszárdi I. oszt. Járásbíróság iratai 1855, C/93 43 A szőlőőrzés nem csak a 19. század végén okozott gondot a hatóságoknak, hanem már korábban is pénzbüntetést szabtak kellett kiszabni az engedetlen szülőkre. 1863. augusztus 22-én írta Varga István decsi biró Késmárky Ignác főszolgabirónak levelében a következőket: „Szükségtelennek látom egész terjedelmében elöl sorolni azon ki csapongásokat melyek Dets községében meg rögzött szokás szerént a szöllö őrzés szine alatt ilyen idő tályban el követetni szoktak röviden csak anyit említtek, hogy a lakosság legnagyobb részének kívánalmához képest 10 f. bírság mellett közhírré tétetett hogy senki gyermekét vagy leányát, asszonyát, különössen vasárnapi napokon szöllöhegyre, oly végből ki ne botsássa hogy ott a szöllö őrzés szine alatt halló tanyákon bandázzanak, másoknak károkat okozzanak a mi pediglen főbb a köz erkölcsiség szemtelen meg vetésével alkalom nyujtassék a paráználkodásra, ide nem értvén azokat kik saját tanyájuknál szMejüket hétköznap szint úgy, mint vasárnap egy formán őrzik. Ezen többször közhírré tett tilalom datzára még is találtattak több szülők kik az ilyen ősze jövetelre helyiséget nyújtanak s a szokásos halló tanyákat meg alakították, ott minden féle csötselék a bandázást meg kezdették - melly tetten azonban múlt vasárnap éjjeli meg lepetéssel rajt kapattak s a ki szabott bírságba a helyi Szegénység fel segéllésére el marasztaltattak, még is az első eset tekintetbe vételével fejenként csak 1 forint szedetett be - csupán a hivatkozott panaszolkodók közül különössen Posgai Istvány vonakodik makatsul megfizetni a bírságot, bár leánya sem szöllö őrzés czéljából, hanem vasárnapi napon egyenessen dorbézolás végett ment ki a hegyre, hol másnak tanyájánál fel is találtatott..." TMÖL. Központi járás főszolgabírájának iratai 1863. 44 „A tanyába a szobába szalmát tettek le s arra vetettek ágyat, öt lány együtt aludt. Aző édesanyja volt kint velük. Ott voltak a legények, azok akkor térnek vissza, amikor akarnak. Muzsikásokkal járnak. A lányok felöltözve feküdtek le. A legények elmentek, a lányok lefeküdtek. Pár óra múlva visszajöttek, akkor újra táncoltak. Szombat délután mentek ki nagy készülettel. Fejrevaló kosárban kalácsot, süteményt, csirkét vittek, a kosár tetején pedig egy csokor virágot. Ahányan voltak egy pajtások, mind együtt mentek. Odakint pedig várták a legényeket és azokkal mulatoztak. Szükség volt az öregasszonyra, hogy vigyázzon a legényekre, bár a lányok is vigyáztak egymásra. Pl. a legények az olyan lánnyá, aki nem ébredt küszködtek, de a többi lány nem igen engedte. Adatközlő azért ment csak egyszer, mert volt már vőlegénye, akivel ősszel megesküdtek." FÉL 1951. „Hát ez egy ajan kurta mulaccság vót. A lányok kimöntek bandástú, oszt akkor sütötték azt a finom tojásos perecöt az öreg asszonyok. A lányok möntek a högytetőn végig danóva, a legényök meg az országúton. Oszt hát a járó borozda meg a szurdik vót. Az sohase vót meg mondva hogy mejik tanyára mönnek a lányok. Persze a legényök a vögybü lestek a lányokat, hogy főmönnek a hegytetőn, hogy most mejik tanyáhó mönnek be, mer akkó odarontnak, mer bisztos ott főzik az ebédöt vagy a vacsorát. Hát bizon jó fő köllött nekik kötni a gatyát, aki meg akarta tűnni, hogy hun főzik a lányok az ebédöt, mer a lányok mindig oan fineszössek vótak, hogy nem a járó borozdán jártak, hanem a szurdik partyán, ahun az az ágasbogas fák eltakarják az utat előttük, hogy ne lássák. Oszt akkó el-elsurrantak vagy eggyik tanyára, vagy a másikra. De hát ők is fineszessök vótak, mer akkó utóbb ászt nízték, hogy mejik kémény füstöl. Ezöknek ez a tanyájuk, emezöké amaz! De hát az öregjeink is fineszössek vótak ám, mer maj mindön lányos tanyáná meggyullatt ám a tüz, eccőre ászt nem tutták vóna megtalálni a lányokat. Hanem asztán mikor megtaláták a lányokat, akkó vót ám szorulás! Meg oszt akkó szót a citera, a harmonika, aszta vót ám a mulaccság, a dáridó, a tánc." „Végigrakták szamával a fődet. Akkor mindönki így letakarta azü ágyát szép fehér lepüdővel, fehér dunyha, fehér vánkos. Mindön lejánnak vót ott a hálótanyába ágya, de a fődön, szómán! Oszt akko kimöntek a legényök is. Hát osztán vót, aki hát ott is alatt a lányokkal." HEGEDŰS 1953, 90105. 373