Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Mikor a szultán látta, hogy a magyarok milyen nagyon őrzik a leányaik tisztességét, megkegyelmezett a falunak, még csak a templomot sem gyújtotta fel, még most is úgy áll, mint akkor. Egyszersmind kidoboltatta, hogy halál fia lesz, aki a szőlőhegy felé csak nézni is mer a törökök közül, de viszont amely leány hat héten belül be mer jönni a faluba, azt menten kapják el és vigyék el Krimiába. Minthogy pedig, mégis gyanakodott, hogy hátha bolonddá tették, azt is kihirdette, hogy „a ki pedig a leányoknak ételt mer vinni, karóra húzatja." Bizony éhen is haltak volna a szegény leányok mind, ha a legények nem hordtak volna fel nekik ennivalót titkon. Életveszedelemmel. Mikor aztán hat hét múlva kitakarodott a török, a legények hírül vitték a lányoknak, hogy most már haza jöhetnek bátran. Haza is mentek szép énekszóval, éppen újborra. Ettől fogva az őcsényi, decsi lány mind a szőlőt őrzi hat hétig."

35 A sárközi szőlőőrzésnek azonban gazdasági alapja is volt: Régen a vízi világban nagy madártömegek keltek útra az érésben lévő szőlőt megdézsmálni, ilyenkor a fiatalság „segített" a csőszöknek szőlőt őrizni, madarat hessegetni. „Az úgy volt - meséli Éva néne -, hogy szombaton anyám kalácsot sütött és más édességet készített össze. Azt betettük a kosárba, lekötöttük a legszebb szövött abrosszal, egy csokor virágot tettünk a tetejére. Aztán fejre a kosarat és a falu minden lánya énekszóval vonult ki a szőlőbe. A hálótanyán szalmát terítettünk le, eldeszkáztuk, betakartuk ponyvával, arra egy-egy szép vánkost raktunk. Egy hétig játszottunk, mulattunk, vasárnap este hazavonultunk, hétfőn újra visszajöttünk. - A seregélyeket riogatták el a szőlőben, nem a legényeket - állapítja meg K. Kovács János bácsi. - Azok esténként meglátogatták őket, ott is háltak. - De azért nem volt karambol - mosolyodik el Éva néne."

36 Szüretig tartott a szőlőőrzés, akkor eldanolták a legények: Kongatik már a kádakat, Hej, haj tik haza a lányokat. Már a szőlőt is megszödik, Hej, a lányokat haza küldik. A szőlőőrzés idején nagy készülődés volt a sárközi lányos házaknál. Az első igazán szép napon, rendesen szombat délelőtt kezdetét vette a sütés-főzés. Egy hétre valót kellett készíteni, ami nem kevés fáradsággal járt. Amikor elkészültek, a ház eladó lányai virággal díszített kosarakba rakták az ételeket, majd csoportokba, bandákba verődve, vidám nótaszóval elindultak a szőlőhegyek felé. A kosarakat a fejükön vitték. Egyesek közülük ágyneművel, lepedőkkel és vánkosokkal megrakodva tették meg az utat. Kiérve a hegyre, az egyik lány tanyájánál munkához láttak. Szépen kitakarították a tanyaépületet, a szoba földjét jó vastagon felhintették szalmával s a magukkal hozott ágyneműből ágyakat vetettek rá. Sebtében megterítették az asztalt is, majd a kóténak nevezett kereplőket véve kezükbe, elindultak a hegyi utakon madarat hessegetni. Közben a legények ugyancsak bandákba verődve járták a hegyet. Ha nem is tudták volna, hol járnak a lányok, elárulta őket vidám dalolásuk: Híres decsi előhegy ajjába, Gyün a babám kékítős gatyába Kávészínü kalap a fejébe, Nem süt a nap ragyogó szömébe. így történt aztán, hogy össze is találkoztak a lányok a legényekkel. Kezdetét vette a tréfálkozás és a közös dalolás. „A lányok kezében karika alakú, tojásos tésztából sütött perec volt, a legényeknél bot. A perecért azonnal meg is indult a tréfás vetélkedés. Ezt nem volt könnyű dolog megszerezni a lányoktól. Ha azonban valamelyik lány a kiválasztott legény botjára tűzte a perecet, amit rendesen azt a látszatot keltve szoktak volt megtenni, mintha azt erőszakkal, vagy furfanggal ellopta volna, ez meghívásnak számított estére, a hálótanyára." A délután tréfálkozva és dalolva telt el. Közben a madárhessegetésről sem feledkeztek meg teljesen. „Estefelé aztán beállítottak a tanyára. Ahány lány, annyi legény. Kezdetét vette az eszem-iszom, a danolás, vacsora után pedig a tánc. BAKSAY 1917/b, 284-285. KOVÁCS 1960. 371