Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Berta József: A mözsi XVIII–XIX. századi pénzleletről

A lelet edénye. Alacsony talpgyürün álló, csésze alakú cseréptál. Feltehetően két függőlegesen felrakott íves füllel látták el, ám ezek közül csak az egyik törésnyomai láthatók az edény oldalán. A másik fül, - ha volt - éppen a hiányzó perem- és falszakaszon lehetett. A kívül-belül fehérmázas tálka külső felületét a habán színvilágra emlékeztető, egymást zeg-zug vonalban keresztező hullámos kék vonalak és az általuk képzett belső és külső mezők középpontjában elhelyezett kék csillagok díszítik. Ez a rendszer csak a fülnek is helyt adó mezőben módosul, amennyiben ott egy-egy csillag található a fül két oldalán. Fenti díszítmény az edény peremén és alsó ívén körbefutó két-két, - ugyancsak kék színű, - párhuzamos vonal által határolt, 4,2 cm széles, gyűrű alakú mezőben helyezkedik el/2, kép 1.) Az edény méretei: Magassága: 7 cm. Szájperem átmérője: 15,8 cm. Talpgyürü vastagsága: 0,4 cm. Talpgyürű átmérője: 8,2 cm. Az edény fenekén található ST jelzés (2. kép 2.), a stomfai (ma Stupava Szlovákiában) manufaktúráé, ahol a XVIII. század második felétől főleg a kisebb jövedelműek igényeinek megfelelő edények készültek.

66 Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a lelet Mözs belterületén, egy lakóház falába rejtve maradt, egykori tulajdonosa minden bizonnyal helybeli lakos: jobbágy, vagy házas zsellér lehetett. A pénzek az úgynevezett konvenciós időszak jellegzetes darabjai, a mindennapi fizetéseknél használt értékpénzek. Az összeg átlagos készpénzvagy ónnak tekinthető, amit nem túl vagyonos tulajdonosa biztos értéket képviselő, jó minőségű ezüstpénzben tárolt. A pénzeket tartalmazó edény stomfai eredete jól összecseng azzal a ténnyel, hogy Mözs betelepülői között jelentős számban voltak felvidéki szlovákok. Óvatosan bár, de megkockáztathatjuk a feltevést, hogy a pénzek egykori tulajdonosa talán e szlovák betelepülők leszármazottjai között keresendő, aki talán felmenőinek a felvidékről magával hozott edényét használta a pénzek tárolására. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a stomfai manufaktúra termékei feltehetően kaphatók voltak a környék vásárain is, így gyakorlatilag bárki tulajdonában lehetett ilyen edény. BRESTYANSZKY 1976, 133. 306