Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

vesszőfonat) meghosszabbították, és az a tetőn kinyúlva a füstöt a szabadba vezette. A rekonstrukció alapján a kürtő a ház É-i oldalán található, a bejáratot a D-i oldalon feltételezzük. Erre utaló nyomunk nincs, feltehetőleg a sírok, vagy a már feltételezett agyagkitermelés megsemmisítette. Fontos a feltárt településobjektumok, a kürtös kemence koráról is szólnunk. A településnek ez a része, mint arról már szó volt, a templom építését megelőzően létezett. A templom építésének korában megszűnt, lakói valószínűleg a domb másik részén készítettek maguknak lakást. A templom első fázisának létezését legkésőbb a XII. század végére helyeztük. A háznak tehát ennél korábban kellett ott állnia. Az 5. ház kemencéjének sütő felületében talált kerámia korhatározása pontosíthatja keltezésünket. A részben összeállított fazék, valamint a fazéktöredékek korát a X-XI. századra tehetjük.

139 Településrészletünk korát tehát mindenesetre az Árpád-kor első felére tehetjük. A fent ismertetett jelenségek, a bemutatott rekonstrukció jelenleg mélyreható következtetések levonására természetesen nem elegendőek, de mindenesetre arra intenek, hogy a füstelvezetés, a házbelső kutatásakor még alaposabban kell a korai időszakok történetét tanulmányoznunk. Az eddig elfogadott kemence- és háztípusok mellett esetleg másfélék is léteztek, amelyek különböző okok miatt feledésbe merültek, vagy egyelőre a kutatás perifériájára szorulnak. Ete 1996. és 1998. évi ásatási eredményeit külön tanulmányban kívánjuk ismertetni. Az intenzív terepbejárás folytatását 2000-re tervezzük. Az itt elért eredményeket a munka befejezése után foglaljuk össze. >K Ezúton is köszönjük Takács Miklósnak a kormeghatározásban nyújtott segítségét. - Vö. LÁZÁR 1998, 30; A honfoglaló magyarság 1996, 428.; KOVALOVSZKI, Bashalom 8. 229