Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

V. A gótikus csarnoktemplom északi oldalán lévő sekrestyét nyugati irányban a templom egész hosszában kibővítették. (7.kép 5.) Úgy tűnik, hogy a korábbi sekrestye zárófalát elbontották, és így egy 21,6 m belhosszúságú, nyugat felé szélesedő, kb. 4 m szélességű kápolna alakult ki. A déli oldalon is készült egy 10,3 m hosszú kápolna. Ennek belső szélessége 2,5 m. Ajtó nyomát a sekély magasságú maradványok, és a kiszedett falak miatt nem sikerült megfigyelnünk („a" fázis). A déli oldalon sor került a kápolna keleti fala és a szentély közötti szöglet beépítésére is: itt egy trapéz alakú rész készült, amelyben két kripta volt („b" fázis). A továbbiakban a régészeti megfigyelések, a falura, mezővárosra vonatkozó történeti adatok, valamint a régészeti szakirodalomban ez idáig megjelent kutatási eredmények segítségével kell megkísérelnünk a templom meghatározott periódusainak keltezését: A történeti összefoglalóban már említettük, hogy igen szegényes a településre vonatkozó írásos anyag. Holub József kutatásai szerint a Dunántúlnak ez a része egyházi birtok volt. Ete birtokosáról azonban csak 1398-ból ismerünk adatot. Ekkor Deccsel együtt a váci káptalan birtokolta.

39 A XIV. század elején a Szentlélek tiszteletére szentelt igen jó jövedelmű parochiális egyháza volt. 1334-ben plébánosa, János 12, 1335-ben Gergely 10 báni dénárt fizetett pápai tized fejében.

40 Eté a Sárközben egyedülállóan kedvező földrajzi helyzetű település volt: itt volt a legkönnyebb a Sárvízen való átkelés, valamint erre vezetett a legalkalmasabb út a Duna bal partjára is.

41 A település minden bizonnyal kihasználta ezt a kedvező helyzetet, és lakói vámszedéssel is gyarapították javaikat. Erről 1535-ből maradt fenn adat.

42 1565-ben hetivásárát is említik.

43 Ete így a környék egyik legjelentősebb, igen tehetős településévé vált. Ez a gyarapodás nyilván nemcsak az írásos adatokkal dokumentált periódusra vonatkozik. Feltehetőleg ez az időszak az eteiek számára a XIV. században kezdődött meg, az árutermelés és a pénzgazdálkodás korszakával, amikor kedvező helyzetüket saját javukra használták fel. A keltezéshez még egy, eddig nem említett régészeti adatot használhatunk fel: A templom alatt a X-XI. századra keltezhető településnyomokat találtunk.

44 Ezek alapján a templommaradványokat ennél későbbre kell tennünk. Ennek ellenére nem könnyű az I. periódus keletkezését meghatároznunk.

45 A XI-XII. században már megjelennek a falusi templomok a királyi várföldeken, a püspöki és apátsági birtokokon, nagyobb nemzetségek birtokain. Ekkor egyenes és félköríves záródású templomok fordulnak elő, de nagyobb számban találhatunk félköríves apszisúakat. A kor jellegzetes temploma még a kerektemplom. A XIII. században nő meg jelentősen a templomok száma. A század közepétől veszi át a fő építtető szerepet a közép- és kisnemesség. Ebben a korban is többféle alaprajz fordul elő.

46 Ete, mint már láttuk, a XIV. század végén egyházi tulajdonban volt, és nincs okunk azt feltételezni, hogy korábban más kézen lett volna. Valószínűsíthetjük, hogy a XII. század végén, XIII. század elején már állt a tört kővel alapozott templom. Apszisáról ebben az időszakban csak feltételezni tudjuk — a későbbi fázisokhoz tartozó maradványok alapján — hogy szögletes volt. Nem zárhatjuk ki azonban azt sem, hogy eredetileg félkörívvel záródott, és már itt is egy átalakítással kell számolnunk.

47 A II. periódus építésének korára vonatkozóan ismét a már ismert emlékek meghatározását vehetjük alapul. A nyugati karzatok magyarországi elterjedését Entz Géza a XII. század és a XIII. század közepe közé helyezi.

48 Étén ennek a korát inkább az említett korszak második felére, tehát inkább a XIII. századra tesszük. Az építészeti újdonság messze az ország központjától feltehetőleg időbeli késéssel jelenik meg, építése talán akár a XIII. század második felére is tehető. 39 HOLUB 1958, 2-3. 40 HOLUB 1958,3., 16. íj. 41 HOLUB 1958, 2. 42 HOLUB 1958, 16., 9. íj. 43 HOLUB 1958, 16., 10. Íj. 44 A telepjelenségek ismertetését, elemzését lásd a cikk késabbi részében. Valter Ilona a nyugat-pannóniai kutatásai alapján vonja le azt a következtetést, hogy a templomok keltezését az alaprajz, a lőanyag megmunkálásának részletei, az írásos források elemzése alapján lehet megkísérelni. (VALTER 1985b, 27.) Ete esetében az említett feltételek közül egyeire csak az alaprajz áll rendelkezésünkre, azaz a pontos keltezést illeöen igen korlátozottak lehetőségeink. 46 VALTER 1985a, 328-329. A nyugat-pannóniai kutatások azt mutatják, hogy a XIII. században rö meg ugrásszerűen a falusi templomok száma. Ebben komoly szerepe volt az időközben lezajlott gazdasági, társadalmi változásoknak, a faluközösségek megeősödésének. VALTER 1985b, 2324. 47 VALTER 1985a, 330. A kutatás jelenlegi állása szerint a Dunántúlon jelenősebb számban került elő félköríves szentélyzáródású templom. Koppány Tibor a Balaton környékének műemlékeit gyűjtötte össze. Kutatásai alapján félköríves és egyenes szentélyzáródású templomokat is megfigyelhetünk a tó környékén. A falusi templomok elterjedtebb típusának azonban a négyzetes alaprajzú, egyenes szentélyzáródásúakat tartja. Igen fontos emellett, hogy véleménye szerint a szentélyek formája önmagában nem tekintheő korhatározónak. KOPPÁNY 1993, 19-22. Tari Edit Pest megyében végzett kutatásokat. 45 félköríves, 27 egyenes szentélyzáródású templomot talált az Árpád-korból. Korhatározásuknál, hogy melyik tekinthető korábbi típusnak, a már ismertetett álláspontokhoz csatlakozva, az óvatosságot hangsúlyozza. TARI 1995, 157-158. 48 ENTZ 1958, 139; ENTZ 1959, 19; ENTZ 1980, 140-141. 214