Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

Miklós Zsuzsa - Vizi Márta Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

1 Egyed Endre emlékére Elhelyezkedés A középkori Eté a Tolna megyei Sárközben található, Szekszárdtól D-re kb. 10 km-re, Decstől Ny-ra mintegy 3 km-re. (l.kép) Földrajzi elhelyezkedése igen kedvező volt: a Sárköz Ny-i szélén emelkedő dombsor közelében, egészen a Sárvízig húzódó, hosszan elnyúló, a közvetlen környék legmagasabb dombján épült fel a település. Ezért itt volt a legjobb átkelőhely a Sárvízen, amelyet a Sárköz belseje és a dombsor lábánál húzódó út felől egyaránt könnyen meg lehetett közelíteni. Ennek köszönhető, hogy a középkor folyamán Eté a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött. Az ÉK-DNy-i irányban hosszan elnyúló dombot három oldalról tavasszal még ma is víz övezi. Légifotón pedig látható, hogy eredetileg Ny-DNy-i irányban is vizenyős terület védte. (2.kép) A település teljes hossza kb. 700 m, szélessége pedig mintegy 300 m. A hosszan elnyúló földnyelv DNy-i vége a legalacsonyabb, innen kiindulva ÉK felé fokozatosan emelkedik. Az árterülethez mért relatív magassága a Ny-i végén kb. 3 m, a K-i végén 5-6 m. Tengerszint feletti magassága 97 m. A mezőváros É-i, nagyobb része 1962-ig legelő volt, D-i kisebb részét — Pesty Frigyes gyűjtése szerint — már a múlt század 60-as éveiben is szántották.

2 A lelőhely É-i része, az egykori legelő a jelenlegi kataszteri térképen „Tó ré és Sáralja", D-i fele pedig „Sárföle" néven szerepel. A jelenleg domború tetejű, enyhén lejtős oldalú kiemelkedés K-i és D-i széle eredetileg meredek part volt, amelyet minden bizonnyal a víz mosott alá. így emlékeznek vissza az idős decsi lakosok, és így jelöli az 1950-ben és 1953-ban kiadott 1:25 000-es,

3 valamint még az 1970-es kiadású 1:10 000-es térkép is. A 3-4 m magas, függőleges partot 1962ben szüntették meg, amikor a több évszázados legelőt feltörték: tolólapos gépekkel elegyengették a középkori házak omladékait és a meredek partot, a szántás érdekében. Mindezt a rombolást betetőzte az, hogy talaj lazító késekkel végigszabdalták az egész dombot: a 80 cm-ként elhelyezkedő kések 80-90 cm mélységig hasították végig a talajt.

4 A lelőhelyet kettévágja a decsi-szőlőhegyi út. Az ettől É-ra levő földek — így Ete legnagyobb része is — a decsi Tszhez tartoztak; az úttól D-re fekvők pedig a Sárközi Állami Gazdasághoz. A tulajdonviszonyoknak ebben az időszakában általában más volt a növényzet az É-i, és más a D-i szakaszon. A kárpótlás eredményeként a Tsz-földek három magántulajdonoshoz kerültek. Történeti adatok A mezővárosra vonatkozó okleveles adatokat Holub József dolgozta fel,

5 a rövid összefoglalást ennek alapján készítettük el: A település birtokosára vonatkozó első adat 1398-ból származik, ekkor Deccsel együtt a váci káptalan birtoka volt. Szentlélek tiszteletére szentelt templomát a pápai tizedjegyzék említi először.

6 1 A cikk egyes részei az alábbiakban oszlanak meg a két szerz) között: Elhelyezkedés, történeti adatok, kutatástörténet, légifotózás, jelenlegi kutatás, összefoglalás: Miklós Zsuzsa. A templom feltárásának, a településmaradványoknak a leírását Vizi Márta készítette. A temeé és a leletek bemutatása közös munka. Az egyes részeket Miklós Zsuzsa szerkesztette össze. A cikkben szerepb" képek készítői: Ősi Sándor (10 tábla rajz), Egyed Endre (2 tábla rajz), Miklós Zsuzsa (7 tábla fotó), Fenyvesi Róbert (7 tábla fotó), Gere László (7 tábla rajz). 2 GAÁL-KŐHEGYI 1971 -1972, 311. 3 HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtár B XVa. 40.; B XVa. 49a. 4 A talajlazító kések nyomait ásatásaink során mi is megtaláltuk, dokumentáltuk. 5 HOLUB 1958, 1-19. 6 Mon. Vat. I. 1. 287, 311., HOLUB 1958, 3. A templomra vonatkozó adatokat részletesebben Id. a templom leírásánál. 207