Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

lengyeli fokozatot, amivel a Balaton-Lasinja kultúra előtti hiátus immár jól kitölthetővé vált. A lengyeli kultúra ideje akkor járt le véglegesen a Dunántúlon, amikor a Balaton-Lasinja kultúra egyidőben a bodrogkeresztúri kultúrával és a Ludanice csoporttal kialakult.

1 9 Kalicz Nándor szerint a lengyeli kultúra kerámiájának néhány eleme tovább élt a Balaton-Lasinja kultúrában is,

130 de ezeknek az elemeknek nincs előzménye a klasszikus lengyeli kerámiában.

131 Ennek a feltételezésnek ellentmondhat a Pári-al tac kéri 6. sír kerámia együttese, leginkább pedig a 6.4. hordóalakú edény jelenléte. Azóta ugyanis több olyan új leletanyag is előkerült, mely még a lengyeli kultúra III. fokozatánál is későbbi lehet: ez pedig felveti a két kultúra közötti teljes kontinuitás kérdéseit is felveti.

132 Azt pedig feltétlenül figyelembe kell venni, hogy mindkét kultúra erős középeurópai gyökerekkel rendelkezett, „melyek Kislengyelországtól a Ludanice- és Münchshöfeni-csoportokig terjedtek"}" 5. ÖSSZEFOGLALÁS 1. A Pári-Altackerben feltárt későneolitikus-korarézkori temetkezések esetében nem egy összefüggő és egységes sírcsoportot elemezhetünk, ennek ellenére a kisszámú sírban talált kerámia alapvető fontosságú a lengyeli kultúra kronológiai fejlődésének rekonstruálásában a Délkelet-Dunántúl területén. 2. A tárgyalt településen élt népesség temetkezési szokásai nem mutatnak eltérést a lengyeli kultúra többi lelőhelyén megismertektől, ugyanez mondható el a mellékletadási és viseleti szokásokról is: ezek behatóbb vizsgálata a sírok alacsony száma miatt azonban csak a többi temetővel való összevetésben hozhat nagyobb eredményeket. Pariban a 6. sírban eltemetett felnőtt férfi edényeinek nagy számával és a kerámia fajták változatos összetételével, illetve csiszolt kőeszközével emelkedik kijelentőségében a többi közül. Ugyanakkor a 2. sírban talált kisgyermeknek is fontos szerepe lehetett az egykori közösségen belül a nagyszámú kerámia és ékszer melléklet tanúsága szerint. 3. A Pári-altacker-i sírkerámía tipológiai párhuzamai - csekély kivétellel - megtalálhatók a többi délkelet-dunántúli lengyeli korú temetőben is. Az edényekkel (ételmelléklettel) ellátott temetkezések többsége a Mórágy-Tüzkődombon és Zengővárkonyban megállapított „rézhorizont" időszakát képviseli. 4. A Zengővárkonyban, Mórágy-Tűzkődombon és Pári-Altackerben előkerült sírkerámia leletek segítségével, az eddigi elemzési kísérletek eredményeként a következőképpen rekonstruálhatjuk a lengyeli kultúra fejlődését a DélkeletDunántúl területén: A délkelet-dunántúli fejlődési szakaszok, fokozatok, fázisok, periódusok párhuzamosítása a lengyeli kultúra többi elterjedési területeivel nemcsak a terminológiai rendszerek különbözősége és komplikáltsága miatt problematikus, hanem azért is, mert - mint említettük - itt elsősorban temetkezési objektumok (zárt régészeti leletegyüttesek) alapján elemezzük az időrendi fejlődést, ugyanakkor a többi területen főként telepgödrökből származik a vizsgált leletanyag legnagyobb része. A párhuzamosítások során pedig bizonyos mértékű időbeli eltolódással is számolni kell, a keleti csoport kronológiai prioritását szem előtt tartva. A lengyeli fejlődés legkorábbi ismert időszakát a Zengővárkonyban, Tevelen, Pári-Altackerben előkerült, bekarcolt díszítésű edényeket tartalmazó sírokban határozhatjuk meg: ezekben az esetekben a bekarcolt díszítés korai, archaikus jellegű edényformákkal együtt jelenik meg. Ezt a periódust a lengyeli kultúra korai szakaszán („Frühabschnitt") belül Lengyel Ia-nak nevezhetjük, mely időben párhuzamosnak tartható a délnyugat-szlovákiai Protolengyel - Lengyel I közötti átmenettel, illetve az alsóausztriai Langenzensdorffal, megelőzve a morva festett kerámia I al periódusát. Ezt az időszakot kronológiailag és kulturálisan is törés nélkül követi a Lengyel Ib-periódus, melyet legjobban a mórágyi B

2-sírcsoport kerámiája reprezentál a Délkelet-Dunántúlon és több zengővárkonyi sírcsoportban. A bekarcolt 128 KALICZ 1973a; 1973b; 1988. 129 KALICZ 1991, 350. 130 KALICZ 1969; 1969-1970; 1973; 1982; 1992. 131 KALICZ 1992. 132 BÁNFFY 1990; 1991; 1994a; 1994b, 240; HORVÁTH 1996, 336; KÁROLYI 1992, 79. '" BÁNFFY 1995b, 13. 19