Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Czövek Attila: Topográfiai adatok a limes Fadd menti szakaszához

Czövek Attila Topográfiai adatok a limes Fadd menti szakaszához

1 Szakdolgozati anyaggyűjtésként 1995-ben kezdődött a Fadd (Tolna megye) régészeti topográfiai felmérését célzó terepbejárás,

2 amelynek egyik fő kérdése a limes lokalizációja volt,' mivel a limes-út Lussonium (Dunakömlöd) és Alta Ripa (Tolna) közötti szakaszának a tárgyalt területre eső nyomvonalát a kutatás máig sem tisztázta igazán megnyugtatóan. Ugyan a témával kapcsolatosan a közelmúltban jelent meg a kérdést ezidáig legalaposabban feltáró munka,

4 az újabb terepbejárási, ásatási és légifotós adatok azonban lényegesen módosítják eddigi ismereteinket. A limes nyomvonalának rekonstrukciói A szakirodalomban háromféle elképzeléssel találkozhatunk arról, hogy a limes Fadd térségében hol húzódott (l.kép). Az egyik, a tudományos közvélemény által leginkább elfogadott rekonstrukció

5 szerint a tárgyalt területen a római út a mai 6. sz. főközlekedési út 124-es és 129-es kilométerszelvény közötti nyomvonalát követi az út keleti oldalán, dél felé haladva egyre távolodva attól (l.kép B). A vonalvezetés ilyetén megrajzolásának alapja főként a légi felvételeken megfigyelhető, egy a mainál korábbi út világos sávja.

6 A régebbi útnak azonban kérdéses a római volta,

7 amit a jelenlegi kutatási eredmények sem erősítenek meg. A rendszeres terepbejárás során a légifotókon látható sávban nem volt nyoma a limes-út oly jellegzetes kavicsozásának. így valószínűbb, hogy egy valamikori földút látható a fényképeken, amit hasonló, feltárással is igazolt jelenség

8 analógiájára tarthatunk akár rómainak is. A légifotókon követhető és a valamikori római út azonossága ellen szól azonban az tény is, hogy a nyomvonal mentén máig sem sikerült őrtornyot találni, pedig egynek kellett volna lennie a 6. sz. út 127-es kilométere közelében lévő dombvonulaton, biztosítandó a limes funkcióját.

9 Bár Visy Zsolt rekonstruál egyet a 126.5 kilométerhez

10 (l.kép 6), de 1999-ben már nem említi,

11 és mi magunk sem találtuk meg a terepen a kérdéses tornyot. Egy másik, újabban napvilágot látott rekonstrukció szerint a tárgyalt szakaszon a római út azonos lenne a falu közepén lévő katolikus templomtól kiinduló, a településtől északnyugatra szinte nyílegyenesen vezető, a tengelici út torkolatának közelében a 6-os útba becsatlakozó valamikori Hencsei-úttal

12 (l.kép C), amelynek ma már csupán bizonyos szakasza van használatban.

13 Az elképzelés egyik alapja maga az út egyenes volta,

14 amely valóban jellemző a római utakra.

15 A Faddról készült kéziratos térképek

16 szerint azonban a falutól északnyugatra kivezető dülőút a múlt század közepéig a régi Duna-meder szélén futott követve annak kanyarulatait és csupán az 1850-es években készült térképeken

17 szerepel először nyílegyenes vonalként. A tengelici elágazás környékén lévő 2-4. századi településnyom

18 sem bizonyítja kellően a Hencsei-út antik előzményét, mivel éppúgy tartozhat a fentebb már bemutatott és a még később tárgyalandó limeslokalizációkhoz. Megkérdőjelezi a valamikori dülőút római alapjait az is, hogy a többéves terepmunka ellenére sem 1 Lektori véleményéért Visy Zsoltnak tartozom köszönettel. 2 A terepbejárás a JATE Régészeti Tanszéke és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum szakmai és anyagi támogatásával folyik. Ezúton köszönöm a szekszárdi múzeum régészeinek, Gaál Attilának, G. Vizi Mártának és Odor János Gábornak az odaadó segíőkészséget. 3 Ideálisnak tartott módon (lásd: TÓTH 1975, 275-278; TÓTH 1977a, 65) már a terepbejárás előtt elkezdődött az az anyaggyűjtés, mely az írott források, térképek átnézésével a római útra vonatkozó információk (földrajzi nevek, leírások, rajzok ...) felkutatását tekintette feladatának. Ez azonban eddig eredménytelennek bizonyult. 4 VISY 1999. 5 Legutóbb VISY 1999, 245, korábban VISY 1989, 111-112, ahol a később ismertetendő Wosinsky-féle leírással ötvözi nézetét. Esetenként csupán térképen szerepel az adott útszakasz a 6. sz. úthoz közeli, Faddot elkerüB nyomvonallal (pl. DESJARDIUS-RÓMER 1873; MÓCSY 1974). 6 VISY 1990, 547-560; VISY 1999, 253, 2. kép. 7 VISY 1999, 245. 8 MÓCSY 1955, 60; VISY 1980, 172. 9 Hiszen az őrtornyok, jelzőtornyok csak úgy tölthették be szerepüket, ha látó-, hallótávolságon belül épültek (VISY 1989, 32). 10 VISY 1989, 112. "VISY 1999. 12 VISY 1999, 245. 13 A Béke utca folytatásaként a sertéstelepig. 14 VISY 1999, 245. 15 Pl. FITZ 1955, 69; TÓTH 1975, 278; VISY 1978a, 236; KAROLINY 1983, 7. 16 A Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában (Szekszárd) lé\ő térképek: Tolna vármegye első katonai felmérése (1783-84), jelzete: T 204; Tolna vármegye térképe, készítette: Joseph Schnemann (1818), jelzete: T 163, T 213; Fadd helység térképe, készítette: Botka Gábor (1838), jelzete: U 208. 17 Fadd helység határának térképe, készítette: Éjszaki Károly ( 1853), jelzete: U 165; Tolna vármegye katonai térképe ( 1858), jelzete: T 205. 18 A lelőhelyeket részben már Wosinsky Mór említi Vetle-pusztánál (WOSINSKY 1896, 688), az újabb terepbejárási adatokról pedig Visy Zsolt számol be (VISY 1999. 247), amit a jelen felszíni kutatás is igazolt. 133