Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)
Az arcrész iránya hét esetben ismert: a 2 és 9. sírokban DK-, a 3, 4, 6, 8. sírokban D-, az 5. sírban pedig ÉNy-felé irányult a csontvázak arcrésze. A csontvázak testhelyzetét a fekvési irány és az oldalhelyzet viszonylatában elemezhetjük, minthogy az arcrész iránya többnyire ezeknek a függvénye. A Ny-K-i orientáció (a mellékiránnyal) a jobboldali fektetéssel együtt öt csontvázra jellemző (3, 5, 6, 8, 9. sírok), míg a K-Ny-i orientáció a baloldali fektetéssel (4, 7. sírok) kapcsolódik a temetőben. A testhelyzet - akárcsak az irány és a fekvés - független a csontvázak nemétől és életkorától itt is, éppen úgy, mint a lengyeli kultúra többi temetőjében. 23 A karok/kezek és a lábak helyzetéből következtethetünk a csontvázak testtartására, ennek vizsgálata azonban csak nagyobb számú sír esetén adhat jelentősebb relatívkronológiai eredményeket. A 4. és 9. csontvázakat a szorosan a törzs mellé, illetve az arc elé húzott kéztartás jeliemi, ez a 4. csontváznál enyhén, a 9.-nél pedig közepesen-erősen zsugorított lábtartással társul. Az 5. és 6. és 8. csontvázak esetében a közepesen-erősen felhúzott karok az ugyancsak közepesenerősen zsugorított lábakkal együtt fordulnak elő. 3.2. Mellékletadási és viseleti szokások Viseleti leletként azokat a tárgyakat tárgyaljuk elemzéseink során, melyek az eltemetett személy saját, személyes tulajdonaként kerültek a földbe, a sírmellékletek csoportját pedig azok a leletek alkotják, melyeket az egykori közösség élő tagjai (hozzátartozók) helyeztek a halott mellé. 24 Amint láttuk, Pári-Altackerben négy esetben semmi más lelet nem került elő a csontvázakon kívül: ezekben gyermekeket temettek el. Négy további temetkezés (2, 5, 6, 8. sírok) tartalmazott síredényeket, melyekben eredetileg ételt és/vagy italt helyeztek a sírba a halott számára. A 6. férfisírban hat edényt találtak, míg a 2. gyermeksírban ötöt. Az 5. férfisír három, a 8. női pedig egy edényt tartalmazott. Az edények síronkénti száma alapján korábban feltételezett hierarchia az eltemetett egyének között itt is megmutatkozik, 25 de míg a többi lengyeli temető esetében többnyire női sírokban fordul elő a legnagyobb számú kerámia, addig Pariban mindkét ilyen sírban felnőtt férfiakat találunk. A temetkezések alacsony száma azonban nem enged meg ennél több következtetést ebben a kérdésben. Az edényfajták („keramische Gattungen") síronkénti összetétele a következő képet mutatja: Legnagyobb számban a poharak különféle típusai fordulnak elő, 3 sírból 5 példányuk került felszínre. A 2. és 5. sírban két-két, a 8.-ban egy ilyen edényt találtak. Három sírban összesen négy csőtalpas tálat találtak. A 6. sírból két, a 2. és 5.-ből egy-egy példányt ismerünk ebből az edényfajtából. Az összes többi edényfajtát (bögréket, korsókat, tojás alakú edényeket, tálakat) egy-egy kerámia képviseli s pari sírokban. Nemcsak az edények számával, hanem az edényfajták összetételével is kiemelkedik a 6. férfisír a többi közül, amennyiben öt edényfajta került elő belőle. A 2. gyermeksírban négy, az 5. férfisírban két, a 8. nőiben pedig már csak egy edényfajta került elő. Megállapítható tehát, hogy, ellentétben a mórágyi B|-sírcsoporttal, - ahol a mellékletadási szokásoknak négy csoportját állapítottuk meg, 26 míg Pári-Altackerben csak egyetlen egy ilyent - a síredényekkel ellátott temetkezések csoportját lehet kimutatni. A viseleti leletek esetében különbséget kell tenni az ékszerek és eszközök között. Ékszerleletek - két Spondylusgyöngy, átfúrt állatfog nyakláncként és egy csontgyürü töredéke - csupán egyetlen egy esetben, a 2. kisgyermek sírban fordultak elö. Minden más ékszerlelet fajta, mely a feltárásig fennmaradhatott a sírban, hiányzik Pári-Altackerben. 23 ZALA1-GAÁL 1999a; 1999b. 24 LICHARDUS-ITTEN 1980, 28. 25 ZALAI-GAÁL1998. 26 ZALAI-GAÁL 1999b. Jl
