Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei

ben ez áll: „Syagh, Rácok lakják, alias Sziács, Martonfalvy István bírja." Hegedűs László megjegyzése szerint a faluhelye a vasútvonal melletti malomnál, a mórágyi vasútállomás mellett van.

66 Úgy gondoljuk, hogy egyrészt e név rossz olvasata folytán került Ság a térképeken látható helyre. (Példa erre az iménti 1565-évi összeírás, melyben a ,Zyag' a titeli káptalané 14 Ft" a többször idézett Vass Előd féle forráskiadványban a ,£ág a titeli káptalané 14 Ft" került közlésre.)

67 Másrészt talán hozzájárult ehhez az az ismert, 1381. május 15-én kiadott oklevél is, mely szerint Jakab országbíró levelének megfelelően Lak falut és határát megosztották a Saágh-i és Chupurfalvai nemesek, valamint Laki Péter leányai között.

68 A megosztás puszta tényéből azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy a nemesek lakóhelyeként megjelölt falvak határosak lettek volna Lakkal, hiszen az oklevélből egyértelműen kiderül, hogy a felosztott terület Pilissel, Kesztölccel és a Cikádori egyházi birtokkal volt határos.

69 A birtokon való osztozkodás ténye sem bizonyítja természetesen, hogy a nevezett falvak feltétlenül a közelben feküdtek volna, hiszen a középkori birtokviszonyok ennek ellenkezőjére bőséges példával szolgálnak.

70 Idáig azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy a forrásokban sokszor szereplő Ság nem fekhetett e leletünkhöz közeli térségben. Ennek során éppen a fent hivatkozott oklevél kapcsán eljutottunk a másik faluhoz Lakhoz, melyet a PatakiAndrásfalvy térképeken Várdombtól északkeletre (6-7.kép), a Vass-Hegedűs féle változaton pedig Pilistől délre, nagyjából a Pilis-Bátaszék közötti távolság felénél találhatunk. (5.kép 2.) Csánki az 1381-évi oklevél mellett még három XV. századi említését sorolja fel 1419, 1450 és 1478-ból. Annyit jegyez meg még, hogy 1419-ben Horogszegi Garázda Miklós tulajdonában volt Lak, mely „a Pilis és Báttaszék közti vidéken a Sárvíz mentén feküdt Kesztölc felé".

71 A bátai apátságnak „az Sárviz felén felső Baranyában", azaz délkelet Tolnában lévő birtokait felmérő 1535-ös összeírás szerint Lak falu Kesztölcön „alól" található.

72 Ekkor tehát lakott hely, annak ellenére, hogy Kesztölc felőli határa közvetlenül a hadiút közelében lévén nyilván ugyanúgy megsínylette a török hadak vonulását mint a többi falu. Túlélte a Sárköz 1528-évi felperzselését és a rákövetkező évet is, amikor a falvak népe a közelgő török hadak elől átmenekült a Duna túlsó oldalára és a kalocsai prépost Budán kelt levele szerint a lakosság kevés vagyonát kocsira, hajókra rakva sírva menekült addigi lakóhelyéről.

73 Az 1535 utáni néhány évben nincs Lakkal kapcsolatos adatunk. Csak 1558-ban bukkan fel ismét a Horváth Márk által újonnan elfoglalt javak jegyzékén, mint a pécsi káptalanhoz tartozó, de az „egyezség" szerint Szigetvárnak fizető falu. Megtudjuk azt is, hogy az egyezség szerint 16 aranyforintot kellett fizetniük a várnak. Ebből a nevezett évben bírájuk Forys Gáspár lerótt 8 ft 40 dénárt és hátralékban maradt 7 ft 60 dénárral.

74 Ettől kezdve Lak is a kettős adózás prése alá került és az egy évben hatszor is megsarcolt közeli Ete példája alapján nem lehetett könnyebb sorsa mint a korábban emlegetett Ságnak, lesének vagy Szerdahelynek. Egy év múlva a pécsi püspökséghez és káptalanhoz tartozó falvak regesztrumában 2 portával, azaz kb. 30 személlyel jegyzik föl.

75 Ugyanezeket erősíti meg Tooth Mihály bíró 1561-ben vallomásában, azaz elmondja, hogy 1558-ban 16 forintot fizettek a várnak és 20 dénár hozzáadásával 2 porta után 66 HEGEDŰS 1997, 204. Az sem kizárt, hogy a Decsi János féle 1627-évi ispáni jelentés Sínig faluneve is a Sziágy, Sziács név eltorzult változata. (V.o. SZÉKELY 1997. 33.) 67 TTMÁR 1989, 378., VASS 1978, 152. - Ugyanitt a „Batt 14 Ft" feloldása nem lehet Báta (főként nem a 14 Ft láttán - pl. ugyanott Mórágy 62 Ft, Kürtös 14 Ft, Malonta 16 Ft Moha 14 Ft stb.). Inkább elfogadható és a Hidas, Malonta környezetben valószínűbb is a Szekszárd melletti Bat-tal való azonossága (Kis- és Nagy Bat, ma hn.: Bati köröszt). Ugyanígy talán a disznó latin nevének félreértelmezéséből adódhat ugyanennél a forrásnál a „THOLNA mezőváros 500 Ft, 2 viza, 20 disznó" helyett a „Tolna mezőváros 500 Ft, 2 viza 20 porta" változat is. Utóbbinak ugyanis az adott szövegkörnyezetben nincs értelme. (Kiemelés: G.A.) 68 Fordításban közli: SÜMEGI 1997,417-419. 69 Pl.: majd átkelve (t.i. a határ vonala) egy jó nagy térségen nyugat felé halad, s ott kel át a szántóföldeken, ahol a Székről Lakra vezető út is halad. Innen nyugatra menve el lehet jutni ahhoz a határkőhöz, amely a Nagy út körül található és elválasztja Lak falut Kesztőlctől,... ", illetve: „ ...A híd másik fele, a Sár folyó hídtól déli irányban lévő folyásával, egészen a Cykador-i templom határáig a Korlathfoka, Kovachfoka, Rygyou, Malumszegh, Gykenus, Elevyz és Tekerés halastavakkal és más halászóhelyekkel együtt...az úrnőknek jutottak." A Pilissel való szomszédságra a visszaazonosított helynevek elhelyezkedéséből következtethetünk.(SÜMEGI 1997, 418-419.) 70 Az oklevélből kiderül az is, hogy a nemeseknek bent Lak faluban állott kúriájuk. A szövegből arra lehet következtetni, hogy a kúriát is és a birtok rájuk eső részét is együttesen bírták: „... A falu közepétől déli irányba, az ott lévő szántóföldekkel egész addig a határkőig, mely a Székről Lakra vezető út mentén , az úrnők szőlője mellett van felállítva a földeket az úrnők kapták egészen Kesztölc birtok határáig... A falu másik fele, ugyancsak szántóföldekkel, melyek a Kesztuhe vizéig terjednek a ... nemeseknek jutottak.Ezen birtokrész határa a Sár folyótól északi irányban halad, majd egy kis térségen nyugat felé kanyarodik, ahol a nemesek kúriája áll... " (SÜMEGI 1997,417.) 71 CSÁNKI 1897,439. 72 SZÉKELY 1880. 30. 73 SZILÁGYI 1978, 7., valamint HEGEDŰS 1997, 129. Forrás: Kammerer hagyaték. Tolna megyei Levéltár (1. A-E. Bécsi udvari lt. 1528.) 74 TÍMÁR 1989, 221-222. - Az újonnan „meghódított" azaz adózás alá vont települések első befizetését megosztották a meghódítást végzők és a vár között. Pl. Nyirzó esetében az egyezség szerinti 24 Ft fele-fele arányban oszlott meg, míg Sziács falu befizetése 12 Ft : 5 Ft arányú volt a katonák javára. Laknál pedig a teljes befizetés a meghódítóké lett, a várnak csupán a majdan befizetésre kerülő hátralék maradt. 75 VASS 1978, 139. 189