Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

Sipos János telepvezető mellé 1947. december 9-én Bagi Józsefet nevezték ki üzemvezetőnek, ő már 1929. augusztus 12-től az OMTK alkalmazottja volt, sokáig Szakályban dolgozott. Jáhn István mágocsi sajtmester, Janek Lajos, Forrai Kornél tisztviselő és Wiedemann János üzemi bizalmi is alkalmazásban állt, 1947-ben összesen 18 fő.

244 Az 1947. XI. te. (Szövetkezeti törvény) a tej szövetkezetek központi feladatait a Magyar Országos Szövetkezeti Központra (MOSZK) bízta, a tejszövetkezetekkel való viszonyának rendezését rendelettel szabályozta. A Gazdasági Főtanács úgy intézkedett, hogy az összes tej szövetkezetet egy központi szövetkezetbe, az OMTK-ba kell tömöríteni. 1947ben az OMTK szövetkezeti formában működő tejértékesítő vállalat volt, 98%-ig állami tulajdonban. Az összes forgalomba került tej 65%-át ez a cég gyűjtötte össze, további átmeneti megerősítését a különböző rendeletek tették lehetővé. 1948. szeptember 21-én Cselényi Sándor még ellenőrzést tartott az újdombóvári telepen, ahová naponta körülbelül 6000 liter tej érkezett, 3,6%-os átalagos zsírtartalommal, 11-12 savfokkal, melyet Budapesten négy tartálykocsiban szállítottak. A telepen rendet és tisztaságot talált, ahol „meglátszik a lelkiismeretes és gondos kezelés".

245 Az üzem már nem sokáig folytatta tevékenységét. Az OMTK számára egyre magasabb adóterhet vetettek ki, hamarosan sor került az államosításra. 1948. január-júniusra 3.345,- Ft, július-októberre 150,- Ft, november-decemberre 56,Ft adót írtak elő az újdombóvári üzem számára. Az év folyamán 4.340,- Ft-ot fizettek be, a túlfizetést már nem az OMTK-val, hanem a Tejipari és Értékesítési Nemzeti Vállalattal kellett elszámolni, amelybe az OMTK beolvadt.

246 Alig néhány héttel az összevonás előtt tárgyalt az alispáni hivatal és a MÁV vasúti főmérnöksége az OMTK tejgyűjtő telepének vezető gazdasági vasúti vágány helyreállításának szükségességéről (a régit műszaki okok miatt meg kellett szüntetni), mivel a környékbeli gazdák vasúton szállították korábban a tejet a gyűjtőtelepre. Az OMTK nem vállalta a költségeket, a tervhitelkeret pedig elfogyott, ezért lekerült a napirendről a kérdés. Annál is inkább, mert a tejgyűjtőt hamarosan felszámolták és az épületet más célra használták.

247 1948 márciusában a Dombóvári Vajtermelő Központban és az OMTK újdombóvári telepén kívül működő üzemként vették nyilvántartásba Szabó Pál újdombóvári tejgyűjtőjét és a Spitzer (Sági) Testvérek tejüzemét.

248 Az 1882. május 3-án született Spitzer Károly tejiparost, a Bezerédj u. 34. szám alatti ház felének tulajdonosát, feleségét, felesége szüleit, lányát (később egyik fiukat) 1944 június végén a dombóvári zsidó közösség többségével együtt Auswitzba deportálták. A családfőt június 7-én látták utoljára, amikor feleségével együtt megsemmisítő kamrába hurcolták.

249 Spitzer Zoltánt munkaszolgálatosként a szovjet frontra vitték, másik fiukat, Sándort 1944. szeptember 12-én szállították a gettóba. Cselekvőképtelenség miatt gondnokság alá helyezték, vagyonának kezelését Molnár Antalra bízták, ő azonban október 30-án meghalt. Mivel a Spitzer család 1945. május 31-ig nem tért haza, vagyonuk gondnokául Balogh Zsigmondot, a Zsidó Tanács végrehajtóbizottságának tagját jelölték ki. Tőle ezt a feladatot 1945. július 6-án a hazatérő Spitzer Sándor vette át, és a tejüzem működtetését önállóan folytatta, később Réder Ferencet 1946. május 15-én tejüzemvezetőnek és csarnokfelelősnek kinevezte.

250 Nem sokkal hazatérése után Spitzer Sándor megnősült, feleségül vette Lengyel Olgát, ám egy évvel később, 1946. augusztus 16-án meghalt. Szülei, illetve első felesége vagyonának gondnokául a második feleséget nevezték ki 1947. január 14-én. Spitzer Károlyt 1947-ben nyilvánították holttá, a hagyatéki leltározás április 21-én történt meg. A tejüzem tulajdonosa a két fiú özvegye, Sági (Spitzer) Sándorné és Sági Zoltánné lett.

251 A tejüzem másik felének tulajdonosa, Spitzer Lipót Budapesten vészelte át a legnehezebb időket. Miután testvére (Károly) és unokaöccse (Sándor) is meghalt, kérte, hogy közkereseti társaság formájában gyakorolt túrógyártó, vajgyártó, sajtgyártó és nem emberi táplálkozás célját szolgáló iparát egyéni cégként folytathassa, amelyre a korábbi törvények elvi határozata lehetőséget biztosít. Az alispán viszont elutasította a közkereseti társaság bejegyzését, arra hivatkozva, hogy az egyik tag nem kérelmezte (Spitzer Károly már ugyanis évek óta halott volt).

252 A tejüzem termeléséről adataink nincsenek. A vegyvizsgáló állomás által előírt kútkimerést végrehajtották 1947 októberében. 1948 első félévére 12.159,- Ft, július-októberre 7.026,- Ft, november-decemberre 3.886,- Ft adót írtak elő a 244 OL Z 1304. Vidéki telepek o. 2-es. OMTK ül. sz. 245 OL Z 1304. OMTK Vidéki telepek osztálya 246 TML Dombóvár közs. i. 2621/1949. 247 TML Alisp. i. 15964/1948. 248 TML. Dombóvár közs. i. 1357/1948. 249 TML. Árvaszék 78/1948. Dombóvári Járásbíróság hirdetése 1946. október 12. Spitzer Károly holttá nyilvánítása 250 TML Igazoló Bizottság i. Réder Ferenc gyakorlott szakember volt, 1937-ben Győripatlanban tejcsarnokvezető, 1938-39-ben Szakcson, 1940-44 között Németországban dolgozott 251 TML Dombóvár közs. i. 7650/1947. dec. 29. A hagyatékot részükre 1948. február 28-án adták át. 252 TML Dombóvár közs. i. 2529/1948. április 3. 352