Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

3. A gazdasági világválság hatása a dombóvári üzemek tevékenységére Magyarországon 1931-ig nem volt nehéz az összes termelt tejet a fogyasztóhoz juttatni, még a távolabbi, ipari felhasználás céljaira termelt tej is korlátlan mennyiségben és igen magas áron talált vevőre. A számottevő vajbehozatal miatt az import költsége és a vám olyan magas belföldi árakat eredményezett, hogy az ipari és fogyasztói vaj termelői ára között a fogyasztói tej javára csak jelentéktelen különbség mutatkozott. Az 1920-as években sokféle társadalmi, gazdasági és kormányzati szerv együttes munkájának eredményeként a tejtermelés olyan erőteljes fejlődésnek indult, hogy a hiány helyére a tej elhelyezésének problémája lépett. Megindult és egyre nagyobb ütemben fejlődött a vajexport, ami mindaddig gazdaságos volt, míg a külföldi piacon magasabb árat lehetett elérni, mint a hazai eladásnál. Az export megindulása ugyanakkor a belföldi árak csökkenését eredményezte, mert a kivitel költségei a hazai szállítót terhelték (vám, vasúti tarifa, stb.). A vaj és az ipari tej árának a fogyasztói tejár alá csökkenése azonban elsősorban a világgazdasági válságnak a következménye volt. A külföldi vajárak egyre mélyebbre zuhanása a belföldi árat is mélypontra csökkentette, ami miatt a fogyasztói és ipari tej ára között 50%-os különbség alakult ki. Ezért a távolabbi, korábban ipari feldolgozásra termelt tejet is Budapesten ill. nagyobb városokban igyekeztek eladni, hiszen a budapesti szállítási tarifakedvezmény a költségeket is csökkentette. A túlkínálat miatt viszont rendkívül alacsony szintre estek a tejárak 1931/32 fordulóján; 18-21 fillér helyett 11-14 fillért kaptak a termelők, ezért a fővárosba szállított tej mennyisége ötödével csökkent. A piaci viszonyok rendezésére a kormány megszüntette a szabadforgalmat, előírta a kötelezően fizetendő termelői- és fogyasztói tejárakat. A kormányzati beavatkozás célja az volt, hogy biztosítsa a tejtermelés minimális jövedelmezőségét, nehogy az árzuhanás a szarvasmarha-tenyésztés és trágyatermelés válságát vonja maga után, ami még súlyosabbá tenné a mezőgazdaság helyzetét. A világgazdasági válság elsősorban a kevés tőkével és tartalékkal rendelkező kis- és középüzemeket sújtotta. Az átmeneti intézkedések után 1932-ben részletes és az egész tejgazdaságra kiterjedő 2700/1932. M.E. sz. rendelet szabályozta az állami beavatkozást. Legfontosabb eleme az osztrák mintára felállított árkiegészítő alap, amely a jobban értékesíthető fogyasztási tejet megadóztatta az ipari tej javára.

158 Az 1932. május 20-án megalakított Országos Tejgazdasági Bizottság öt albizottságban tevékenykedett, havonta kétszer üléseztek. A fogyasztói tejárat a korábbi 28 fillérről júniusban 34 fillérre emelték fel, amelyből 1 fillért az árkiegészítő alapba, 1 fillért az üzem racionalizálási alapjába kellett fizetni. A viszonteladói jutalékot 3,2 fillérben határozták meg. Ez a tejár túl magasnak bizonyult, nemsokára 2 fillérrel csökkentették. Az ipari tejárat 12 fillérben, a vajét 3,05 pengőben állapították meg.

159 A Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. is egyre súlyosabb értékesítési nehézségek elé nézett. 1930-ban az üzemben 68 fő dolgozott, 47 férfi és 21 nő. Közülük öten vezető tisztviselői, 21-en képesített művezetői beosztásban. Fizikai munkás 31 fő volt, rajtuk kívül még 5 sofőr és szolga is alkalmazásban állt.

160 A 45 vagonnyira növekedett vajtermelés ellenére jelentősen mérséklődött a vállalat eredményessége, mert a szerződéses tejárakkal a konkurencia és a termelők összefogása miatt nem tudtak olyan alacsonyra lemenni, mint amennyire a vaj és túró ára esett. Tolna megyében a tej túltermelése miatti eladási gondok már 1930-ban jelentkeztek. Ezért a gazdasági egyesület kezdeményezésére megalakították a Tolnamegyei Tejgazdasági Bizottságot, melyhez Észak-Baranya községei is csatlakoztak. A bizottság célja a romló gazdasági helyzetbe kerülő tejtermelő gazdák érdekeinek megvédése a feldolgozó vállalatokkal szemben, de azokkal együttműködve. Nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdák érdekeiket csak akkor érvényesíthetik, ha a felvásárlókkal szemben egységesen lépnek fel. így került sor a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete alakuló közgyűlésének összehívására 1931. augusztus 30-án, 35 tag részvételével, 94 üzletrész jegyzésével. A dombóvári vajgyár számára 1931-ben jobb kilátások mutatkoztak: a német piac megtartása mellett lehetőség nyílott Olaszországgal is kapcsolatot teremteni. Az olasz kormány a Quarneroi öböl környékét vámmentes területnek nyilvánította, ahol jobb árat remélhettek, mint a magas vámokkal védett német piacon.

161 A külföldi értékesítéssel kapcsolatos számítások beigazolódtak, 10 vagon vajat Németországba, 4 vagon vajat Olaszországba szállítottak. A tavaszi súlyos takarmányhiány miatt azonban 15%-kal csökkent a termelés az előző évihez képest: 1931-ben 38,5 vagon vajat tudtak csak gyártani, s a hiányt dán vaj behozatalával kellett pótolni. Oka az óriási tavaszi takarmányhiány volt, ami miatt a termelés felére csökkent. Az őszi nagyobb tejtermelés idején az egyik csarnokot sajtgyártásra alakították át, ahol 246 karika ilmici és 2511 karika trappistát állítottak elő, kb. 3.800 kg súlyban. A jó minőségű sajtokat bevezették a budapesti piacon, ahol kedvező fogadtatásban részesültek. További csarnokok sajtgyártásra való átállítását is tervbe 158 WELLMANN, 1934. 28-30. p. 159 OL FM K 551. Orsz. Tejgazd. Biz. üléseinek jkv. 160 MSK. 1930. évi népszámlálás. Fogl. stat. adatai 254. p. 161 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Jelentés az 1930. üzeletévről 333