Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

lomás artézi kútjáról nyerik, mert az üzem kútvize nem alkalmas fogyasztásra. Munkáslakást nem írtak fel. 1925ben az üzemben 28 alkalmazottat foglalkoztattak.

143 1926 tavaszán az új pénz bevezetése miatt felértékelték a társaságok mérlegét. A Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. 120.000.000. korona alaptőkét megtestesítő részvénycsomagját 90.000 pengőre értékelték úgy, hogy 3.000 db 40.000 papírkorona, vagyis 3,2 pengő névértékű részvényt darabonként 26,8 P-vel számolták, így összesen 3.000 db 30 P NÉ részvény lett forgalomban.

144 Egy évvel később az alaptőkét megduplázták, egyúttal a 3000 db 30 pengős részvényt 900 db 100 pengő névértékű részvénnyé vonták össze. Ezt a határozatot a cégbíróság megsemmisítette a kisrészvényesek érdekeire hivatkozva, de az ismét összehívott rendkívüli közgyűlés az eredeti határozat megvalósítása mellett döntött azzal az indoklással, hogy a „részvények eredeti eloszlása folytán az összevonás nem sérti a kisrészvényesek érdekeit."

145 Az üzleti kapcsolatok kiépítése, a kereskedők igényeinek kielégítése többször arra szorította a vállalatot, hogy a piac megtartása érdekében importált dán vajjal szolgálják ki a partnereket; 1926-ban kb. két vagon vaj importjára volt szükség a nagyböjt alatt.

146 Erre azért volt lehetőség, mert a belföldi árak magasabbak voltak. így augusztusszeptemberben, mikor kisebb volt a vaj iránti érdeklődés, inkább raktározták. Ezzel szemben a túróért Németországban igen magas árat lehetett elérni.

147 Év végén ismét élénk volt a vajkereslet, a hűtőházi készleteket napi áron tudták értékesíteni. Az alapanyag biztosítása érdekében olyan nagyobb tejszövetkezetekkel kötöttek szállítási szerződéseket, ahol télen-nyáron egyforma mennyiséget vásárolhattak fel, a kisebb falusi tejszállítókkal pedig felmondták az együttműködést. Ez a bizonytalansági tényezőt csökkentette, de nagyobb biztosíték fizetését igényelte. A gyártástechnológia fejlődése, a pasztorözés csökkentette a hűtőházi költségeket, lehetővé tette a külföldre szállítást, növelte a tartósságot és minőséget, és a márkázott vaj után többletbevételhez juttatta az üzemet.

148 A vállalat költségeit mérsékelte az is, hogy 1926/27-ben egyenáramról váltóáramra tértek át.

149 Ez szintén jelentős beruházásokkal járt, de az energiaszámla csökkenése hosszú távon jelentős költségmegtakarítást, biztonságosabb működést eredményezett. Új, nagy teljesítményű villanymotorokat vásároltak, s lehetővé vált modern gépekkel bővíteni a vajfeldolgozást. Beállítottak két 4.500 liter/óra teljesítményű Alfa Laval tisztítószeparátort, két 3.000 literes fölözőgépet, két új tejszínérlelő kádat, vajgyúrógépet és kultúrafőző tartályt.

150 Az 1927. évet termelés és értékesítés szempontjából két, egymással ellentétes részre lehetett osztani. Januártól -augusztus végéig, a nagy szárazság okozta csekély felvásárolható tejmennyiség miatt a vállalat a partneri igények kielégítésére Dániából és Hollandiából 6 vagon vajat importált, ősszel viszont két és fél vagon vajat exportálni kényszerült. A kivitelnél csak a legjobb minőségű, pasztörizált és kultúrával kezelt vaj jöhetett számításba, mert nem romlott meg, és a gyengébb minőségű a külföldi piacon teljességgel eladhatatlan volt. Bevált tehát a cégvezetés számítása a termelés fejlesztésével, így jelentős többletnyereséghez jutottak.

151 Ez megmutatkozott az igazgató fizetésének havi 1500 P-re, és a cégvezetők fizetésének 740 P-re emelésében is.

152 A cég prosperitását, anyagi helyzetének megszilárdulását mutatja, hogy a vezérigazgató számára vásároltak egy 4500 cm

3-es, 19,5 mázsás, 21-22 liter benzint fogyasztó Buick gépkocsit, melyhez sofőrt alkalmaztak, s a gyártelepen igazgatói lakás is rendelkezésére állt.

153 Az ötszobás, fürdőszobás, konyhás, mosókonyhás igazgatói lakás U alakú, elkontyolt cseréptetős, bádogdíszes, 270 m

2 alapterületű, szuterénos téglaépület volt. Az ablakokat redőny illetve vászonroló védte, kétszárnyú, fehérre festett, ornament üvegezésű ajtók választották el a szobákat egymástól. A bejárati ajtó felett előtető védte a belépőket. Az előszobában lambéria, a szobákban tapétázott falak, mennyezetrózsák, tölgyfapadló és cserépkályhák voltak. A teraszt márványmozaikkal burkolták. A fürdőszobában öntöttvas fürdőkád, fürdőkályha, fajansz mosdótál és „I. oszt. angol klosett vezetékkel" állt a lakók rendelkezésére. A lakáshoz tartozott egy garázs is. A ház értéke igen magas volt, a vajgyári épülethez képest mindössze 20%-kal értékelték kevesebbre.

154 142 TML Alisp. i. 320/1926. Gyárvizsg. jkv. 1925. dec. 31-én 143 TML Alisp. i. 15.235/1940. 144 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. 1926. ápr. 11. közgy. 145 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Rendkív. közgy. 1926. júl. 27. 146 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1926. máj. 20. 147 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1926. szept. 20. 148 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Közgy. jkv. 1928.márc. 25.; BFL VII. 2. e. Cg. 8127. Jelentés 1926-ról 149 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1926. dec. 20. 150 BFL VII. 2.e. Cg. 8127. 1947. május 30. 151 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Jelentés az 1927. üzeletévről 152 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1928. aug. 6. 153 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. üzleti levelezés az 1930-as években 154 A Dombóvári Vajtermelő Közp. Rt. épületeinek előbecslése 1941 július. Az iratot Koller Ferenc bocsátotta rendelkezésemre 1997-ben. 329