Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

reskedelem kötöttségét. A kereskedő és termelő szabadon állapodhatott meg egymás között, de a kereskedő a terméket hatóságilag megszabott áron értékesíthette csak, s meghatározott módon forgalmazhatta, ami akadályozta a kereskedést. Az infláció egyre magasabbra szökött, drágultak a bérleti díjak, munkabérek, tejárak, amit a hatósági áremelés csak részben és későn követett. Még így is jelentős eredményt ért el az újdombóvári üzemet is működtető társaság. Leírta összes háború alatt keletkezett veszteségét és 5% osztalékot fizetett.

92 A Budapesti Általános Tejcsarnok Rt. 1911. augusztus 30-án alakult, és a Budapesti Központi Tejcsarnok Rt. mellett elsősorban a főváros tejellátására koncentrálta tevékenységét. A Budapesti Tejkereskedelmi Részvénytársaságot 1919. március 6-án az előbbi cég és tejkereskedők alapították. Érdekeik védelmére 1922. április 9-én létrehozták az Országos Tejgazdasági Szövetséget, célként fogalmazva meg a magyar tejtermelés, sajt, túró, vaj és minden egyéb tejtermék valamint tejkonzerv gyártásának és kereskedésének érdekképviseletét. Tolna megyében a Budapesti Tejkereskedelmi Rt. és a Budapesti Általános Tejcsarnok Rt. 1921-ben számos tejgyűjtő telepet tartott fenn közösen. Ezekbe a gépi erőre berendezett üzemekbe koncentrálták a környékbeli községek és tejszövetkezetek tejét megfelelő lehűtés, kezelés és Budapestre szállítás céljából, csak a megsavanyodott, megromlott alapanyagot dolgozták fel helyben. 1922-ben az ipartörvény módosításával a tejcsarnokokat, a tejgyűjtő telepeket, tejkereskedelmi és tejtermékeket feldolgozó vállalatokat az engedélyköteles iparok körébe sorolták, mindenkinek új engedélyt kellett kérnie. Korábban elégséges feltétel volt az üzemengedély a működéshez, ezt most szakképesítéshez kötötték, amivel a tulajdonosnak vagy az üzem vezetőjének kellett rendelkeznie. Azonban nem volt engedélyköteles az „aki saját vagy általa haszonbérbe vett mezőgazdasági üzemben termelt tejet vagy tejterméket értékesített", a tejgyűjtők többsége szövetkezeti tulajdonban maradt, de a nagyvállalatok bérelték és rendelkeztek felette.

93 A bérlő óvadékot adott a tejszövetkezet tagjainak, amit egymás között kiosztottak, és így adósai lettek a bérlőnek.

94 A tejipari szakmunkásképzés időtartamát 1922-ben két évben állapították meg, ezzel egyidejűleg a Sárvár-Láncpusztai Szakiskola a M. Kir. Mezőgazdasági Tejipari Szakiskola nevet vette fel, majd 1929-ben Csermajorba költözött az Esterházy hercegi alapítványi gazdaságba.

95 A főváros ellátását biztosító társaságok Tolna megyében 1922-ben tejgyűjtő üzemengedélyeket kértek és kaptak Dúzson (1925. június 25-én másik épületbe helyezték), Gyulaj-Szőlőhegyen (1924. február 4-én bezárták), Szakályban, Újdombóváron, Diósberényben, Döbröközön, Csibrákon, Keszőhidegkúton, Gyulajon, Kurdon, Nagykónyiban, Nagyszokolyban, Felsőiregen, Szárazdon és Tengődön.

96 Az ipartörvény módosításáról szóló rendelet már mutatja, hogy a háború szétzilálta gazdaság minden nehézség ellenére kezd magához térni. Az infláció miatt az árvizsgáló bizottság többször szabályozta a tej árát, amely esetről-esetre kellemetlen visszhangot váltott ki. A Bp. Központi Tejcsarnok Rt. az előző évinél 3,3 millió liter tejjel többet vásárolt fel 1922-ben, összesen 15 millió litert szállítottak be a cég telephelyeire, ami újra 5% osztalékfizetést tett lehetővé a részvényesek számára.

97 A tejforgalmat 1923-ban szabadították fel, így az árak alakulását a kereslet-kínálat határozta meg. A napi tejforgalom 50-60.000 literre emelkedett, de ez még mindig csak a felét jelentette a meglévő kapacitások kihasználásának.

98 A tejtermékgyártók között egyre nagyobb verseny alakult ki, ezért a Bp. Központi Tejcsarnok Rt. és a Bp. Általános Tejcsarnok Rt. az üzemek összevonásáról állapodott meg először ideiglenesen, majd a részvénytársaságok összeolvadásáról is döntöttek. 1924. március 1-én egységes irányítás alá vonták vidéki és fővárosi telepeiket, amelynek eredményeként közös forgalmuk napi 100.000 literre, év végére 33 millió literre emelkedett. A főváros tejszükségletének 2/3 részét ez a két cég forgalmazta. Célul tűzték ki a vidéki üzemek fejlesztését is, hogy azok szükség esetén alkalmasak legyenek a felesleges tej feldolgozására.

99 1925. december 30-án tartott közgyűlésén a Bp. Tejkereskedelmi Rt. elhatározta, hogy az összes aktívumával és passzívumával beolvad a Bp. Általános Tejcsarnok Rt.-be, amely 1926. szeptember 17-én egyesült a Bp. Központi Tejcsarnok Rt.-vel, új nevük Bp. Központi Általános Tejcsar! BFL VII. 2. e. Cg. 4602. Igazgatósági jelentés 1921-ről 'BALATONI, 1986. 368. p. 'KIRÁLY, 1968. 498. p. 'A iskola 3 részre tagolódott: tangazdaságra, mezőgazdasági és tejipari szakiskolára. A tejipari szakképzés egy éves elméleti, és egy éves gyakorlati oktatásból állt. A felvétel feltétele a közép- vagy polgári iskola alsó négy osztályának elvégzése, 16. életév betöltése és sikeres felvételi vizsga azzal a kikötéssel, hogy a beiratkozás előtt az iskola által kijelölt tejipari vállalatnál egy évet eltöltött a jelentkező. Ha a két évfolyamos földműves-iskolát jeles eredménnyel elvégezte, eltekintettek az egy éves gyakorlattól. A kétéves tanfolyam sikeres elvégzése után vajmesteri és sajtsegéd-mesteri képesítést kaptak. Lágy-és félkemény sajtok készítésére jogosító sajtmesteri oklevelet az kaphatott, aki egy évi, keménysajtok készítésére pedig az, aki két évi gyakorlat után elvégezte a szakiskola sajtmesteri ismétlőtanfolyamát és sikeresen letette a sajtmesteri vizsgát. A szakképzés időtartamát 1939-ben három évre emelték.(SOMOGYI, 1989. 17-24. p.) TMLAlisp.i. 1147.1925.; 1297/1923.; 4249/1923. ' BFL VII.2.e.Cg.4602.Jelentés 1922-ről 1 BFL VII. 2. e. Cg. 4602. Jelentés 1923-ból ' BFL VII. 2. e. Cg. 1666.; 9304. 319