Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Zsuzsanna: Egy arisztokrata visszaemlékezései. A Széchenyiek három nemzedéke

Erdődy Agáta és Széchenyi János 1825-ben kötöttek házasságot. Lajos a fiatal pár megélhetésére 6000 Ft apanázst biztosított, amit 10 év múlva 8000 Ft-ra emelt fel.

32 János ekkor már 3 gyermek apja, s a következő két évben — László (1826), György (1828), Agáta (1833) után — még további kettő született Ernesztina (1836), majd pedig 1837ben Sándor. A család ezekben az években Bécsben, egy leopoldstadti lakásban élt a szülők társadalmi rangjának megfelelő életmódot folytatva.

33 Saját vagyon híján a feudális reprezentáció költségeit — a szűkösnek bizonyuló apanázs mellett — kölcsönökből finanszírozták, egészen 1839-ig, amikor egy esedékes váltó kifizetésére János már nem kapott újabb kölcsönt. A felhalmozott adósság nagyságáról nem maradt fenn adat, mégis bizonyos, hogy nagyon tekintélyes összegről volt szó. Az akkor mindössze 2 éves Sándor emlékezete is megőrizte azokat a hangos jeleneteket, amelyek a bécsi lakásban a segítségül hívott nagyszülők Erdődy György és Széchenyi Lajos, valamint az apja között zajlottak.

34 A botrány természetesen elmaradt, a család beváltotta az adósságleveleket, amiket Erdődy Agáta egyébként haláláig megőrzött. A segítségnek azonban ára volt. Jánoséknak el kellett hagyniuk Bécset, a Vas megyei Szentkeresztre költöztek. A bécsi gyermekkort lezáró „katasztrófaszerű krachnak"*

5 Sándor visszaemlékezésein kívül van még egy írásos dokumentuma. Az a János és Agáta által írt nyilatkozat, amit Lajos a segítségnyújtás feltételéül szabott. Ebben János egyrészt elismerte, hogy súlyosan hibázott, pedig az apja által folyósított apanázs számára kényelmes életet biztosított, másrészt ígéretet tett arra, hogy a jövőben idegenekhez nem fordul segítségért — értsd nem vesz fel több kölcsönt —, életét a továbbiakban a gazdálkodásnak szenteli, s minden tekintetben apja kívánságai szerint él. Agáta ezzel szemben megígérte, hogy háziasán, erkölcsösen és takarékosan él, urát mindenkor és mindenhová — vidékre is követi —, s amennyiben saját akaratából, vagy akár kényszer hatása alatt házastársát elhagyná, valamennyi gyermeke nevelését az apjuknak engedni át.

36 A gazdálkodásból egyébként nem lett semmi, Lajos már néhány év múlva eladta Szentkeresztet, és a család új lakóhelyéül a horpácsi uradalomhoz tartozó Pereszteget jelölte ki. Jánosnak azonban semmiféle hatáskört nem adott. Megalázó helyzetüket híven szemlélteti Agátának 1847. november l-jén apósához írt levele: „Ámulatba ejtett és fölháborított, hogy valaki (nem tudom, hogy ki lehetett az az alávaló ember) azzal merészelt vádolni, hogy egy új falazott jégvermet rendeltem magamnak. Reménylem, hogy Te és Laci meg vagytok győződve, hogy ez gyalázatos hazugság. Hogy hihetted csak egy percig is, hogy én, ki nagyon jól tudom, hogy itt minden tekintetben csak kegyelmedből és annyira függő helyzetben vagyunk, hogy a legkisebb változtatást sem eszközölhetjük a Te vagy Laci engedelme nélkül"" A levélben említett Laci nem más mint Zichy László, Széchenyi Lajos legidősebb veje, aki 1824-ben kötött házasságot Széchenyi Máriával.

38 János helyett ő volt az, aki Lajos bizalmát élvezte, teljhatalmú megbízottként éveken keresztül összes jószágainak kormányzója volt, mindaddig míg Lajos — a birtokok alacsony jövedelmezősége miatt — tőle is meg nem vonta bizalmát. Lajos autokratikus személyiségként uralkodott családtagjai felett. Nemcsak ellenvetést, de vélemény-nyilvánítást sem tűrt. Jellemző e tekintetben Agáta előbb idézett levelére küldött válasza, amiből egyfajta fenyegetés is kiérezhető: „Sehogy sem áll jól neked, ha élénkségedet szabadjára bocsájtod. Miattad nagyon sajnálnám, ha a közelemben való tartózkodást kiállhatatlannak találnád. "

39 De nem bánt gyengédebben leányával Júliával sem, aki férjének Parry grófnak a halála után eddigi svájci lakhelyükről elköltözve, Bécsben kívánt letelepedni. A terv nem nyerte el Lajos tetszését, érzékelhetően elsősorban azért, mert nem kívánta leánya állandó közelségét. Több oldalas levelet írt Júliának, amiben előírta mit vár tőle, milyen gyakran találkozhatnak, s melyek azok a témák — köztük leánya minden jövőre vonatkozó terve —, amelyekről nem hajlandó vele beszélgetni. S mivel feltételezte, hogy Júlia ez utóbbi kívánságának úgy sem tesz eleget, leánya hozzáírt leveleit felbontatlanul visszaküldte.

40 Az unoka Sándor sem emlékezett jó szívvel apai nagyapjára, visszaemlékezéseiben így ír róla: „ Valóságos golgotha járás volt nékünk a kötelező Horpácsra járás, öregatyám hideg, szúró szeme, lorniettel figyelte kire hasonlítunk, de leginkább szegény atyánk túlságos, alázatos modora gőgös, hideg atyja iránt még bennünket is bántott. "

41 Széchenyi János a gazdálkodás lehetőségétől elzárva a közügyek felé fordult. Karriert azonban nem csinált. Lehet, hogy az akarat vagy a képesség is hiányzott hozzá, de még valószínűbb, hogy apja pártfogása. Sándor visszaemlékezé32 TMÖL Széchenyi cs. i. 1. dob. 2. pal. M TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 34 TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 35 TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pal. 36 TMÖL Széchenyi cs. i. 1. dob. 2. pal. 37 SZÉCHENYI 1913. 120. 38 SZÉCHENYI 1913.38. "SZÉCHENYI 1913. 121. 40 SZÉCHENYI 1913. 112-134. 41 TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. 296