Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Szilágyi Miklós: Szekszárd és Sárköz Jankó János naplójában
1900. X. 2. Kedd. Szegzárd. Ma reggel a mintegy két órányira levő Pilis községbe mentünk ki kocsin. 67 A délelőttöt a házak tanulmányozására forditottuk. A falú 1862-ben leégett s csak három ház maradt meg ebből az időből, én tehát ezeket tekintettem meg legelőször. 68 Itt adom B. Kovács Péter (81. számú) házának és telkének alaprajzát, mely több mint százéves s ez is már tiszta felnémet typusu, mint akármelyik más háza a falunak. A dunántúli magyar typus egyáltalában nincs meg itten. Ilyen ház még kettő van a 76. számú, mely Kiss Istváné és végül a 80. számú, mely Paprika Asztalos Istváné. [Az utóbbi félmondat kihúzást igazít helyre: és egy amely Kovács István] Mindhárom teljesen egyforma. [Kihúzott mondat: Ezek közül azonban Kiss Istváné nem három, hanem csak kétsejtű, a házhoz ragasztott istálló nem a kamra helyét foglalja el, annál keskenyebb és teljesen külön fedél alatt áll.] Különben mindhárom ház náddal van fedve. Ezeken kivül mutattak még egy legalább százéves házat a 76. számút, amely Kis Istváné. Ez csak kétsejtű, kamrája nincs, helyette istálló van a házhoz ragasztva, de hogy ez egészen külön épület kitűnik abból, hogy keskenyebb, mint a lakóház és fedele is külön áll s nem közös a ház fedelével. A nagy tűz csodálatos módon száműzte a banyakemenczét is, mely ma még egyedül Sümegi István házában van meg, a hol a konyha is kéménytelen. A többi házak mind kéményesek és takaréktüzhelylyel vannak ellátva. 69 Halászat dolgában itt kevés de érdekes zsákmány akadt. Az előkerült szigonyok neve itt szigény , 2 és 3 ágúak, más typusuak nem is voltak a nép bemondása szerint. 70 A hálóval körülvett boritót (tapogatót) itt nvomóhálónak nevezik. 71 A hosszú keczét ismerik még pedig lócsontokkal s ennek neve - a csontok működésére czélozva - boronaháló . 72 Érdekes az emelőháló nomenclaturája, melynek van nyele, négy körme, hálója a sarkokban pöczökkel (fából) melynek szélső négy oldalina a zéha s mely fölött két érzőfonal is kereszteződik. Ez a nomenclatura merőben ismeretlen! 73 A Damokos András (69. sz.) házában a tornáczon pedig egy 6 méteres monoxylon csolnakot találtunk melynek mindkét vége egyforma, a minők azonban ma már Pilisen nincsenek használatban. 74 A pásztoréletből mindössze egy sütővasat találtunk, amelylyel a marhára szokták rásütni a gazda kezdőbetűit. Igen érdekes zsákmányra tettünk szert a temetőben; itt még megtaláltuk a kalotaszegi typusú fejfákat (kopjafákat), 75 de találtunk ezeken kivül fejfákat, széles lapos alakúakat, melyek mellső felületébe két tégla - közvetlenül e czélra égetve - volt beillesztve egymás fölé s középen egy szöggel leszoritva s erre a téglára volt felirva - még pedig égetés előtt! - a sirfelirat, mely szól a következőképpen: E sirhalom takar / Két nyomorultat. Egy / Jó öreg asszonyt és / Egy jámbor Ifjat / Kinek neve volt / Életébe Bogár // Éva Itt nyugosz / nak ketten és / Mint Sándor / Fija. Meghalt / 62 évében / Áldás havaikra / 1873. 67 A falut 1903 óta nevezik Sárpilisnek: Balázs Kovács 1997: 13. 68 Az 1862-es tűzvészben a faluközpont 42 lakóháza (s ezek legtöbb melléképülete) pusztult el: Balázs Kovács 1997: 12-13. A „csak három ház maradt meg ebből az időből" tehát azt jelenti, hogy 1862 óta három kivételével azokat a házakat is lebontották vagy átépítették, melyek túlélték a tűzvészt. A falu épületállományának más sárközi falvakénál gyorsabb ütemű átépülését bizonyítja azt is, hogy az 1900-as népszámláláskor a 151 lakóház közül 103 volt cserép, pala vagy bádog, s csak 37 nád vagy zsúp, 11 zsindely vagy deszka fedelű (MSK, 1: 128-129). 69 V.o. Kovách Aladár néhány évvel későbbi kéziratos népi építészeti tanulmányáról írott értékelésemet: Szilágyi 1990: 228-230. 70 A szigény említése: Kovách 1904b: 299. - Andrásfalvy (1975: 200), a szigény terminust nem közölve, azt állapította meg, hogy a Sárközben a 3 ágú szigony volt a leggyakoribb, „de voltak 2, 4 és 7ágúak is". 71 Kovách Aladár (1904b: 303), a szerszámokat felsorolva, egymás után említette a tapogatót és a nyomót. - Andrásfalvy szerint (1975: 201) a vesszőtapogató neveként is hallható volt a sárközi falvakban a nyomó (a tapogató mellett). Az nem valószínű, hogy a kukucskállak, póknak nevezett nyomóhálót találta volna meg Jankó Pilisen, bár ez a borító-változat is terjedőben volt már ekkortájt (Sólymos 1965: 143-149). 72 A csontos kecére és a boronára (= erős vesszőkávára szerelt ún. nyitott kecért) 1. Sólymosnak ( 1965: 179-182) és Andrásfalvynak ( 1975: 204) az itteni közléssel nem teljesen azonos leírásait. 73 Herman (1887: 306. skk.) valóban nem mutatta be az emelőhálók között. - Sólymos (1965: 160-166) és Andrásfalvy (1975: 203) a Sárközben is, de főképp Baja környékén elterjedt csobbantó, kiscsuhé, piritty nevű emelőháló-változatok legfőbb formai jellemzőjeként emlegette a sarkoknál lévő pockokét. 74 Az egy fából kivájt csónak, csónik 20. században előkerült „utolsó" példányaira 1.: Sólymos 1965: 66; Andrásfalvy 1975: 223-224; Gráfik 1993: 373391. 75 A „kalotaszegi típusú fejfa"-megjelölés nem egyértelmű. Kalotaszeg-monográfiájában u.i. két fejfa-"típust" mutatott be Jankó (1993: 166. és VI. tábla). Az egyik „a régi kősírformákra" emlékeztető faoszlop, erre itt aligha gondolt. Nyilván a másikat, melyet ott „gombosfának" emlegetett, és díszesen faragott „csillagfüzérként" írt körül, nevezi ez alkalommal - szinonimaként - a ma már egyértelműen típust jelölő szóval „kopjafának". 259
