Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Balázs Kovács Sándor: Decsi vagyonleltárak a feudalizmus végéről (1841–1850)

Nincs lehetőségünk s terünk sem arra, hogy a közölt leltárak, becsüjegyzőkönyvek összes lehetséges tanulságaira rámutassunk, csak a tendenciákat próbáljuk meg jelezni. Decs a korabeli adatok tükrében jelentős település. 1829-ben 415 házat, 550 házaspárt, összesen 2500 lelket említ Egyed Antal, közülük 2475 református, 24 római katolikus és egy óhitű (görögkeleti).

16 A falu földesura 1751. október 14-től a Bécsi Tereziánumi Akadémia bátaszéki uradalma.

17 A birtok vezetője a Bátaszéken élő és a gazdaságot irányító tiszttartó, a provisor. Munkájában az uradalom ügyvédjére, a Decsen lakó ispánra és egyéb segítőkre: erdőkerülőkre, erdészekre, hajdúkra támaszkodott. Az uradalom decsi jobbágyai 65 és fél úrbéres telki földön gazdálkodtak. Közülük 1829-ben 298 telkes jobbágy, 107 házas, 5 hazátlan zsellér. Éh itt 4 nemes, 15 mesterember, a szűk számú intelligencia képviselői: a lelkész, a jegyző, a két tanító, valamint megtelepedett a falu határában 15 cigány is.

18 A decsi jobbágyparasztok társadalmi rétegzettsége a következőképpen alakult, 1822-ben volt 4/8 telkes 3, 3/8 telkes 21, 2/8 telkes 184, 1/8 telkes 78, házas zsellér 123.

19 Decs a Tolna megyei Sárköz legnagyobb határú települése. A falu lakói által használt terület a 19. század közepén nagyobb a megyeszékhely Szekszárdénál, 17302 katasztrális hold. 1828-ban azonban ennek csak töredéke, 1381 katasztrális hold állt szántóföldi művelés alatt.

20 A tágas határ domborzati-vízrajzi képe igen változatos. „Vagyon bővséges vize, tava, benne halászása és nádlása."

21 A vízrendezések előtt a terület számottevő része mocsaras, nádas volt. A Duna ágainak számos foka, a lerakott zátonyokat kerülő vízállásos kanyarulata tarkította a vidéket. A halban, rákban, szárnyasokban gazdag vizek a megélhetés, kereskedés jelentős forrásai voltak. A sárközi ártér a 19. század végén befejezett ármentesítésig elsősorban az állattartásnak biztosított lehetőséget. Az állattartás mögött a földművelés jelentősége messze elmaradt, és az előbbinek rendelték alá. A halászat csak a vizek be- és kiáramlásával kapcsolatos rekesztő halászat volt, mely fontos táplálék-kiegészítést jelentett, de nem tekinthető a Sárköz életformáját meghatározó foglalkozásának még akkor sem, ha az emlékezések oly színes (s némiképp túlzott) képet adnak az állandó mindennapi halfogyasztásról. A sárköziek halbőségben éppen azokban az esztendőkben voltak, amikor a nagyobb vízjárás miatt nyájaik és vetésük sokat szenvedett. Bőséges halfogással pótolták megfogyott kenyerüket és messze falvakba is elhordták a halat, hogy árukon gabonát s egyéb élelmet vásárolhassanak.

22 Rengeteg nád termett, amit a jobbágyok dézsma fejében vághattak, s felhasználták tetőfedésre, kerítésnek, szárnyéknak, fészerek, kunyhók falának stb. Földesúri erdeje elég nagy volt ahhoz, hogy a jobbágyokat is ellássa a szükséges tűzi- és épületfával. A faizásért élőmunkával fizettek. A tölgyesek makktermését a decsiek rendszeresen bérbe vették sertéseik számára. A kevés szántóföldön a 19. század első felében búzát, kétszerest, kukoricát, krumplit, babot, káposztát, kendert stb. termesztettek. Fontos szerepet töltött be a rétgazdálkodás és az állattenyésztés. 1828-ban 264 szarvarmarhát, 605 lovat és 57 sertést írtak össze Decsen, juh egyetlen egy sem volt.

23 „A szántás-vetésen kívül szükségeiket a szőlőből, marha tartásból és halászatból veszik be."

24 A múlt század elején sok jobbágy művelt szőlőt, az 1828-ban összeírt 410 háztartásból mindössze 32-ben nincs szőlő, ezek zöme is a hazátlan zsellérek és az iparűzők közül került ki, minden magát valamire tartó gazda rendelkezett kisebb-nagyobb területű szőlőfölddel. Egyed Antal szerint „van szőleje elegendő, mely hegyen fekszik. Fehér és veres borral bövölködik, s közüle a fehér tartósabb és kedveltebb izü és illatú."

25 Vagyonleltárainkban minden társadalmi rétegbe tartozó ember hagyatékával találkozunk. Az első leltár Jakab Mihály nyolcadtelkes jobbágy halála után készült. Felesége, Karátsony Éva férjhez szándékozott menni Jakab Jánoshoz, maradt két gyermek Éva (6 éves) és Mihály (2 éves), kiknek érdekében össze kellett írni a megmaradt vagyontárgyakat. Élt még az apai nagyanya Mihály Éva, így az ő beleegyezésére is szükség volt. Jakab Mihály 1840. november 20-án, 32 évesen hunyt el patécsban. A második leltár szintén a családfő halála és az ifjú özvegy újraházasodása miatt készült. Szél János 1841. október 3án hunyt el, 32 éves korában, neje Deák Zsuzsanna feleségül szándékozott menni Kis Szél Jánoshoz. A férj halála után két gyermek maradt árván: a négy esztendős János és a két esztendős Erzsébet.

26 A harmadik leltár egy elhunyt asszonyé, Nyéki Tóth Andrásné Balázs Éváé, kinek összeírt hagyatékából a sárközi hozomány, kelengye összetételére következtethetünk. Balázs Éva negyedtelkes jobbágycsalád leszármazottja volt, ki 1842. december 2-án, 28 éves korában halt meg, két gyermeke Éva (10 év) és András (4 év) maradt árván, anyai örökségüket írták össze, melyet apjuk második házassága miatt kellett papírra vetni. A negyedik leltár sajátos, mivel egy Decsen élt zsidó család férjhez menni szándékozó leányának javait összegzi. A felsorolás teljesen kirí környezetéből (aranygyűrű, a ruhák milyensége és mennyisége), teljesen más, mint egy olyan leendő fiatalasszonyé, ki a gazdagodó, színesedő sárközi népviseletből kapta hozományát. 222