Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Miklós Zsuzsa: Váralja–Várfő XIII. századi vára
Az „alagút" korát nem ismerjük. Erre csak teljes feltárás esetén lehet remény. Kialakítása szép, ezért nem tartom valószínűnek, hogy az újkorban, kincskeresés vagy egyéb „szórakozás" céljából készítették. Alakja sem utal arra, hogy újkori pince lenne. A hegykúp oldalába több XDC-XX. századi pince is bemélyed, de ezek szélesebbek, és boltozatuk kialakítása is más. Rendeltetése is bizonytalan: élelem- illetve bortárolásra csak nehezen használhatták, mivel keskeny. Ha mégis így hasznosították, akkor az élelmet vagy bort csak a folyosó egyik oldalán tárolhatták, hogy mellette közlekedhessenek. A középkori Váralja Bejártuk a Völgységi-patak völgyének a vár körüli, településre alkalmas részeit. A vár közvetlen környéke meredek, településre alkalmatlan. A völgynek a vár alatti szakasza pedig lapos, amelyet nagyobb esőzéskor elönt a víz. Ideális viszont az a terület, ahol a jelenlegi Váralja község régi része található: a két templom és a körülötte álló házak környéke. Ez a vártól légvonalban kb. 600 m-re levő domboldal, amely a völgyből mintegy 12-15 m-rel emelkedik ki. A község belterületén a kézirat készítésével egyidőben vezették a gázt. A gázvezetéknek ásott árkokat Gaál Attila figyelte. A falu Ny-i vége közelében, a Kossuth utca 243. számú ház előtti beásásból barna, kavicsos anyagú, kettősen tagolt peremű, csigavonallal díszített oldalú XIII. századi fazék töredékeit gyűjtötte össze. 85 A Kossuth utca 259. sz. ház előtt, egymástól 10 m-re két kemencefeneket figyelt meg. Egyiknek a tapasztásában szürke, szürkésbarna színű, erősen kihajló peremű, csigavonallal díszített oldalú XIII. századi fazéktöredékeket talált. 86 A várhoz közelebb eső területeket 1997. szeptember 19-én jártam be. Ekkor a falu központjában az éppen akkor kiásott árkokat nézhettem meg, valamint az egyes házakhoz vezető bekötőárkokat: az evangélikus templom K-i oldalán álló ház előtt a kidobott földben díszítetlen Árpád-kori és késő középkori fazéktöredékeket; ugyanezen a szakaszon, a dombnak a patakhoz közelebbi részén egy kb. XVII. századi, szalagperemes, belül zöldmázas fazékperemet és egy barna mázas lábastöredéket; tovább K felé a posta előtt egy Árpád-kori fazékoldalt találtam. 87 Az evandélikus templom, valamint a vele szomszédos házak (Kossuth u. 133-141.) feletti domboldalon és dombtetőn 1997. tavaszán végeztünk terepbejárást. 88 A leletek zöme őskori, mindössze néhány barna, kavicsos anyagú, befésült vonalköteggel díszített fazékoldal, valamint egy szürkésfehér, kavicsos anyagú fazékoldal- és aljtöredék sorolható az Árpád-korba. A XVI-XVII. századot egy finoman iszapolt, fogaskerékdíszes korsó válltöredék és egy üvegkehely nodusa képviseli. 89 Az eddigi terepbejárási eredmények szerint tehát a középkori Váralja falu a jelenlegi település területén állt az Árpádkorban és a késő középkorban is. A részletesebb megfigyeléseket nehezíti az, hogy a településre leginkább alkalmas terület beépített. A középkori Váraljáról igen kevés okleveles adat maradt fenn. Egy 1280-as oklevél szerint Moys tárnokmester, villa Vareley-t más Tolna megyei helységekkel együtt az ábrahámi ciszterci apátságnak adományozza. Csánki ezt az adatot nem Váraljára vonatkoztatja, hanem Dáró-váraljára (Dáró falura). 91 Ez el is fogadható, mivel az oklevélben szereplő falvak a kolostor környékén helyezkedtek el; Váralja ezektől távol esik. Váralja, illetve a váraljai plébániatemplom első említése 1402-ből származik: ekkor a pápa több sárközi és környékbeli templomról rendelkezik. 1402. június 2-án a váraljai plébániatemplomot felkeresőknek búcsút engedélyez. 92 Ez a viszonylag késői első említés természetesen nem zárja ki a falu korábbi keletkezését: a jelenlegi belterületen eddig felszínre került leletek legalábbis arra utalnak, hogy a település legkésőbb a XIII. században már létezett. Az 1554. évi török adóösszeírásban 24 adózó szerepel név szerint; 1565-ben 34, 1582-ben pedig 39 adózót írtak össze, 93 tehát a török kor első szakaszát átvészelte a falu. Váralja-Várfőn tehát a XIII. század második felében — az Árpád-korban jellemző — kisméretű vár állt. Teljes feltárásával megismerhettük lakóterületének berendezését és erődítésének módját is. A kisméretű erődítményben ezek szerint a lakótorony mellett a tulajdonosnak és családjának mindennapi életéhez szükséges objektumok (sütőkemence, tárológödrök és feltehetően felszínre épített kisebb melléképületek) helyezkedtek el. Építtetője, tulajdonosa ismeretlen, de minden bizonnyal azonos a falu birtokosával. Az ásatási megfigyelések szerint a vár pusztulását ellenséges támadás és tűz okozhatta. 85 Gaál Attila gyűjtése 1997. július 31. SZWM F.97.3.1-2. 86 Gaál Attila gyűjtése 1997. július 31. SZWM F.97.4.1-2. Ezúton is köszönöm Gaál Attilának, hogy az általa gyűjtött leleteket cikkemhez felhasználhattam. 87 SZWM F.97.5.1-97.7.2. 88 Miklós Zsuzsa-Csajka Ferenc terepbejárása 1997. április 12. 89 SZWM F.97.8.1-97.9.1. 90 Csáky okit. 1.1. 15-16.; HAZAI OKMÁNYTÁR VI. 259. 91 CSÁNKI III. 456. 92 ZSOII/l. 1683. reg. 91 KÁLDY-NAGY 1960, 51. 136