Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Miklós Zsuzsa: Váralja–Várfő XIII. századi vára

ÉK-i udvar XIII. századi rétegéből.

61 A lapos, lándzsa alakú nyílheggyel megegyező típusú, de valamivel nagyobb méretű példány ismert Sarvalyról: a 6,4 gr súlyú hegy Holl Imre szerint íjhoz tartozott, vadászatra használták.

62 A lapos, levélalakú példányok Ruttkay osztályozása szerint a B csoport 8. típusához sorolhatók. Szlovákiában a 3 ismert darabból egy a XIII. század 2. feléből származik, a másik kettő szélesebb időhatárok közé keltezhető.

63 Ez a típus megfelel a MeABeaeB-féle 83. típusnak.

64 A rombusz átmetszetű hegy Ruttkaynál a B-csoport 11. típus: a Szlovákiában ismert 24 példányból 14 sorolható a XIII. századba-XIV. század elejére. A többinek a lelőkörülményei ismeretlenek.

65 Ez a nyílhegy a MezmeneB-félé 78. típus 2. változatának felel meg, amely Oroszországban főleg a XIII-XIV. században terjedt el.

66 Lószerszámok Patkók: Mindössze 2 db, igen rossz állapotú patkótöredék került felszínre. Egyik példány kisméretű, talán nem is ló-, hanem szamárpatkó lehetett (F.96.2.11.). Ezen egy szeglyuk látszik, sarka enyhén kiemelkedő, téglatest alakú. A csikózabla szára szögletes, a karikák laposra kalapáltak. (F.97.2.195. - 13.kép 4.) Hasonló zabla látott napvilágot a Börzsöny-hegységben, Márianosztra-Biberváron, a XIII. századi kisvárban: a zabla szárait négyzetesre kalapálták, a pofakarikák pedig szélesek, laposra kalapáltak, közepük bemélyedő.

67 Talán hevedercsat lehetett az 5,8 cm széles, D-alakú vascsat. (F.96.2.6. - 13.kép 1.) Hasonló, laposra kalapált csatok ismertek pl. Váchartyán-Várhegyről

68 és a csehországi Davle-ból.

69 Ez a csatforma továbbélt a késő középkorban is: megtalálható pl. Sarvalyon,

70 és Nagymaros-Hévvízen is.

71 A torony D-i oldalán, a járószint feletti pusztulási rétegből került felszínre 2 db csontléc: a 12,8 és 5,5 cm hosszú, 1,2 cm széles, 0,2 cm vastag lécek íveltek, belső oldaluk lapos, csiszolatlan, külső oldaluk enyhén lekerekített, finoman csiszolt. A lemezeket csontszegeccsel rögzítették a díszítendő felületre. Erre utal egy szegecstöredék és 3 szegecslyuk. (F.97.2.200. - 13.kép 7-8.) Ezekkel megegyező kialakítású csontlécet találtunk 1979-ben Valkó-Csákóparton, a XIII. századi földvárban: a 35 cm hosszú, 1,3 cm széles, 0,45 cm vastag léc szintén ívelt. Itt épségben megmaradt egy csontszegecs is: ennek hossza 1,9 cm. (VTM 80.107.9. - 13.kép 9.) A valkói leletet akkor nem tudtam meghatározni.

2 A váraljaiak esetében Bartosiewicz László hívta fel figyelmemet arra, hogy hasonló csontléceket látott a szegedi múzeum néprajzi kiállításán levő nyergen. Ezen az alapon elindulva bebizonyosodott, hogy a valkói és váraljai csontlécek is nyergeken lehettek egykor: ezekkel a lécekkel a K-i típusú nyergek kapáit díszítették. A lécek Bartosiewicz László meghatározása szerint agancsból készültek. Hasonlókat találtak a csókái avar lovassírban,

73 és a koroncói honfoglaló magyar lovassírban is.

74 Elhelyezkedésük alapján László Gyula megállapította, hogy ezek a keskeny csontlécek a nyeregkápát díszítették. A XIII. századból hasonló leletet nem ismerek, de bizonyos, hogy alkalmazásuk az évszázadok során folyamatos volt: megtaláljuk pl. a Nemzeti Múzeum csontdíszítésű nyergein is.

75 Hiányos állapotban maradt meg az ívelt szárú, rövid nyakú, csillagos tarajú sarkantyú is. (F.96.2.17. - 14.kép 9.) A kőszegi vár ugyanilyen típusú sarkantyúja a XIII. század második feléből származik, formája és a lelőkörülmenyek alapján is.

76 Ez a fajta sarkantyú ismert még pl. Váchartyán-Várhegyről

77 is. Mezőgazdasági eszközök Eredetileg valószínűleg sarló volt az a vastárgy, amely jelenleg csaknem egyenes. Egyik oldala enyhén ívelt, mint a korai sarlók, belső oldala durván fogazott. Ez a fogazás lenyúlik a nyéltüskének is csaknem a feléig. Feltehető, hogy a sarlót másodlagos felhasználásra kissé átalakították, és akkor nyerte el jelenlegi alakját, kiképzését. (F.96.2.16.12.kép 12.) 61 HOLL 1992, 67. old., 48. kép 16-20. 62 HOLL-PARÁDI 1982, 82. 63 RUTTKAY 1976, 327, 331. 64 MEflBEflEB 1966, 81., 19.t.6. 65 RUTTKAY 1976, 327, 331. 66 MEflBEflEB 1966, 80., 25.1.18. 67 MIKLÓS 1983, 21. old., 15. kép 10. 68 Ld. pl. Váchartyán-Várhegy: MIKLÓS 1978,103. old., 12. kép 4.; 69 RICHTER 1982, 105. 70 HOLL-PARÁDI 1982, 86. 71 MIKLÓS 1985,483,498. 72 MIKLÓS 1982,296-297. old., 26-28.t. 73 LÁSZLÓ 1943, 68-69. old., X.t. 74 LÁSZLÓI 943, IV.t. 75 KALMÁR 1971, 336-337.; A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2. XI - XVII. század.1996, 26-27. kép 76 HOLL 1992,67. old., 72. kép 19. 77 MIKLÓS 1978, 103. old., 13. kép. Kalmár János ezt a típust a gótikus sarkantyúk közé sorolja, és a XIV. század első felére keltezi (KALMÁR 1971,360-361.). 134