Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Miklós Zsuzsa: Váralja–Várfő XIII. századi vára

Kiszélesedő, induló szakaszán a löszfalba vágott falfülkék is megfigyelhetők. Ez az objektum élelmiszerek hűtésére kiválóan alkalmas. Hasonló jellegű, földbe vájt folyosókat tárt fel Pfaffenschlagon V. Nekuda, a IX. és XI. számú háznál. A szerző szerint ezeket élelmiszerek tárolására, hűtésére használták a XIII-XV. században.

30 (4-5.kép) A toronytól D-re 3 tárológödör és egy sütőkemence helyezkedett el: A toronytól D-re levő udvarrész rétegződése jól látható volt az 1. gödör metszetén: a valószínűleg kincskeresés céljából ásott, 150 x 160 cm átmérőjű, 100-110 cm mély gödörrel átvágták a kultúrrétegeket: az átlag 30 cm vastag humusz alatt 25-50 cm vastag kevert, sárga réteg következik, majd égett vörös, illetve szürke, hamus. A Ny-i oldalon 10-30 cm vastagságban, 150 cm hosszan vörösre égett a föld. A hamus réteg alatt 80 cm mélyen mutatkozik az eredeti lösz. A gödörfal D-i részén, 50 cm mélyen egy kemence metszete látszik, közvetlenül az altalaj felett. Az É-ÉNy-i szakaszon megfigyelhető, hogy a paticsos réteg felett kevert, sárga lösz húzódik. (4 .kép) 5. gödör: A körítőfal D-i szakaszának közvetlen közelében levő gödör kissé szabálytalan, lekerekített sarkú téglalap alakú, szájánál 90-130 x 170 cm kiterjedésű. Mélysége: 210 cm. Alja egyenetlen, sárga lösz. Oldalába két rókalyuk (vagy egy rókalyuk két vége) nyúlik bele. Szürkésbarna, köves betöltése jól elvált a környező sárga lösztől. Belőle néhány fazéktöredék és állatcsont került felszínre. K-i fala függőleges, Ny-i fala enyhén lépcsőzött, É-i és D-i oldala kissé befelé lejt. (ó.kép) 7. gödör: A kemenceszáj mellett nyílik. Betöltése többnyire laza, sárgásbarnás, faszenes, hamus talaj, elég sok cseréppel (fazék-, korsó-, és kancsótöredék), csonttal, égett gabonával. Alja lapos, oldala lefelé bővül. Mélysége 106 cm. A kemence felőli oldala 60 cm-ig átégett; É-i fala mindössze 30 cm magasságig maradt meg. Átmérője 100-120 cm. Betöltése és alakja alapján esetleg az 1. kemencéhez tartozó hamuzógödör is lehetett. (6.kép) 8. gödör: Az 5. gödör É-i oldalánál, 40 cm mélyen mutatkozott foltjának kis részlete. Ennek alapján valószínűleg kör alakú vagy ovális lehetett. Mérhető legnagyobb átmérője 170 cm. Ez a gödör nagyrészt a II. és V. szelvény közötti tanúfal alá esett; az V. szelvényben kibontott részletének mélysége 10 cm. Leletet nem találtunk benne. (4.kép) Az 1. kemence a torony DNy-i sarka közelében, kb. 30 cm mélyen bukkant elő. A löszbe vájt nagyméretű (160 x 200 cm) kemence 6 cm vastag felmenő fala mintegy 5-10 cm magasan maradt meg. Tapasztása jó minőségű volt. Alája — a jobb hőhatás érdekében — patakkavicsokat és összetört edénydarabokat helyeztek. Belseje erősen lejt ÉÉNy, a szája felé. Betöltéséből elég sok XIII. századi fazéktöredék, egy vastöredék és több állatcsont került elő. A VI. szelvény falának metszete szerint az érintetlen löszbe vájták bele. Szájánál találtuk meg a 7. gödröt, amelynek a kemence felőli oldala erősen átégett, ezért a bontás kezdetén ezt is kemencének véltem. (4.kép) Az ásatás eredményeként tisztázódott a lakóterület alaprajza, kiterjedése, a torony mérete, a gazdasági udvar jellege, az erődítés szerkezete és a vár kora is. Megoldódott az a probléma is, hogy miért ilyen furcsa a hegytető alakja. A feltárások során ugyanis kiderült, hogy a hegycsúcs eredetileg ovális volt. Erre utalnak a peremen egykor végigfutó fal maradványai. A helyszíni megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy a hegytető jelenlegi alakja akkor alakult ki, amikor elhordták a vár építőanyagát. Ennek a pusztításnak esett áldozatul a vár fő épülete, a lakótorony is. Ezt az 1864. évi kataszteri térképen még jelzik, Wosinsky azonban már nem talált kőépületre utaló nyomokat. Ezek szerint tehát 1864 és az 1890-es évek között vitték el az építőanyagot. A 7 * 7,5 m alapterületű (külső méret), kő alapozású toronynak az alapozása is csak részletekben maradt meg. Falvastagsága 80-90 cm lehetett. A nagyfokú pusztulás miatt az épület belsejéből semmi sem maradt meg. A szórványosan előforduló tégladarabok arra utalnak, hogy a lakótorony felső része, vagy a körítőfal (vagy mindkettő) téglából készült. A vár közepén elhelyezkedő torony körül a mindennapi élethez nélkülözhetetlen objektumok: sütőkemence, tárológödrök találhatók. Minden bizonnyal ciszterna is volt a torony közelében, ez azonban az építőanyag elhordásakor megsemmisülhetett. Valószínűleg kisebb, romlandó anyagú, felszínre épített melléképületek is állhattak a torony környékén, ezek azonban nyomtalanul elpusztultak. Terasz A hegytető alatt körbefutó terasz jelenleg csaknem vízszintes, csupán az É-i oldalon figyelhető meg enyhe sáncforma. A váraknál észlelhető teraszok eredetileg általában árok + sánc formájúak voltak, az évszázadok, évezredek során azonban az árkok betöltődtek, a sáncok szétomlottak. Váralján a XIX. század elején még részlegesen látszott a sánc, legalábbis erre utal az 1829-ben készült feljegyzés. Valószínűleg Wosinsky korában is megvolt még, mivel ő a vár leírásában nem teraszt, hanem sáncárkot említ. NEKUDA 1975,250-251. old., 62-66. kép. Erre az analógiára Holl Imre hívta fel figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. 130