Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

Ha házasember káromkodott az nagyobb bun volt, mintha legény tette ugyanezt. A házasembereknek ugyanis példát kellett mutatniuk a fiatalabbaknak. Még súlyosabb bűnnek számított a káromkodás, ha az asszony szájából hangzott el. Pedig gyakran volt erre is példa: a nők egymás közti összeszólalkozásai során igen sok káromkodó szó is elhangzott. „Kodány Mihály be adván, hogy Karátsony Pál felesége Istennek Sz. Nevét" káromolta, büntetése 6 korbács. Decsi „Balog Bogár András Felesége Csapó Péter kertjében lopván, hogy meg intetett szomszédjaitól, még azt felelte Csapó Péternek: Fene egye meg Gazdáját Gyümöltsével együtt, mért tartja ott Czégérnek: ezentúl pedig a szenvedhetetlen káromkodása" hozta 10 korbácsütés büntetését. „Döme Mihály né az Mak Bért Szedő Elöl Járók kürmét akik a mákot irták fenével etette" - 6 korbács a büntetése. A káromkodás a nap minden időszakában egyformán bűnnek számított, s nem tettek különbséget a hétköznapi és az ünnepnapi káromkodás között sem. Enyhébb volt a megítélése a kocsmai káromkodásnak, mert a kocsma egyébként is „bűnös helynek" számított, de természetesen ebben az esetben is büntettek. Decsen „Ifjú Csáki István, és Bóna András Kenyeres Sámuel korcsmáján káromkodván a Tizedes bizonyitása szerént Törvényi végzés egyedül a káromkodásokért 12 páltza ütéssel büntettettek." A templomban történő káromkodás megítéléséről még csak elképzelés sem alakulhatott ki, mert erre még a legelvetemültebb ember sem gondolt. A különböző káromkodási fokozatok között a nemi szervek, az Isten és a szülők káromkodásba foglalása számított a legsúlyosabb bűnnek. Feltűnő, hogy vizsgált korszakunkban a Sárközben már Istent és Krisztust szidalmazó káromkodások voltak túlsúlyban. Például Decsen Balha Péter a „Bírónak teremtését és Jézusát mivelte." Vég János az „Istennek Szt. Nevét" káromolta. Alsónyéken „Bodó István a Szántó földeken véghez vitt Isten Káromlásáért 6 pálcza tsapásokra ítéltetett." Ugyanott Geresdi István és Geresdi Mihály „két Testvér Atyafiak, éppen Szent István napján az az 1803. midőn az Isten házából a Sz. Sacramentummal való élésről kijővén a Népség magok házánál ezen Két Atyafiak öszve veszvén anyira húzták vonták egymást, irtóztató rút káromkodásokkal káromolták, melyeket sokan de főképpen Kiss Péter egész háza 5 Személekböl hallották, és előttünk is meg vallották: a jeles ünnep megszentségtelenitése miatt büntetés: 24 óráig kalodát, és az 24 órák alatt két izbe 24 pálcza büntetést kaptak. Mihályra rábizonyult egyéb is ezért, ha ezután ne többet csak egy csirkéjét valakinek lopás által el tulajdonítja már akkor a M. Uraság az Helységből mint rossz jobbágyit ki vereti és helyébe jó és alkalmatos jobbágy fog állitatni." Ugyanakkor feltűnő és érdekes jelenség, hogy a tisztes, „böcsületben meg élemedett" öregemberek milyen gyakran vezetik be a határvizsgálati tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben a határtanúsító szövegeket olyan durva káromkodásokkal, amelyekért egyébként súlyos büntetés járt volna. Ez a tény valószínűleg összefügg valamiképpen azzal a képzettel, hogy a határ a gonosz tartózkodási helye. A határ biztosítására segítségül hívták a túlvilági erőket is. Az ilyen esetben a legsúlyosabb káromkodási formák is büntetlenül elhangozhattak. 79 Decs községi protokollum - 1824. december 18. 80 Decs községi protokollum - 1790. augusztus 8. 81 Decs községi protokollum - 1803. január 9. 82 Decs községi protokollum - 1799. február 3. 83 Decs községi protokollum - 1845. december 8. 84 Decs községi protokollum - 1827. április 22. 85 Alsónyék községi protokollum - 1789. március 29. - „Dani András Felesége Kis Évának sok kimondhatatlan káromkodásai lévén melyet Tizedesek um. Sallai Pál, Kurdi Péter, Bálint Mihály, Ketskés István sok izben bejelentvén nevezetessen: Hogy a Bírónak Lelkét öszve mivelte, ezt mondotta Szarik ő Birót, basza a Lelkét ilyen olyan Teremtettének, ezekért s több elö számlál hatatlan káromkodásaiért 10 Korbáttsal büntettett." - Decs községi protokollum - 1795. április 26. Bé adván Mester Mihály és Ör. Szőke Istvány Damakos Miály Bérest hogy rettenetes káromkodásokkal illetvén Teremtő, Isteneket, Jézusokat, ki meg halgatadván - 16 pálca." - Decs községi protokollum - 1824. november 7. Varga János kisbíró panasza: „Köntzöl Istvány fija Istvány a mellett hogy nyakravalózván még Teremtését Krisztusát és Jézusát mivel vén - 12 pálca." - Decs községi protokollum - 1827. szeptember 23. „Panaszképpen jelentvén Antalfi Mihály Felesége Varga Susánna, miként Menye Drubits Anna házánál öszve kurvázván a Falu bikája basztának s egy szóval: minden Fertelmességet rá ordítván..."-Decs községi protokollum- 1831. december 17. 86 Alsónyék községi protokollum - 1804. január 21. 87 Tóth Péter: A határvizsgálati tanúkihallgatási jegyzőkönyvek történeti néprajzi forrásértéke - Rendi társadalom - Polgári társadalom 2. Kutatás módszertan. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 272-280. 312