Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

hogy ezen a földön élvezheti munkája gyümölcsét. Másfelől az anyagilag tönkrement, „lezüllött" emberről azt tartották, hogy Isten büntetése van rajta. A munkavégzés és általában a gazdasági élet területén ható erkölcsi szabályok ellenőrzésében a felnőtt férfiaknak volt döntó' szerepük. A nők nem nagyon törődtek a gazdasági munkavégzéssel, az itteni ellenőrző szerepük elhanyagolható volt. Esetleg egynémely idősebb asszony érdeklődött a munkavégzés iránt, mivel a párválasztásnál, a kommendálásnál fontos szempont volt, hogy kinek milyen a gazdasága, ki milyen szorgalmas és egyáltalán milyen a hozzáállása a gazdasági munkához, hisz falun ez a megélhetés alapja. A férfiak munkaerkölcsöt ellenőrző tevékenységét döntő módon meghatározta az, hogy állandóan figyelemmel kísérhették a határban folyó gazdasági munkát, az egyes családok állatállománya - a közösségi csordán, fogatolva, vagy éppen a vásárokon - közszemlére volt kitéve, s a férfiak mindennapos beszédtémája, akár az egyes személyek találkozásakor, akár a kocsmában, a mezőgazdasági munka, a gazdálkodás volt. A munkaerkölcs ellenőrzése során általános szempontként érvényesült az, hogy ki mennyit dolgozik, milyen minőségű a munkája, milyen kedvvel végzi azt, hogyan gyarapítja a vagyonát, és hogyan törődik az állataival. A lustákat, a gazdaságukat elhanyagoló embereket állandóan csúfolták. A kaszálás során szinte élő verseny alakult ki a férfiak között. Nagy tisztelet övezte azt a gazdát, akinek szépen rendben tartott portája volt. Ez tekintélyét is növelte a falusiak előtt, szívesen választották ki közülük a falu első embereit, tisztségviselőit: a bírót, esküdteket, a borbírót, a kurátort és a presbitereket. Hisz aki a saját háza táján rendet tud tartani az a közösség ügyeit is jó gazda módjára tudja intézni. A szorgos, hűséges feleség is tekintélyt szerzett a gazdának. A gondozott, szakszerűen megművelt föld, a rendben tartott porta és a jó, szorgos feleség (a hűséget már nem igen említhetjük), a közösségi értékmérő igen fontos összetevőjének számított a Sárközben. Ezekhez csatlakozott még az állattartás, az állatgondozás tartalmában és látványában megmutatkozó minőség. Ez a négy elem együttesen alakította ki a gazda-tekintélyt, amely a zsellérek és a faluközösség szegényebb tagjai előtt, mint követendő példa állott. A közösség által kialakított individuális erkölcskódex legfőbb parancsa a szorgalom volt. A faluközösségi értékmérőnek megfelelően, a közösségi szokások, hagyományok figyelembevételével értékrendbe sorolta az egyes személyeket. Az értékrend, amely szerint a közösség kategorizált, rendkívül összetett, bonyolult mérőrendszer volt. Összetettségében magába foglalta az élet minden területén ható értékrendek sokaságát. Ennek a szigorú értékrendszernek nem mindenki tudott megfelelni, nem mindenki tudta emberi gyengeségeit legyőzni, így a hanyag munkavégzés általában együtt járt egy másik alapvető erény, a józanság ellentétével, a részegeskedéssel. A józanság ótestamentumi erénye mélyen benne gyökerezett a paraszti gondolkodásban. A részegséget nagy szerencsétlenségnek tartották, olyan szenvedélynek, mely romlásba taszíthatta nemcsak a részegeskedőt, hanem családját is. A részeges ember megbízhatatlan, dolog- és templomkerülő, káromkodó, pazarló is, tehát olyan bűn, amely a törvénysértések egész sorát idézi elő. A részeges ember a közösség számára elveszett, teljes mértékben kiérdemelte a közösség megvetését. Sőt még utódaira is kihatott a lenézés, s még halálában is megmutatkozott, hisz dísztelen, pap, harangozás, búcsúztatás nélküli ún. szamártemetést kapott a hagyományos temetési szertartás helyett. A decsi református egyház anyakönyve szerint 1774. március 23-án így temették Posgai Andrást, ki „gyakorlott Részegségében a vizbe holt". Több hasonló esetet örökített meg a decsi községi és a pilisi egyházi jegyzőkönyv is. A decsi Ádés Pálné panaszt tett 1845. július 6-án a községi tanács előtt arról, hogy férje naponként a „kotsmákban dévajkodik, a dolog helett részegeskedésnek adván magát ugyanyira hogy már eddig is mint egy 50 forint tartozásai volnának a Detsi Kotsmákba, - és tsak szölleje termésére bizna", melyet ő és fia költséggel és sok munkával művelnek, és a férje ebből akarja kifizetni adósságát. Azt kéri, hogy munkájukért ők is részesedhessenek a szőlő hasznából. Annál is inkább, mivel már Golperger Ferenc és Bárdos Illés kocsmárosoknak megtiltotta a tanács, hogy hitelben bort, vagy egyéb italt „Ádés Pál pazarlónak" adjanak. A tanács döntése szerint a termés fele az asszonyt és a fiút illeti, a másik feléből pedig az adósságot kell törleszteni. A részegeskedő ember a köz számára sem tudott hasznos tevékenységet végezni, ezért ha valakiről kiderült, hogy iszákos, közhivatalát vesztette, vagy már eleve ellentmondtak megválasztásának a józan életű lakosok. Ez történt Pilisen alsó Asztalos István másod évi presbiter esetében: „Minthogy a múlt esztendei Canonica Visitatiora is részegen jelent meg és a helybeli prédikátort Nagyságos Fő Tisztelendő Urnák - bölcs Mózesnek nevezte és azolta is az Ekklésiában nem kötelességét tette, hanem csak a sok zűrzavart csinálta az egész Elöljáróság meg egyezésével ezen tisztes Hivatalból vettessen ki." Az elöljárók nem minden esetben voltak ilyen következetesek, a hivatalról való letétel nem mindig történt meg, főleg 17 Balázs Kovács Sándor: A presbitérium ... i. m. 70. 18 Decs községi protokollum - 1845. július 6. - „Dózsa István a Kotsmába Takács Mihállyal bizonyos Földek eránt 65 fk. meg alkudván noha Takács maga szabad akarattya szerént azulta a Szántó földet mind az által jobb észre jővén külömbféle képpen forgatta szavát, és ugyan tsak meg bánván tselekedetét a földeket nem engedi az meg vevőnek. Minthogy pedig borozás közbe esett a dolog duppla áldomás adás opponáltatott Takácsnak." - Alsónyék községi protokollum - 1789. március 16. - „Kis Rátz János a káromkodásáért, uczán Udvarán részeg fővel való Pipázásáért és a maga cselédjeinek ok nélkül való húzása vonásáért, minthogy önként maga feljött a Hellység házához meg esmérvén vétkeit, ezért irgalmassan csak 8 Pálczával büntettetett." - Decs községi protokollum - 1800. augusztus 3. 19 Balázs Kovács Sándor: A presbitérium... i. m. 68. 303