Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

melléklete külön-külön nagy kartonra van fűzve, ezeket szükség esetén annyira össze lehet szorítani, hogy háromszor annyi tárgy is elfér még e szobában. A leleteknek imént jelzett szép kezelése mellett annál feltűnőbb, hogy sem törzskönyve, sem czédula katalógusa nincsen a tavali államsegély felhasználása- és elszámolására vonatkozó adatok még nincsenek összeállítva, ásatások ez évben még nem kezdettek s nincs is szándékukban kezdeni. Oka ennek abban keresendő, hogy Sőtér Ágoston egyedül áll a múzeum élén, nincsen semmiben segítsége, ez lankasztja kedvét, s másrészt ügyvédi elfoglaltsága s mostani gazdasági viszonyai sem engedik, hogy több időt fordítson a múzeumra és régészeti ügyre. Hogy nincsen hiány jóakaratban, mutatja az, hogy a társulat nyomattatott már leltár számára mintaíveket, melyekre összeiratni akarja a múzeum tárgyait az egylet választmányi jegyzőkönyveiből, hová minden szaporulat s az ásatások eredménye feljegyez­tetett. Sötér megígérte, hogyha a főfelügyelőség ez évben még respiriumot enged neki, a jövő évben elkészíti a leltárt s ásatásokra is egy egész hónapot fog szentelni. A múzeum iránti érdeklődés a nagyközönséget is egészen elhagyta. Mielőtt a most folyamatban levő berendezési munkála­tokat megkezdték volna, vasárnapokon volt nyitási nap éspedig 8 órától délig. Ekkor a megyeház kapujára kifüggesztették a múzeumnyitást hirdető táblát, de alig akadt látogatója. A régészeti egyesület élete csak tengés, alig van már 70 tagja. De elég pénzzel rendelkezik, mert vagyont is gyűjtött s a vármegye egyik nagyobb alapjából évi 1000 korona segélyt húz. A vármegye alispánja nagyon szeretné, ha a múzeum a megyeház épületéből kiköltözködnék, ahol a helyiségre nagy szükség volna s azt tervezi, hogy a vármegye egy pavilonszerű épületet emeltessen a megyeház udvarának folytatásába eső területen; kilátás is volna az építésre, mert van a vármegyének régi vámváltságból eredő, körülbelül 400 ezer koronát kitevő alapja, melyből a megye szép székházát is építették. Helyesebb volna, ha a múzeum különálló épületben lehetne, mert tény az, hogy a múzeum gyér látogatottságának egyik oka az is, hogy a vármegye urai nem szívesen látják a második emeletig, sok hivatalos helyiség mellett alkalmat­lankodóan elvonuló látogatókat; de csak úgy volna ajánlatos a különálló múzeum kérdésébe bele menni, ha a múzeum udvarhelyiségnél megfelelőbb helyen s olyan méretben terveztetnék, hogy az a régészeten kívül egyéb osztályokkal is kibővíthetnék, hogy a culturális érdekeket nagyobb mérvben s több irányban is szolgálhatná. 9 A nagyenyedi ref. collegiumban elhelyezett múzeum kellemes benyomást gyakorolt reám. Egy tágas dolgozó szoba s abba nyíló 4 ablakos nagy terem áll e czélra rendelkezésre. E terem helyisége még nincsen egészen kihasználva, táblára fűzött leletekből mégegyszer annyi is elfér a falakon. A falak mentén czélszerű üvegszekrények vannak s ebben fehérre festett s rézsútosan elhelyezett deszkatáblákon vannak a tárgyak elhelyezve. A szoba közepén levő tárlók is egészen jók, részint a leletek, részint pedig a Bethlen-féle gazdag numismatikai gyűjtemény elhelyezésére. A leletek lelőhelyek szerint vannak csoportosítva, korszakra való tekintet nélkül s miután a legtöbb helyen különböző kor leletei találtatnak, a laikus nagyközönséget megtéveszti s összetartozónak tartja az ugyanazon lelőhelyről előkerült kőkori baltát a legszebb római sisakkal. Nagy haszna van főleg a systematikus ásatásokból előkerült tárgyaknak lelőhely szerinti csoportosítása, főleg a szakemberre, midőn biztos adatot talál a különböző typusok és díszítési motívumok összetartozandóságára és egykorúságára, de ez csakis a szakember által vezetett ásatásokra vonatkozólag áll, ki el tudja választani az ugyanazon helyen létezett, de korra egymástól nagyon távol eső telepek leleteit. Hogy e gazdag gyűjtemény tanulságos legyen a nagyközönségre, nagyon kívánatos, hogy az újonnan rendeztessék és pedig úgy, hogy a nagyobb lelőhelyek csoportosítása megmaradjon ugyan, de korszak szerinti egymásutánban állíttassanak egymás mellé, így tiszta képet fog a gyűjtemény nyújtani a csoportosított kőkori, bronzkori, keltakori, római- s népvándorláskori telepekről. Az ilyen csoportosítás hasznára lesz a laikus nagyközönségre úgy, mint a szak­emberekre. Helyeselte e javaslatomat Herepey Károly nyűg. tanár a gyűjtemény megteremtője úgy mint Bodrogi, a múzeum jelenlegi custosa s meg is ígérték, hogy követni fogják tanácsomat. A gyűjtemény nemcsak kiválóan gazdag tárgyakban, hanem a vármegye lelőhelyeinek nagy számát is mutatja, ahol évtizedeken keresztül ásathatnak nagy eredménnyel. Annyi praehistorikus telepet az erdélyi múzeumok egyike sem tüntet fel, mint e gyűjtemény. A szép gyűjtemény minden darabja utaló számokkal van ellátva és pedig kezdettől fogva mostanig, melyek a törzskönyvvel egyeznek. A törzskönyv nagyon czélszerűtlenül van összeállítva, azért annak megváltoztatására adtam a custosnak utasítást. Leíró czédula katalógus nincsen, erre vonatkozólag is adtam utasítást a custosnak. Régészeti könyvekkel úgy el van látva a múzeum, mint sehol másutt, mert a könyvtárnak évi 2000 kr. dotatiójából bőven telik erre. 18

Next

/
Thumbnails
Contents