Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Gabler Dénes–Horváth Friderika: A szakályi terra sigillaták és helyük a bennszülött telep kerámiaspektrumában

A szürke bevonatos kerámiával rokon az ún. pátkai típusú tál (Gose 303), amelyből anyagunkban 7 db található. A nemzetközi irodalomban Leistenschale-nak nevezett típus a Goudineau 38 típusú Pó-vidéki sigillatákra emlékeztet. Az ívelt aljú és peremű, a vállnál léctaggal ellátott, negyedkörív peremű szürke tálnak párhuzamai jól ismertek Pannoniában, így Aquincumban és Intercisában, Solymáron ezt a típust Hadrianus érem keltezi. Ennek a formának jóliszapolt, sárgás agyagú változata is van, ilyen tálak Gorsiumban kerültek eló. Tipológiailag távolabb állnak ezektói azok a félgömb alakú tálak (13. kép 2-3, 6.), amelyeknek peremrésze keskenyebb, szájrészük kevésbé hangsúlyozott, felületüket belül és a külsóperemsávot, egészen a léctagig vörös bevonat (Munsell 2.5 YR 5/6) fedi; utóbbinak jó párhuzamát ismerjük Daciából. Ezeknél a példányoknál az aljrész és a perem nem ívben kapcsolódik össze, hanem kis töréssel, amit a külsó léctag hangsúlyoz. A peremrészt gyakran rovátkolás (Rädchenverzerung) díszíti (13. kép 5.). Ezt a formát számos, La lene hatás alatt álló műhelyben gyártották, ennek tulajdonítható, hogy több változatát különböztetjük meg: narancsvörös bevonatú, nyers színű és szürke gyártmányokat. Acarnuntumi fürdó, az ún. Palastruine anyagában felbukkanó típusokat U. Trinks a Flaviusoktól Trajanusig terjedő időszakra keltezte, ezzel szemben a kelet-pannoniai változatoknál, az ún. pátkai típusnál jóval későbbi keltezés igazolható. Ilyen tál került elő az adonyi IV. palánktábor anyagában, amely Hadrianus-Antoninus Píus kori. Gorsiumban az ún. bennszülött telep X. házának betöltésében kerültek elő a típus megfelelői Antoninus kori sigillatákkal együtt. Az aquincumi ún. Depot műhely anyagában fellelhető tálakat Vespasianustól Antoninus Piusig folyamatos éremanyag keltezi; az érmek zöme Trajanus-Hadrianus kori. A brigetiói Gerhát fazekasműhelyben a pátkai típusú tálakat Hadrianus korától kezdődően gyárthatták. A szakályihoz hasonló, igényesebb kidolgozású darabok párhuzamait elsősorban NyugatPannoniában ismerhetjük fel. • III. La Tfcne D kerámia A XLIII. gödörben talált La Tène D áru mennyisége aránylag csekély (4,75%), ami elsősorban abból fakad, hogy a leletanyag döntő többségét a 3. század elejére tehetőbeásás kerámialeletei teszi ki, amikor már a falusi fazekasműhelyek sem gyártják a La Tène edénytípusokat. Arányuk valamivel jelentősebb a gödör korai - a beásástól érintetlenül hagyott - ENy-i részében (itt 6,3%), azaz még a 2. sz. első felében betöltött objektumban. Aránya többé-kevésbé megegyezik a XXV gödör Antoninus kori planírozása alatti településrétegben talált kerámia La Tène D anyagával (7,5%); ez utóbbi feltehetően a 2. század második negyedére tehető. A késő kelta kerámia típusai többnyire finoman iszapolt barnásszürke vagy világos, sárgásszürke agyagból készültek, külső oldaluk simított, belül horizontális korongolásnyomok láthatók. A másik gyártmány sötétbarna, szürke anyagú, míg a harmadik egészen világosszürke; agyaga porózus. A késő latène kerámia értékét jelzi, hogy a törött darabokat összeillesztették; ilyen „flikkolás" nyomait viselő átfúrást egy töredéken találtunk. Az edények fala általában vastagabb. Amennyire a töredékek meghatározhatók, anyagunkban a következő formákat ismerhettük fel: 1. Duzzadt peremű fazék - párhuzamait főleg a Gellért-hegyi erődített telepről ismerjük. (Kat. 84; 17. kép 16.). 2. Duzzadt peremű, világosszürke tál (Kat. 85; 17. kép 15.), ez a típus már a korábban közölt szakályi leletek között is fellelhető.

150 3. Enyhén duzzadt peremű fazék világosszürke agyagból; párhuzamait a Gellért-hegyen kívül Pohanskáról, Zavistról ill. Velem-Szt. Vidről ismerjük

151 (Kat. 81-82; 17. kép 12.). 4. Keményre égetett, világosszürke agyagú fazék besimított horizontális vonalak közt hullámvonallal díszítve hasonló edényeket a Gellért-hegyről közölt Bonis É. (Kat. 83; 77. kép 13.). 134 Gabler 1973, Abb. 12,4-7 135 Bonis 1942, Taf.XXI.29 136 Póczy 1956, Abb.6,1 -Depot Werkstatt 137 Póczy 1957, Abb.38,8 138 Maróti 1985, Taf.XVIII.4. 139 Kocztur 1974, Abb.60,5 140 Fülep 197'4, Taf. 10,35 141 Popilian 1976, Nr.766. 142 Póczy 1957, Abb.38,8; Bmkner 1981, Taf. 73,47-50 143 Trinks 1957,73 Abb.2,1. 144 Barkóczi-Bónis 1954, Abb.20,12 145 Kocztur 1974, 94 146 Póczy 1956, 96 147 Póczy 1957, 45; Bónis 1979, 129, Abb. 16,2 148 Gabler 1973, 156 149 Bónis 1969, 61, Abb.21,35 150 Gabler 1982, Fig.8,4; Bónis 1969, 51, Abb. 11,4 151 Bónis 1969, 49, Abb.9.8; Paulik 1976,217, pl. XV.7; Cizmar 1989, 80, Taf.17,12; Szabó 1994, fig.6,3. 152 Bónis 1969, Abb.49,36