Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

Az Apponyi támogatásával folyó, egyre nagyobb hírnévre szert tevó ásatások, a szépen gyarapodó leletanyag a régészet és a múzeumügy felé fordította Tolna vármegye figyelmét is. A millenniumra készülődve 1885-ben fölvetődött a monográfia megírásának kérdése is. A közgyűlés két embert bízott meg a munkával: a régész Wosinsky Mórt és a történész Kammerer Ernőt. A két szakembert régi, mély barátság fűzte össze, így különösen szívesen vállalták a részben közös munkát (5. kép). Wosinskynak hamar rá kellett döbbennie, hogy az ígért segítség, támogatás helyett csak magára számíthat a nagy vállalkozásban. Kérdőívet küldött szét a megyében, sorra járta a birtokosokat és a plébániákat. (6. kép) A sokszor csak kacatnak tartott edénytöredékek, fémtárgyak, faragott kődarabok után kutatott. A legfontosabb lelőhelyek feltárására közmunkát kért, vagy a birtokos segítségével, esetenként a Nemzeti Múzeum költségére ásott. Mint írja „most már az egész vármegyének lettem bolygó s Í »16 re g esze... Wosinsky 1894 februárjában a megyeszékhelyre, a szekszárdi plébániára került. Két káplánja segítségével itt fejezte be kétkötetes monográfiáját, mely a mai napig meghatározó a terület régészeti kutatásában. Az ezeréves évfordulóra gondolva mindenhol megnőtt a múlt emlékei iránti érdeklődés, ismét szóba került a kutatómunkák során összegyűlt anyag elhelyezésének kérdése. Wosinsky Apponyival egyeztetve e légkörben hívta fel a megyegyűlés figyelmét, hogy „Fél munkát végez csak a vármegye, történetének megírásával, ha okulva az eddigi mulasztás okozta veszteségen legalább a jövőben nem óvja meg egy vármegyei Museum alapításával emlékeit. " Ók maguk jártak elöl jó példával: Wosinsky mintegy 5000 darabból álló régiséggyűjteményét, a gróf lengyeli múzeumát ajánlotta fel megyei múzeum céljára, „ha a törvényhatóság garanciát vállal a gyűjtemények megőrzésére és gondozására". Az elhelyezéshez 3 világos, száraz, megfelelő szekrényekkel berendezett helyiséget kértek. A megyegyűlés nagy lelkesedéssel fogadta a felajánlást, s 1896. március 28-án határoztak a múzeum létrehozásáról. A múzeum céljára kiszemelt magtárépületbe azonban végül a hirtelen szűkké vált megyeháza istállóját, pajtáját és a szolga lakását helyezték át. Újabb megoldásként a börtöncellák átalakításának lehetősége merült fel, de Wosinsky ezúttal már tartott attól, hogy a múzeum ügyét ismét a hivatalok bővítésére használják fel, és más tervvel állt elő. Jó gyakorlati érzékkel átmeneti megoldásként a gimnázium épületének még üres termeibe költözést javasolta, s egyúttal kidolgozta egy pusztán a pénzeszközök átcsoportosításából, a rendelkezésre álló pénzügyi keretek ésszerűbb felhasználása révén létrehozható múzeumi alap tervét. Ezzel kezdetét vette az önálló megyei múzeum alapításának és az azt működtető múzeumegyletnek tényleges szervezése. A szükséges minisztériumi engedélyek beszerzése után az osztályok folyamatos feltöltéséig az 1897-ben átadott gimnázium második emeleti két termében helyezték el a már lassan két éve ládákba csomagolt muzeális tárgyakat. A rohamosan gyarapodó régészeti, néprajzi, természetrajzi, művészeti és iparművészeti gyűjtemény hamarosan már nyolc termet foglalt el. A tárgyak elhelyezésére Wosinsky az Iparművészeti Múzeum régi szekrényeit szerezte meg. Ez csak átmeneti megoldás volt. Wosinsky a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségétől terveket, alapszabályokat kért. A nagyváradi, kassai alaprajzok ismeretében vázolta fel elképzeléseit a leendő múzeumépületről. A kétszintesre tervezett épület földszintjének két végén egy háromszobás múzeumőri és egy szolgalakás, köztük a könyvtár olvasóval, a laboratórium, az iparművészet két terme és a természetrajzi kiállítás kapott volna helyet. Az emeleten a kőkor másfél, a bronzkor, a kelta-római időszak, az éremgyűjtemény és a középkori emlékek egy-egy, a néprajz kettő, a művészeti osztály pedig ismét egy teremben került volna bemutatásra. A 8 m széles, átlagosan 10 m hosszú termeket az épület egyik szélén futó folyosó kötötte volna össze. A lépcsőházat a 80 m hosszú, téglalap alaprajzú épület közepére (7-8. kép) tervezte.

25 Az ingyen kapott telken 1900-ban megkezdődhetett a Wosinsky által megszervezett pénzügyi alap, a gyűjtésből befolyt mintegy 150,000 korona, valamint a Belügy s a Vallás- és Közoktatási Minisztérium adományaként kapott összesen 116.000 korona felhasználásával az építkezés. Nem egészen egy év alatt készült el Schikedanz és Herzog tervei alapján a múzeumépület, amely lényegében Wosinsky elképzeléseire épült, de értelemszerűen annál sokkal 13 Az 1883. június 26-án tartott alakuló ülésről szóló beszámolóban azonban érdekes módon nem említik sem Wosinsky, sem Apponyi nevét. (Tudósítás a megyei Régészeti- és Történelmi Társulat megalakulásáról. Tolnamegyei Közlöny 1883. július 1.1.) Pedig nyilvánvaló, hogy a társulatnak tagjai lehettek, s erre utal Wosinsky egyik Kammerer Ernőhöz írt levele is, melyben kéri a következő gyűlésen dr. Kelemen László kurdi plébánosnak társulati tagságra való ajánlását. (Wosinsky Mór levele Kammerer Ernőhöz. TmL XIV/6. 13.) 14 Wosinsky a monográfiájából kimaradt adatokat feldolgozásra önzetlenül átadta Kammerernek, akinek hagyatékában az oklevelek és kigyűjtött történeti adatok mellett számos régészeti vonatkozású feljegyzés szerepel. (Kammerer Ernő hagyatéka, vegyes iratok. TmL XIV/6.) 15 TmL. XIV/6. 14. A legfontosabb lelőhelyek feltárására közmunkát kért (TmL. Alispáni Iratok. 1358/1884.), vagy a birtokos segítségével, esetenként a Nemzeti Múzeum költségére ásott. 16 Wosinsky Mór: Adatok önéletrajzomhoz. MTA Kézirattár RAL 395/905. 17 Szekszárd, plébániai iratok. 1894. 18 Uo. 1896.; Wosinsky 1896 I—II. 19 K. Balog 1985 373. 20 Gaál 1975 10. 21 Zentai 1990 20-21.; Fraknói Vilmos levele Wosinsky Mórhoz. Szekszárd, plébániai iratok. 1898. 22 OL K 736 VKM 95/1899. 23 OL K 736 VKM 482/1900. 24 OL K 736 VKM 17/1899.; 23/1899; 52/1899; 55/1899; 70/1899. 25 TmL. XIV/6. 15.; Vázlatrajz Wosinsky kézírásos megjegyzéseivel. Szekszárd, plébániai iratok. 1898. 26 OL K736 VKM 523/1900. 11