Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Oszvald Feren–Szabó Géza: Késő bronzkori karikaleletek Kisdorogról és Szakályból

ki. Ezek anyaguk és az ingótokhoz hasonlóan meghatározott súlyuk révén szintén alkalmasak lehettek csereeszköznek, azonban ezeknél az elsődleges cél a viseleti darabok kialakítása volt. Az egyes darabok konkrét felhasználásának módját pusztán a nagyságbeli eltérések alapján nehéz lenne meghatározni, hiszen nyilván a viselő személy testméreteihez alakították azokat. A természeti népeknél megfigyelhető, hogy pl. még a formailag azonos darabokat is esetenként eltérően viselik. Például ugyanolyan hegyes végű, megközelítően kör alakra meghajlított bronzszálakat egyaránt láthatunk a felkaron és a lábon, a vádli fölött hordva. Tehát ezek kar- és lábperecek egyaránt lehettek, ami magyarázza a szakirodalomban megfigyelhető eltérő értelemzést is. A Kisdorog-Hegyiszántókon talált díszített alapanyagokhoz hasonló tárgyak előállításának csak akkor volt értelme, ha azt egyszerű módon, nagy tömegben, „ipari" módon végezhették. A fent részletezett jelenségek, vizsgálatok és kísérletek alapján végig követhető az a technológiai folyamat, amely során a HA A kori bronzszálak egyik nyersanyagtípusát előállították, illetve felhasználták. A vékonyra sodort, egymás mellett kifeszített vékony húrokon ferdén végighengerített viaszt méretre vágták, vagy törték, majd az egyenes szálat beágyazták. A díszítőminták vékonysága finom szemcsézettségű beágyazóanyagot bizonyít. Feltehetően először egy hígabb agyagréteggel vonták be a viaszmintát, majd a jobb száríthatóság érdekében lazább szerkezetű, esetleg szerves anyaggal soványított öntőformát készítettek. Egyszerre akár több száz viaszformát készíthettek, s egymás mellé beágyazva egyidejűleg többet meg is önthettek. A megöntött szálakról még melegen letörték az öntőcsapot, mint azt a tárgyak egyik végén legtöbb esetben látható, ridegtörésre utaló felületek is mutatják. Majd felmelegítették, hőkezelték a még egyenes bronzszálat, hogy a kívánt formára tudják hajlítani. így egy egyszerű technológiai eljárással nagy tömegű nyersanyaghoz juthattak, mely akár rúdon vagy bőrszíjra fűzve könnyen szállítható, és sokoldalúan felhasználható volt. Az egyes tárgyaktól elvonatkoztatva, az elmondottak alapján a Kisdorog-Hegyiszántók és Szakály-Fütyülős HA A korszakon belül tágabb időszakra keltezhető karikaleletei kirajzolják a késő bronzkori fémfeldolgozás felépítésének néhány sajátos szerkezeti elemét is. A most közölt leletek és a párhuzamok lelőhelyét az urnamezős időszakban betöltött szerepe alapján vizsgálva látható, hogy a még egyelőre csak feltételezhető kohászati központoktól a nagy fémfeldolgozó központokon át (Velem, Lengyel, Regöly stb.) egészen a kisebb településekig - mint a két mostani lelőhelyünk is -, egyaránt előfordulnak a karika alakú nyersanyagleletek. A nagy fémművesközpontokban folyó, szinte már ipari méretű termelés mellett a legapróbb falvakba eljuttatott ingótok a helyi kovácsok nyersanyagai lehetettek. A bronzeszközök tömeges elterjedése szükségessé és lehetővé tette az egyszerűbb, bronzszálból előállítható tárgyak, mint például a kar- és lábperecek, bokaperecek, tűk, fibulák stb., de nyilván az egyszerűbb öntvények helyi elkészítését és javítását is. Magának a bronz nyersanyagnak az előállítása azonban - már csak az ércek hiánya miatt is - messze meghaladta volna a kisebb települések lehetőségeit. Ezért a kereskedelem révén szétáramoltatott ingótok révén, amelyek anyaguknál fogva jelentős értéket képviseltek, s így akár pénzhelyettesítő eszközként is szolgálhattak, a kisebb telepek is hozzájuthattak a szükséges nyersanyaghoz - bekapcsolódva egy kárpát-medencei méretű munkamegosztásba. A most közreadott két késő bronzkori leletegyüttes és a metallográfiai vizsgálatok eredményei egy sajátos tárgytípus előállításának és felhasználásának jobb megismerése mellett felvetik az egyes kohászati központokra jellemző nyersanyagformák elkülönítésnek lehetőségét - és szükségességét. A korábban többnyire díszítetlennek, régészeti szempontból nem különösebb jelentőségű tárgyaknak tartott nyersanyagkarikák révén a további kutatások során remélhetően felrajzolhatók lesznek a késő bronzkori kohászati központok és piackörzetek - ami már messze túlmutat egyetlen tárgy készítésének és felhasználásának problémakörén. 32 A közelmúltig alkalmazott eljárások közé tartozik a patakból gyűjtött iszap, valamint nyúlszőr, lótrágya stb. felhasználásával készített agyagforma használata. A modern megmunkáló gépekhez szokott ember számára talán bonyolult, hosszadalmas a viaszveszejtéses eljárás. Valójában azonban 24 órán belül utólagos megmunkálást nem igénylő, kész tárgy állítható elő ezzel a technológiai eljárással. (ZSÁK 1958.; ZSÁK I960.; ECSEDY 1931.) 33 PÁSZTOR 1990, 10. Pásztor G. feltevése szerint bánya és kohómű dolgozhatott Velemben. Nézete általánosan elfogadott a régészeti szakirodalomban is, bár a magnetométeres kutatások eddig nem mutatták ki kohó jelenlétét a lelőhelyen. (MISKE 1929.; VASTAGH 1962, 233.) 34 SZABÓ 1993, 194-196. 35 A herceghalmi lelet mellett például a bánhidai és a tiszaszentimrei karikákon is több esetben figyelhető meg alig bemélyedő vonalköteg. 100