Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

Bögre, tányér A szürke színű, kissé tojásdad alakú, fületlen bögrék a férfi-, női valamint a gyermeksírokban egyaránt előfordulnak (130., 132 gyermek-, 18., 40., 75., 118., 136. női, 99., 135., 65. férfisír). Ezek síron belüli helyzete már nem olyan egységes, mint ahogy azt a korsók és kancsók esetében lehetett tapasztalni, bár többnyire itt is a a sírgödör végébe, a lábfejek tájékára helyezték őket. Szürkére égetett, füles bögre öt esetben fordult elő a temetőben (ebből kettő elveszett), a 3. és 52. női, az 59., 66., 130-131. gyermeksírban. Pontos dokumentáció hiányában a bögrék síron belüli helyzete nem ismert. Mind a fületlen, mind a füles, szürke bögrék a pannóniai későrómai temetők megszokott, tömegárut képviselő mellékletei/

1 valamint a szomszédos Noricumban is általánosan elterjedt forma a IV. század folyamán.

72 A bátaszéki temető esetében az ilyen típusú agyagáruk általában a szegényesebb sírokból kerültek ki, üvegedénnyel együtt ritkán helyezték őket sírba. Külön kell megemlíteni a 141. női sírból származó háromfülű, sárgára égetett, vörösre festett bögrét,

73 amely a halott jobb oldalán, a könyöke mellett feküdt. A sírban talált két darab érem sajnálatos módon elveszett. A pannóniai temetőkből közölt hasonló, háromfülu változatok kivétel nélkül mázasak.

74 A bátaszéki edény alakját tekintve is kicsit zömökebb, kidolgozása is durvábbnak tűnik, mint a hasonló mázas kivitelben készült darabok. A mázas korsó, melyet ugyanebben a sírban a lábfejnél találtak, tipikusan IV. századi forma. Elképzelhető, hogy e háromfülű bögre esetében egy helyi, egyszerűbb változatról van szó. A 25., 34., 51., 57., és 136. sírban volt szürke színű, behúzott peremű, összeszűkülő aljú tányér. A 34. és 51. számú sír hamvasztásos rítusú temetkezés volt, a benne talált tányérok töredékesek. A másik három esetben nő volt az elhunyt, érmeket a sírok nem tartalmaztak. Általában ezek a házi használatra szolgáló, szürke tányérok minden későrómai temetőben előfordulnak kisebb-nagyobb számban, de pontosabb kormeghatározásra nem alkalmasak.

75 Említésre méltó még a 119. kislánysír kisméretű, csipkézett szélű, belül sárgás-barna mázzal bevont tálkája. Ebben madárcsontok voltak, s a melléklettel gazdagon ellátott sírban a bal combcsont külső oldalánál feküdt. Hasonló, csipkézett szélű, mázas tálka a publikált későrómai temetőkben nem fordult elő, de a tác-gorsiumi és a tokodi ásatásoknál találtak ilyen kisméretű tányérokat IV. századi környezetből, s általában a későrómai mázas agyagáru jellegzetes termékei között lehet számontartani, mint arra Bonis É. legújabb tanulmánya rámutat.

76 Mécses Általában a pannóniai későrómai temetőkben ritka a mécsesmelléklet. Kövesdpusztán sem került elő csupán egy, azonban a sírt (60-62. sír) és leletanyagát teljesen elpusztították a feltárás területén dolgozó munkagépek. A dokumentációból annyi derül ki, hogy három, egymás mellé épített téglasírról van szó. A megmentett mécses egy nagyobb méretű, egylángú, barna mázzal bevont típus.

77 Ezeket a mécsesfajtákat elsősorban Pannoniában készítették a IV század végénV század elején.

78 89