Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

későrómai sírok jellemzői. Bátaszéken a pontkörrel díszített (25. és 101. sír), valamint a sűrű, fekvő V-alakú dísszel ellátott variánsok kerültek elő, szintén egy kivételtől eltekintve (101. sír) - női sírból, a Constantinus-dinasztia érmeivel (48. és 153. sír). A 25., 113., 118. sírban találtak vékony bronzhuzalból készült, nyitott s szakaszos rovátkolással díszített karperecet,

56 ugyancsak női viseletként. E sírok egyikében sem volt pénzmelléklet, de a majsi temető 21. sírjából Urbs Roma,

57 a somogyszili temető 75. sírjából Valentinianus-éremmel

58 került elő hasonló darab. Négy sírból (82, 95, 101, 138. sír) származik vékony bronzhuzalból hajlított, nyitott, díszítetlen, kampósan záródó karperec,

59 szintén a Constantinus-dinasztia érmeivel, illetve a 138. sír esetében Galerius Maximianus és Maximinus Daia érmeivel. A csontkarperecek száma aránylag kevés, tíz sírban fordult elő. Közöttük egyaránt megtalálhatók a sima, díszítetlen változatok (4., 22. gyermeksír, 118. női sír), a pontkörrel díszített formák (48., 55. gyermeksír, 74., 82., 149. női sír) és egy esetben a két körbefutó vájattal ellátott darab (119. gyermeksír). Mindegyik típus kedvelt ebben a korban, s mind a női, mind a gyermeksírokban megtalálhatók,

60 temetőnkben is éppen fele-fele arányban volt a két korosztálynál. A vaskarperecek a temetőben már kizárólag felnőtt női viseletként jelentkeztek (25., 69., 74., 95., 109., 118., 125., 133., 138. sír). Sajnos kivétel nélkül mindegyik megsemmisült, vagy elveszett. A dokumentáció alapján azonban annyi megállapítható volt, hogy minden esetben az elhunyt bal csuklóján lehetett megtalálni, legtöbbször bronz-, csont- vagy üvegkarperec társult hozzá, csupán a 125. sír esetében fordult elő, hogy egyetlen vaskarperec volt csak a halott kezén. A vaskarperecet viselő nők sírjai a melléklettel gazdagabban ellátottak közé sorolhatók, tehát a karperectípust nyilvánvalóan nem az egyszerűbb, díszítetlen volta, olcsósága miatt kedvelték, hanem viselése más jelentéssel bírhatott. Mindössze négy üvegkarperec került elő a temetőből. (3., 101. gyermeksír, 74., 138. női sír - ez utóbbi elveszett). A 3. és 101. sír esetében a Constantinus-dinasztia érmeivel együtt. Pannoniában aránylag gyakori ez a fekete színű, díszítetlen karperectípus, amely könnyen összetéveszthető a gagátkarpereccel, de kormeghatározás szempontjából nem datáló értékűek.

61 Gyűrűk A bronzból öntött pecsétgyűrűk mind a női, mind a férfisírokban megtalálhatók voltak temetőnkben (25., 140. női sír, 92., 152. férfisír),

62 gyermeknél viszont nem fordultak elő. E bronzból önött gyűrűk többnyire kör alakú fejrészén stilizált állatalakok negatívja található, divatjuk a IV. század folyamán alakult ki a vésett kövek olcsó utánzataiként,

63 s felmerülhet annak a lehetősége is, hogy nem csupán ékszerként, hanem egyben amulettként is viselték őket.

64 A 48., 69., 91, 119., 133. sírból kerültek elő az egyszerű szalaggyűrűk, felületükön bekarcolt X, függőleges vonal, esetleg pontkörös díszítéssel. E típusok szintén az elsősorban női és gyermeksírokra jellemző IV. századi gyűrűviselet darabjai.

66 Temetőnkben is gyermek- és női sírokból származnak ezek a pántgyűrűk, érmet közülük csak a 48. számú sír tartalmazott: 1 db Constantius-veretet. 87