Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj

Tamás Menyhért két másik regényében az 1950-es években bányásznak ment székelyekről olvashatunk néhány sort. A teveliek fél fakaruszt megtöltöttek, „rázatták magikat Komlóig s vissza, járták a bányát sápadásig..."

301 A regénybeli Balbina férje pedig egy bányászjárattal disszidál 1956-ban.

302 Váralja 1. Tolnai Lajos „A sötét világ" című regényét élete alkonyán írta meg, először a „Képes Családi Lapok" 1894-95. évfolyama közölte. Első fejezete: A váraljai nótáriusék. „Nekem ez a keserű pont az első emlékem, mikor ott állottunk, hogy apámat, aki váraljai nótárius volt, elcsapták a hivatalából." írja.

303 Hivatali főnökét - a későbbi rettegett Bach-huszárt - Perczel Gyulát pofozta fel. Az édesanyja így magyarázza az eseményeket: „Láthatta már apád, hogy a fele falu ellensége, amért sem a Tölöncsér fiát, se a Varga Gáborét, se a német Kirschét nem engedte a katonaságtól megszabadítani." A szegények pártját fogta, most nem számíthatott a gazdagok segítségére. Nyolc éves, amikor el kell hagyniuk a jegyzőlakot, Rémes Mihályékhoz költözik a család, a váraljai faluvégre. A „Dúzsi család krónikája" korabeli kézirat bírónévsora, új jegyző bejegyzése pontosan adja az 1845-ös dátumot, mely a regény életkor-megjelöléséből számítható: „Én lehettem akkor nyolcéves, húgom hét, öcsém hat, mert hárman voltunk. Itt laktunk egy szobában, mert a hátulsó Rémesek szobája volt és ebben a vén Rémesné, egy nyolcvan felé járó asszony feküdt betegen, vakon, süketen és siratta mindig a katonafiát, akit valami nagy bűnért a katonaságnál elemésztettek."

304 A kisfiú órákon át hallgatja a történeteket a szegény mostohalányról, Virág Lidiről, a gaz Kondor Gáborról. A történetek egy részéről Dömötör Sándor - a nevek alapján - feltételezi, hogy nem Váralján, hanem Dunaszentgyörgyön estek meg.

3 - A regénynek ez a fejezete három helyen is említi a gyümölcsösöket - szőlőt, szilvát, almát, diófákat - egyszer, utoljára ők szedhetik le, aztán - micsoda gyermeki fájdalom! - „többé soha, soha, sehol!"

306 A „sérelmi indulat" és a gyermekkori élményanyag felszínre jön „Jobb úgy" című novellájában is.

307 Az idézett családi krónika szerint Vaktli Henrik volt az első német bíró Váralján. Ahogy az események rekonstruálhatók: az elöljáróság három házat „elsinkófált". A szerzett pénzből utólag a templomnak is juttattak - hogy szó ne érje a ház elejét -, a vizsgálatra "érkező szolgabíró tiszteletére pedig nagy vendégséget csaptak. Az indulatos jegyző erre „megbotolta" a gaz német bírót, a főbírónak meg „szemére lobbantja gyalázatosságát". Ha ez nincs - ott élhetnének Váralján!

308 „A polgármester úr" című regénye bizonyos „Várhegy"-en játszódik.

309 Itt is előbukik az eredeti élmény, melyet a megrendült gyermek szorongása zár: „én is, öcsém is, húgom is tudtuk, hogy Váraljára alighanem más fog jönni jegyzőnek, s mi a ház előtti patakban többet nem malmozunk, a korán érő, sárga szilvától és apró körtétől már nem mi leszünk betegek, és a ház előtti szép szőlőlugast se mi szüreteljük le."

310 A „gaz német bíró" fiaiból urak, lányaiból nagyságos asszonyok lettek.

311 A feldolgozatlan indulat „A szentistváni Kéry-család" című regényében is felszínre tör. Az édesanya így vonja le - örökre megkeseredetten - a tanulságot: „...jól a szivedbe vésd apád történetét. Senkinek se higgy, vigyázz, fösvény légy, mindig legyen pénzed... és minden gaz keresni fogja kedvedet. Holtig élhetsz úri módban, késő vénségben, mint az árendás, akit megrugdaltak, megpofoztak, be is csuktak, de... bírja bankóval meg szemtelenséggel, s hogy bátor, az egész vidéknek köztiszteletű tárgya..."

312 342