Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj
rom kéziratos munkája facsimile kiadásban jelent meg az Akadémiai Kiadónál. - Egy másik írása beszámol Nagyvej kére érkeztének másnapjáról, amikor vej kei pap és kántor „látszólag barátságosan" fogadják. Erkölcsi vívódásairól a következőképpen ír: miután az internálótáborból „...elengedték az el kobzott házú sovábokat... megduplázódott a lakosság... Az illető telepes átvette a neki juttatott házat a benne lévő sovábokkal és ezek bizony sok kellemetlenséget okoztak. Nem akarták azt el üsmerni hogy a vagyonik az állam ellenes maga tartásukért el kobozták, s neki abba a házba semmi része nincs. Én mint keresztény ember sajnáltam es ezeket a megtévelyített embereket, de mint magyar igasságosnak tartottam..." 276 2. Tamás Menyhértnek ugyanebben a regényében feltűnik az „író-féle" ember, akit a kisdorogi székelyek Vej kére is át vittek. Tamás Menyhért történeti forrása itt Talpassy Tibor 1945-os riportkönyve. A regény így adja elő a vejkei sváb bíró furfangjának történetét: „Van ott egy minden hájjal megkent sváb bíró, ha még ott van... nem úgy ellenkezett, ahogy azt másutt megszokták, panaszba pókapárnázta riogatását. A mieinket rongyos gúnyába öltözve, a falu véginél várta, az első, gyerekekkel megpakolt szekér még meg sem állott, amikor megtöltötte a mezőt siránkozással: »Hová menni emperek? Hová? Ide, Vejke? Nem eleget verni makuk Isten, a pokol falujápa készülni? Fordulni vissza, mielőtt a pokol kerülne. Vejkén lukakpa lakni, emper, a föld még kazt sem teremni... Fordulni vissza, különpen pusztulni egész család, egész tyünni nép.« A regényben erről beszélgetnek a kisdorogi székelyek egymás közt, elismerve, hogy azért volt igazság abban, amit a bíró mondott. A házak csököttek, döngöltfalúak. A lakosok cselédek voltak, meg részesművelők. 277 Szászvár 1. Tinódi Lantos Sebestyén „Verbőczi Imrehnek Kászon hadával kozári mezőn viadalja" című históriás éneke mondja el a török 1542-ben végzett pusztításait: „Igen száguldanak, ők sokat rabiának,/Az szegín községben sokat fogdosának,/Kozári mezőre mikoron jutának,/Ott ők megszállának, nagy vígan valának." A szászvári várból 279 Verbőczi Imre utánuk megy 225 lovassal és 200 gyalogossal. Tizenhat török foglyot ejtenek, 90 levágott török fejjel térnek vissza. Kétszázhúsz magyar rabot szabadítanak ki. A györei néphagyomány azt tartja, hogy a rajtaütésre a Szalóság nevű domb alján, került sor. 2. Martinovics Ignác „szolgálataiért" 1792-ben megkapta a „szászvári apát"-i címet. 281 1794. júlis 29-i bécsi kihallgatásának eredeti részlete került a róla szóló film forgatókönyvébe: „Martinovics Ignác Józsefnek hívnak, 39 éves vagyok, Pesten, Magyarországon születtem, a pécsi egyházmegyében lévő Szászvár címzetes apátja vagyok, és császári-királyi tanácsos..." 282 3. Dénes Gizella „Asszonyok a hegyek között" című regényébe kétszer is szerepel a szászvári vásár: a kupeckedő hegyháti magyarok lovakat adnak-vesznek, máskor Katica - a főhős - teheneket vesz, hogy tavasztól tejet árulhasson a bányatelepeken, a „Kolóni"-ban. - Érzékletes az elsőgenerációs bányászok mentalitásának leírása. Réti utakon gyalogosan jönnek-mennek a falujukba, így a „szászvármányoki ipartelepek" környékén is. „Csak addig bányászok, amíg a föld alatt vannak" - mondja róluk az írónő. 283 339
