Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Csiszár Mirella: Itália-élmény a két háború közti magyar irodalomban

az ifjúságnak a nagy elhatározásaival indított utunkra, a Bűnbeesés pedig megmutatta az elhatározások lehetetlenségét." Mindez igaz a két regény olaszországi epizódjaira is. A Fellegjárásban Flórián és Konstantin, a Bűnbeesésben Rosty Péter és Andrea, illetve Mérvei, a bankigazgató indul Olaszországba. Miért vállalkoznak erre az útra? Az alapszituáció mindkét regényben azonos; a hősök a valóság elől próbálnak menekülni. A Fellegjárás mikrovilágában Méliusz halálával, Vandái és Avar letartóztatásával rést üt a való élet, a Kollégium lakói megértik, hogy döntéseiknek nagyobb súlyuk van, nemcsak ebben az izolált világban bírnak jelentéssel, hanem a falakon kívül is. A mester halálával megszűnt körülöttük az a védettség, amelyet eddig élveztek. Mindez arra ösztökéli őket, hogy még nagyobb intenzitással keressék önmagukat, megváltásukat. Konstantin, aki a regény világban a kultúra szférájába való zárkózást, mint lehetséges magatartást modellálja, úgy érzi ebben a hirtelen rátört valóságban megfullad. Elindul Olaszországba, ahol már számtalanszor járt, és ahol az élet titkát vélte eddig is felfedezni, hogy a mindennapok fenyegetettségétől megóvja magát. Flórián vele utazik. A Bűnbeesésben Péter és Andrea szintén a valóság elől akar elrejtőzni. Úgy érzik, a gyűlölet és az irigység erősebb a világban, mint a szeretet vagy az értelem. Tudják a világ fenyegetésével szemben csak a szerelem lehet védőbástya, de azt is érzik, hogy szerelmük elérte már tetőpontját, a boldogságot nem lehet fokozni. Érzelmeiket azonban álló csillagképnek akarják tudni, olyannak, mint Itáliát az európai kultúrában, ahol lehetséges még, hogy az utazó az őszi Velence vizein „Trisztán sóhaját" érezze. Azt remélik, időtlensége időtlenné teszi szerelmüket is. Mérvei számára az olaszországi út szintén menedék. Az utazás, az új környezet teszi képessé arra, hogy észrevegye önmagában: fél a háborútól, melynek bekövetkeztét biztosan érzi, és fél attól a szereptől, amit ez a háború szán neki. Rádöbben, a háborúval az ő kezéből kicsúszik az irányítás. Egy olyan kaotikus világ jön el, amelyben nem lesz az ura az eseményeknek, hanem egy nagy Esemény kelléke lesz, és nem tudja befolyásolni annak kifutását. Péter és Mérvei is érzi, egy életforma felbomlóban, az a humanista műveltségű polgári kultúra, amely talaján mindketten felnőttek csődöt mondott, képtelen megállítani azt a folyamatot, amely háborúba sodorja az országot. A polgárság bűnbeesett. Új életmodellt kell találniuk, hogy életben maradhassanak, hogy megvédjék önmaguk. „Az utazás kiemel bennünket életünk keretei közül, szembeállít vele, ilyenkor megadatik nekünk, hogy életünket kívülről, némi távolságból lássuk, s talán megdöbbenhetünk azon, amit az alkalom megmutat," - gondolja Péter az elsötétített Velencében. Valóban az utazás elvezeti önmagukhoz hőseinket, megtalálják azt a magatartásformát, amely ebben a valóságban sajátjuk lehet. Flórián és Péter azonos megoldáshoz jut; nem más ország határai közé kell menekülni, mint Mérvei tenné, az csak törékeny biztonságot adhat, a realitás ide is bármikor betörhet, példa rá az elsötétített Velence, amely hőseink megérkezésekor rögtön a háborús jövőt vetíti elő. Péterben megvilágosodik, eddig mindig a menekülést választotta - ez nem lehet eredményes védekezési stratégia, el kell rejtőzni a lélek mélyére, önmagunkba kell zárkózni, ott megteremtve azt, ami ellent tud állni a tények világának. Rómában, Keats halottas szobájában megérzi a mitikus Hegy hívását, bizonyossá lesz benne, csak az az egyetlen igaz út, ha enged ennek a hívásnak. Róma nem más számára, mint hatalmas teátrum mundi, gigantikus kulissza, amely a világ 272