Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Csiszár Mirella: Itália-élmény a két háború közti magyar irodalomban

nyozza szállodájában, melynek magyar a tulajdonosa, és ahol a szobapincér az ő verseinek rajongója. De igazán akkor válik meghitté a város, amikor Ignotus is megérkezik. És természetesen Elek Artúr kalauzolja az örök városban. Tőle tudjuk,

13 Ady Lédával három napra érkezik és három hétig marad. Előtte már bejárta Pisát, a lármás Firenzét - ő nevezi így - és Utak és csalódások címmel tárcákat küld A Világnak. Mert Róma előtt valóban csak csalódások érik, rossz a vonatközlekedés, Firenzében ellopják a tárcáját, és a várost is elviselhetetlenül nyüzsgőnek, hangosnak látja - mást szinte észre sem vesz. Róma előtt nagy eltökélések hevítik; „Nos én nem akarok még csak Goethe methódusával sem közeledni Rómához, hogy csak azt látom Rómának, amit én akarok és csak annyit."

14 De Rómában már ezt írja: „Nem igaz semmi sem, a Goethe igazsága sem: ebben a városban van elrombolva, elépítve és fölépítve minden, amiből a mi lelkünk összerakódik."

15 És mindezt annak ellenére érzi, hogy látszólag a múlt Rómája nem érdekli. Míg a többiek a Fórumot járják, egy osteriában üldögél egymagában. Nyárdélutáni Hold Rómában c. versében mégis megfogalmazza azt az „univerzum-élményt", a minden átélésének élményét, amely a következő nemzedékek meghatározó benyomása lesz, ha Itália földjére lépnek. Áldom a nyüzsgő Rómát, Mindenek átfogóját, Pulyásan is nagyot. Babits, aki Itáliát a második hazájának nevezi, nemcsak saját élményeiről ír, amikor beszámol első útjáról: „Én magam a római kultúra iránti lelkesedésen nőttem fel... első nagyobbacska megtakarított pénzemen Itáliába szöktem ki. Azonnal otthon éreztem magam... Nemcsak a latin szók csöngtek ismerősen fülembe. Ismerősek voltak az enyhe hajlású édes dombok is, az ég kéksége, a felhők fénye s a levegő íze. Úgy éreztem, hogy a csodálatos itáliai táj, amerre akkor jártam, rejtelmes módon rokon az én pannon hazám tájaival."

16 Ez a gyönyörű itáliai táj jelenik meg a Campagna énekében. A Zrínyi Velencében, amely akár a nyugatos költők mindenkori arcképe is lehetne, az Itália és a Recenati mind mélyen átélt olasz élmények megörökítései. Nemcsak a tájat érzi rokonnak, a kultúrát is. Az olasz irodalmat mindig az egész latin kultúra összefüggésében látja, amelynek a magyar művészet is részese. A latin szavak zengése számára ugyanolyan otthonos, mint nyelvünk hangzása, „megbírja Dante hatalmas szárnyalását, visszhangozni tudja zenéjét."

17 Nem csupán Dante szeretteti meg vele Itáliát, bár Szabó Lőrincnek diktált naplója szerint is ez az első, meghatározó élmény - már pécsi kisdiák korában próbálkozik fordításával - hanem ahogy arra Cs. Szabó László felhívja a figyelmet, az Itáliáért rajongó angol költők: Keats, Shelley és természetesen a preraffaeliták. A Fogarasra megrendelt The Studio döntően befolyásolta művészetszemléletét, Ruskin műve a The Stones of Venice' talán Velence iránt érzett csodálatát is mélyíthette. Velence megmaradt ősélménynek - első olaszországi útja alkalmából csak eddig jut el - és a „sznobság és a nászút közhelye" első pillantásra átértékelődik, a mese varázslatával hat. Velence a szűk utcák városa, „ahol a nyílt üzletekből gyümölcs- és olajszag áradt ki, ahol olyan a házak arca, mint a hervadozó, unt szépségeké, nemes piszok födi a köveket, zengő latin szavak bágyadt ruganyosság250