Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Kőszegi Frigyes: A Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tipológiai és időrendi kérdései

depothorizont kibontakozási idejének, erre utal néhány váli kultúrás síregyüttes. Ez utóbbiak természetesen már túlmutatnak a veravári lelet problematikáján.

125 De térjünk vissza a kurdi jellegű kincsek dunántúli elterjedésének kérdéséhez, s ezek közül is azokhoz, melyek térségünkben helyezkednek el. Keszőhidegkút, Tamási-Miklósvár, Szárazd, Sárszentlőrinc, Udvari, Kajdacs, Kölesd, Murga, valamint két másik regölyi kincs sorolható ezek közé. A Koppány folyó völgyében, valamint az ebbe folyó patakok, vízjárások mentén számos olyan lelet került már eddig is napvilágra, mely az urnamezős kultúra sűrű megtelepedését bizonyítja a közvetlen környéken. Csak magából Regölyből több mint húsz ilyen lelőhelyről van tudomásunk, beleértve a három kincset is. S bár ezek túlnyomó többségéhez felszíni gyűjtésből származó cserepek tartoznak, s csak néhányukat keltezhetjük az UK régibb szakaszába, a körzetben nagy urnamezős települési központot kell sejtenünk.

126 A közvetlen közelben két olyan sánccal erősített földvárat ismerünk, amely betölthette ilyen központ szerepét, s amely alkalmas lehetett arra, hogy veszélyhelyzetben a környékbeli falvak lakosságának menedékhelyül szolgáljon. Természetesen ezekről a magaslati helyekről jól belátható volt a távolabbi vidék is, így az itt megtelepedők ellenőrzésük alatt tarthatták a folyóvölgyben futó kereskedelmi útvonalat is. Pári-Sánchegyről nem tudunk sokat; Wosinsky sánccal erődített földvárat említ, ahol a platón lévő település a környék teraszain is megfigyelhető. Torma telepnyomokat észlelt, s ezekből az UK-ra jellemző kerámiát szedett össze.

127 Valamivel szélesebbek ismereteink Regöly-Földvárról, ahol az előbbinek megfelelően sánccal erősített földvárról vannak ismereteink. Az itt megejtett sáncátvágásból eddig csak korai vaskori cserepek bukkantak napvilágra, és számos szórványkerámiát és bronztárgyat őriz a helyről a szekszárdi és a Magyar Nemzeti Múzeum. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk az 1950-ben itt végzett ásatásnak, melynek során zömmel az UK régebbi szakaszába keltezhető leletanyag került elő. Ezek közé tartozik a már említett. V bordás tokosbalta öntőmintája. Patek tumulust is megfigyelt a földvár alatt. Még érdemes szót ejtenünk egy további, esetleg negyedik kincsleletről, amelyet Wosinsky említ Regölyről, közelebbről meg nem határozott lelőhelyről. Nyitott karperecekből, tokosbaltából, nyélnyújtványos sarlóból álló leletről esik itt szó, s nagy valószínűséggel sorolhatjuk ezt is a kurdi típusú kincsek közé.

129 A fent felsorolt leletek és lelőhelyek egyaránt arra mutatnak, hogy a későbronzkorban az urnamezős kultúra népessége meglehetősen sűrű településrendszert épített ki a megyének ebben a térségében, s ennek a rendszernek egyik központja éppen a mai Regöly vidéke volt. Nem valószínű, hogy tévedünk, amikor a regölyi magaslati, sánccal erődített lelőhelyet véljük ennek, amelyet ma Regöly-Földvár néven tart számon a szakirodalom, és ezért nem kelthet meglepetést a veravári bronzlelet előkerülése a többi, hasonló jellegű kinccsel egyetemben. 232