Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain

tott öntőcsapok segítik a fém gyors megömlését, egyenletes elterülését a mintában. A gombos végű sarlóknál a végükön lévő csonk arra utal, hogy a merevítő bordát tekintve megközelítően függőlegesbe állított helyzetben öntötték meg ezt a tárgytípust is.

24 A nyélnyújtványos sarlóknál a két öntőcsap elhelyezkedése azt mutatja, hogy ezeket az eszközöket a penge íve közepének legmagasabbra állított helyzetében öntötték.

25 B.) Az öntési sorja előfordulása a leletegyüttesen belül közel kétszer olyan gyakori, mint az öntőcsapé, mert 23 esetben maradt látható nyoma (5. /I.5.; 8.1./; 6. /1.5/; 11. /1.13.; 8.4./; 19. /13.3./; 20. /13.2./; 21. /14.3./; 41. /3.5./; 42. /3.87; 43. /3.3.; 10.1-37; 44/A /3.2./; 47. 12.9.; 3.7./; 48. /2.8./; 49. /2.7; 9.3./; 53. /3.6./; 83. 1536.1; 84. /5.24V; 86. 15.25.1; 91. /6.12./; 105. /6.107; 136. /4.1./; 167. /7.1./; 169. /7.3./; 171. /7.4./). Az öntési sorja a tárgyak egy részénél a lapos, egyenes oldal szélén fut, ami arra utal, hogy öntéskor homorú kiképzésű öntőmintát és egy síkfelületű zárólapot használtak. így állították elő a sarlókat (41. /3.5./; 42. /3.8./; 43. /3.3.; 10.1-3./; 44/A/3.2./; 47. /2.9.; 3.7/; 48. /2.8./; 49. /2.7.; 9.3./; 53. /3.6./) és a díszek (83. /5.36./), ékszerek (136. /4.1./;), lemezdarabok (167. /71./; 169. /7.37) egy részét.

26 Más esetekben a sorja a tárgy oldalának középvonalán fut, mint a kés nyélen (11. /1.13.; 8.4./) és a karikák egy részének (91. /6.12./; 105. /6.107) esetében. Ezeket a tárgy típusokat két homorú kiképzésű, egymással szembefordított öntő minta segítségével készítették.

27 A köpűvel rendelkező tárgyak - tokos balták, nyílhegyek, stb. - esetében szintén megfigyelhető az oldalak középvonalán végigfutó sorja (5. /I.5.; 8.17; 6. /1.5/; 19. /13.37; 20. /13.27; 21. /14.37), de pl. a tokos baltáknál még a köpű peremén is látható egy körbefutó öntési sorja. Ez azt mutatja, hogy a két öntöminta közé fölülről egy magrészt is tettek, aminek nagyságával szabályozták az öntvény falvastagságát, formájával pedig a nyéllyuk alakját. Az öntési sorja egyes tárgytípusoknál teljesen hiányzik, mint pl. a lándzsahegyeknél. Nyilvánvaló - és a más leletegyüttesekben talált selejtes darabok alapján bizonyítható is - hogy a tokos baltákhoz és a nyílhegyekhez hasonló módon öntötték.

29 A sorját azonban a vizsgált darabokról utólag teljesen eltávolították, feltehetően lecsiszolták. A tokos baltákon, a késnyélén azonban rajtahagyták a sorját (11. /1.13.; 8.47; 19. /13.37; 20. /13.27; 21. /14.37), csak a tárgy testére lapították. A sarlóknál azonban következetesen hiányzik a sorja a pengerészen, de megvan a nyélnyújtványon (41. /3.57; 42. /3.87; 43. /3.3.; 10.1-37; 44/A/3.27; 47. /2.9.; 3.77; 48. /2.87; 49. /2.7; 9.37; 53. /3.67). Óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az oka a sorja részleges eltávolításának? A jelenség értékelése nem választható el a tárgyon megfigyelhető többi nyomtól, ezért e kérdésre majd később térek vissza. II. A.) A különböző vastagságú bronzszálak felülete feltűnő gyakorisággal, mintegy 24 esetben hosszirányú hajszálrepedésektől porózus. Ez a jelenség megfigyelhető öntéssel előállított tárgy - egy véső nyéltövisének - oldalán (36. /1.237), de főleg bronzszálból készített eszközökön (37. /1.22.; 11.67; 38. /1.24.; 11.47; 39. /1.167; 40. /1.157; 77. /5.337; 78. /5.327; 79. /5.307), és ékszereken (80. /5.347; 82. /5.357; 87. /5.277; 88. /5.297; 89. /5.287; 102. /6.87; 104. /6.77; 194