Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

utalt a „többszörösen egymás fölött vízszintes, egyenes vonalban húzódó fehéres iszapréteg...".

61 Ásatása során bronzkori telep jelenségeit és avar temető sírjait tárta fel. A leletek többsége a Magyar Nemzeti Múzeumba, kisebb része a szekszárdi múzeumba került. A lelőhely pontos helye egy idő után feledésbe merült, Wosinskyn kívül mások nem kutatták, a közgyűjteményekben lévő anyagot azonban többen is feldolgozták.

62 Bóna István a lelőhely középső bronzkori anyagának tanulmányozása során Wosinsky leírásának értelmezésével - megpróbálta rekonstruálni a középső bronzkori rétegsort. Szerinte a Gerjen-csoport A időszakához az alsó rétegek, B időszakához a 120-147 cm közötti leletek, C időszakához 60-120 cm mélységben, D időszakához pedig a humusz alatti 30-40 cm-ben lévő edények tartoztak.

63 A lelőhelyet az itt előkerült hengeres, kihajló peremű, kétfülű palack alapján a korai bronzkorban a Somogyvár-Vinkovci területhez sorolta.

64 A Wosinsky által végzett ásatás pontos helyének meghatározására 1983-tól rendszeres terepbejárást folytattam Gerjen község határában. A régi térképek és földrajzi nevek segítségével hamar rátaláltam a korábbi feltárások helyére. Wosinsky adatainak ellenőrzésére és a teliről további információk gyűjtésére 1987-ben feltárást kezdtünk a dombon. Az ásatás konzulense Bóna István volt. Kutatóárkainkkal hamar ráakadtunk Wosinsky árkaira. A régi leírásokat összevetve az általunk újra kibontott árkokban megfigyelt jelenségekkel, sikerült azokat az eredeti számozásnak megfelelően beazonosítani, sok esetben még az avar sírok számát is meg lehetett állapítani. Sőt, további feltárások esetén lehetőség lesz Wosinsky ásatási térképének, s az avar temető térképének a rekonstruálására is. Az alábbiakban csak a kora bronzkorhoz kapcsolódó leletanyagokra és ásatási megfigyelésekre kívánok részletesen kitérni. Az egykori gazdasági épületek keleti oldalán a Wosinksy által húzott III., IV., V., általunk „A", „B" és „C" jelzésűnek nevezett árkok oldalában jól megfigyelhető volt a teli rétegsora. Az „A"-árok végében a következő volt a rétegek sorrendje (a bronzkori padlószinteket római számmal jelölöm - ezekből 1 m-es felületről anyagot is gyűjtöttünk): I. - szántás: 25-30 cm, - enyhén égett, sárga agyagréteg: 2-4 cm, - koromcsík: 0,5-1 cm, - kevert, sárga, agyagos feltöltődés: 12-15 cm, - szürkésbarna, paticsos humusz: 6-8 cm, II. - sárga agyagréteg: 5-8 cm, - apró, paticsokkal kevert barna humusz (szerkezetében rendkívül hasonlít a felső, szántott réteg állagára): 30-40 cm, - sárgásbarna, paticsos kevert talaj: 20 cm, III. - sárga agyagréteg: 6-8 cm, - vörös, égett omladék: 10 cm, - koromcsík: 0,5 cm, 74