Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

mindezt erős magyar öntudattal. A szabófalvi 8000 csángó közül Németh Kálmán szerint legalább ezren hazajönnének, bár ők is nagyon törve, és szegényes szókinccsel beszélték anyanyelvüket. A magyar kormánynak tehát gyér és bizonytalan információi voltak a moldvai magyarságról, s még ennél is kevesebb a véleményükről, elképzeléseikről, hiszen a hazai magyarság évtizedek óta nem is kereste a velük való kapcsolatot. A kérdés tanulmányozására, s egy esetleges telepítési akció lehetőségeinek megvizsgálására Domokos Pál Péter tanfelügyelőt beosztották a bukaresti követségre.

14 Végzett munkájáról részletes jelentést küldött a magyar külügyminiszternek és a miniszterelnöknek.

15 Az iratcsomó tartalmazta a csángó magyarok ügyével kapcsolatos munkatervet; falvankénti statisztikai adataikat; plébániák és általában egyházi viszonyaik leírását s az érdekükben teendő lehetséges lépések kifejtését. Domokos Pál Péter felfogása szerint a Moldvában élő valamennyi római katolikus vallású ember vér és nyelv szerint a magyar nemzethez tartozik, akkor is, ha már nem tud magyarul, hiszen magyarul nem imádkozhattak, gyónhattak, mert ortodox istentiszteletre kényszerítették őket. Az iskolában nem tanulhattak meg magyarul írni, olvasni, anyanyelvüket csak titokban gyakorolhatták. Domokos úgy látta, hogy Románia az asszimilálást az egyház segítségével akarta megvalósítani. Ezt szolgálta az 1930-ban kötött megállapodás a Szentszékkel, amely az egész országot egyetlen katolikus egyházkerületté szervezte, élén a bukaresti püspökséggel, így a bukovinai papság is Bukarest ellenőrzése alá került. Nagyon sok katolikus plébánia üres volt. 1935 decemberében a jászvásárhelyi római katolikus püspökség 68 plébániáján 50 pap működött, ugyanakkor 32 plébánia pap nélkül volt. Domokos Pál Péter kétféle munkatervet dolgozott ki a moldvai csángók helyzetének javítására, ám nagyon komoly feltételekhez kötötte mindkettő megvalósítását. „Lelki feltételnek" azt szabta meg, hogy minden itthoni magyarral meg kell ismertetni a moldvai csángókérdést, mert a közvélemény keveset tud arról. Ezért az iskolai oktatásban megfelelő teret kell szentelni erre. Az „anyagi feltétel" megvalósítása ennél sokkal komolyabb és nehezebb. Úgy vélte ugyanis, hogy hazatelepítésükhöz csak abban az esetben szabad hozzáfogni, ha a pontosan számbavett csángók életkörülményeinek megfelelő új lakóhelyek és szántóföldek rendelkezésre állnak. Az első megoldás arra az esetre szólt, ha a második bécsi döntés által létrehozott határok tartósaknak bizonyulnak (azaz további revíziós elképzelések nem válnak valóra). Ekkor legfőbb feladat „öntudatos magyarokká" nevelni a csángókat papok, kántorok, mérnökök, orvosok közreműködésével, könyvek segítségével. Azaz némiképp oldani kívánta nyelvi elszigeteltségüket, s erősíteni nemzeti hovatartozásukat. Ehhez kapcsolódott a Turul-Szövetség ajánlata, mely rádiókat szeretett volna eljuttatni a magyar falvakba. Valószínűleg 1940 karácsonyán került is néhány helyre rádió.

16 Mivel nagyon kevés magyar nyelvű és érzelmű pap működött Romániában, úgy gondolták, hogy a bukovinaiak hazatelepítése után fiatal papjaikat Moldvába helyeztetik. Elsősorban Demse Péterre és László Antalra számítottak, akiket alkalmasnak találtak arra, hogy dr. Dombi József jezsuita atya vezetésével a gyóntatószéken keresztül hassanak a csángókra, buzdítva őket anyanyelvük kötelességszerű megtartására. A magyar érzelmek felkeltéséhez magyar ügyvéd munkába állítása is célszerűnek látszott ügyes-bajos dolgaik intézésére. Jelentkező is akadt dr. Hankó Nándor személyében. Elképzelésük szerint magyar orvos, ápolónő, épí281