Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Az allódium megművelése tehát teljesen a jobbágyokra maradt. A birtok elhanyagoltságában persze az is közrejátszott, hogy hosszú évekig nem volt tulajdonosa.

400 Sztankovánszky Imre kajdacsi birtoka a jobbágyföldeken felül 2180 holdat tett ki. Ebből 1177 hold volt szántó, 701 hold rét, 256 hold legelő, 46 hold pedig terméketlen. A művelési rendszert a háromnyomásos gazdálkodás fellazulása jellemezte. Az őszi fordulóban búzát és kétszerest, a tavasziban árpát, kukoricát és burgonyát termeltek. A szálastakarmányok nyilván azért hiányoztak, mivel a szokatlanul nagy rét fedezte az állatállomány takarmányszükségletét. Ugyanakkor egy-egy évben, pl. 1830-ban a vetésterv tanúsága szerint 12 holdon bükkönyt, illetve árpás bükkönyt is vetettek a tavaszi nyomásban. A trágyázott ugaron dohányt termeltek. A terméseredmények jónak mondhatók. 1835-ben a búza holdankénti hozama 14 pm volt, vagyis az elvetett mag hétszerese. Az igaerőt 40 db ökör és 8 bivaly biztosította. 1 pár igásállatra tehát 49 hold szántóföld jutott. Mint e korban mindenütt, itt is fontos szerepet töltött be a juhtenyésztés. 1837-ben az állomány Kajdacson és Mocsoládon együttesen 2232 db-ot tett ki, amelyből azonban mindössze 284 db volt selymes birka. A szokásosnál jóval jelentősebb szerepet játszott a gazdaságban a marhatenyésztés. Az 1847. évi számadás szerint az igavonókon kívül 21 tehenet, 52 növendékmarhát, 20 bivalytehet, 1 bivalybikát, 13 növendékállatot, összesen tehát 155 szarvasmarhát és bivalyt tartottak a birtokon. Ehhez képest elenyésző volt a lovak (12 db) és sertések (40 db) száma. Bár a birtoknak jelentős mennyiségű robot állt rendelkezésére, a nyári munkák torlódása idején napszámosokat, részesaratókat is alkalmaztak. 1841-ben 213 napi szénagyűjtésre 68 Ft 39 krajcárt fizettek ki. A gabona aratását 1833-ban a szomszédos györkönyiek vállalták a termés 1/8 része fejében. Az igen magas aratórész a környékbeli puszták nagy számával, a munkaerőhiánnyal magyarázható. Ennek fejében a györkönyiek vállalták, hogy 36 főt állítanak ki aratásra - ha szükséges, maguk fogadnak napszámosokat - és 4 hét alatt learatják mind az őszi, mind a tavaszi gabonát.

401 A tengelici közbirtokosság szomszédságában fekvő Kápolnapuszta területe 2156 hold volt. A birtok kizárólag allódiális területből állt. Kápolnay Antal 1817ben felmérette és táblákra osztatta. A birtok kb. fele, 1066 hold szántó, 312 hold rét, 339 hold legelő, 341 hold szőlő, 49 hold beltelek. Mivel a birtokon nem éltek jobbágyok, nem kötötte meg a birtokos kezét a nyomáskényszer. A szántó következőképpen oszlott meg: kenyérgabona - 230 hold takarmánygabona - 294 hold szálastakarmány - 215 hold ipari növények (repce, dohány) - 102 hold kapások - 58 hold ugar - 100 hold A fennmaradó rész a cselédek földje volt. Kápolnay tehát szakított az egyoldalú gabonatermesztéssel, a szántó kb. felét takarmánytermesztésre használta. Ha a rétet és a legelőt is számításba vesszük, az összbirtok 4/7 része az állattenyésztés \ 89