Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
gal. Míg más birtokosoknál a regáléjövedelem csupán töredéke volt a földből származó bevételeknek, itt tetemesen felülmúlta azt. A kisebb királyi haszonvételek 1885 pft hasznából 1611 pft származott Bonyhádról. 344 A regálé, a kilenced, kiegészítve az allódiális birtok, a szőlődézsma és a juhtartás bevételeivel már bizonyosan elérte a középbirtokok 1 holdra számított átlagos jövedelmét. A veszély inkább abban rejlett, hogy az ilyen típusú birtokot teljesen készületlenül találta a jobbágyfelszabadítás, mivel jövedelme döntően a feudális privilégiumokhoz kötődő szolgáltatásokból származott. Földjeinek robot nélküli megmunkálása csak azért nem jelenthetett súlyos gondot, mert jószerivel alig maradt mit megműveltetni. Az úrbériség aránya a Perczel birtokokon még magasabb volt. Az 1836-ban elhunyt Perczel Tamásnak 12 11/16 jobbágytelkén és 9 kisházason kívül összesen 75 hold allódiális birtoka volt. Az úrbéres birtok tehát legalább ötszörösen múlta felül a majorságit. Egy bonyhádi és egy cikói lakóházon kívül semmiféle épület nem állt birtokán, tehát még olyan szerény gazdálkodói tevékenységet sem folytatott, mint pl. Kliegl Ignác. 345 Perczel Tamás nem képezett kivételt a nemzetségen belül. Ezt támasztja alá Perczel Ignác ugyancsak 1836-ban készült vagyonleltára. Bonyhádon, Majoson, Cikón, Ófalun (Baranya m.) összesen 248 hold allódiális földje, vele szemben 61/8 jobbágytelke, 8 zsellérje volt. Az allódiális birtok tehát némileg meghaladta az úrbérest, de ezt a helyzetet Perczel Ignác nem használta fel majorság létesítésére, hanem 46 taxalistának adta ki allódiális földjeit. Hozzá kell tennünk, hogy az irracionális birtokosztályok miatt más lehetősége nem is volt, hiszen négy településen szétszórt szerény terjedelmű birtoka olyan kis részekből állt, hogy arra nem lehetett mezőgazdasági üzemet építeni. Birtokának bevétele évi 2400 pft, holdanként 5 pft volt, ami lényegében megfelelt a megyében kialakult jövedelmi viszonyoknak, de a regálékra - egyedül Bonyhádon 600 pft -Jobbágyok és kuriális zsellérek munkájára építő birtokosnak semmi esélye nem lehetett a jobbágyfelszabadítás átvészelésére. 346 Ez a körülmény döntő befolyást gyakorolt a Perczel család tagjainak viszonyára a reformok kérdéséhez. Kiss János miszlai birtokos allódiális birtoka 1827-ben 190 hold volt, melyhez 19 5/8 jobbágytelek és 14 zsellér tartozott. Az allódium tehát 1/3 részét sem tette ki az úrbéres birtoknak. Az arány kedvezőbben alakul, ha figyelembe vesszük, hogy a jobbágyok fele testvére, Kiss Antal birtokához tartozott, s bírói zálogból váltotta őket magához. A magtár, a góré, a birka-, marha- és lóistálló kiépült allódiális gazdaságra engednek következtetni, de az igásállatok hiánya arra utal, hogy a lehetőséggel birtokosa már nem élt, részben a birtok munkaerő-szükségletét meghaladó jobbágyi robot, részben Kiss János már tárgyalt anyagi nehézségei miatt. 347 Dőry Ádám az 1827. évi, harmadik birtokosztály után 2530 hold allódium, valamint 66 jobbágytelek és 46 zsellér felett rendelkezett. Az úrbériség területre átszámítva 2150 holdat tesz ki, azaz megközelítően azonos a majorsági birtokkal. 348 Hasonlóak voltak az arányok a Dőryek ifjabb ága másik birtokosánál, Dőry Miklósnál is 1834-ben. Az allódium és úrbériség viszonya nála 2781:2250 hold. Ha leszámítjuk az allódiatúra területéből az erdőt, a maradék 2310 hold szinte teljesen egybeesik az úrbéres birtok mennyiségével. 349 Ifjú Dőry Vince 942 holdas birtokából 501 hold volt allódiális, 441 úrbéres 350 , Dőry György 1626 holdas birtokánál 80