Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
szabad rendelkezés jogáról. Ilyen esetekben a bérbeadás - mely többnyire együtt járt a fundus instructus eladásával, több évi bérleti díj előre történő felvételével - nem racionális gazdasági döntés volt, hanem az anyagi csőd felé vezető út egyik állomása. A vázolt folyamat úgy tűnik az ország más tájain különféle nagyságrendű birtoknál egyaránt végbement. A br. Podmaniczky család tiszaíoldvári uradalmát 1835-ig a család legidősebb férfitagja kezelte, a bevételen a tulajdoni hányadnak megfelelően osztoztak. Ezt követően a családülés úgy határozott, hogy a fundus instructust eladva az egész uradalmat bérbe adják. 1848-ban Podmaniczky Frigyes öccsével, Árminnal megkapta a család Pest megyei birtokát. Frigyes a neki jutott 1200 holdat 2500, majd 3500 pft-ért, valamint 18 000 pft adóssága átvállalása fejében bérbe adta öccsének. 271 Tolna megye birtokos családjai szintén éltek ezzel a lehetőséggel. A Zágrábban élő Chernelné Gindly Anna 1807-ben 12 évre bérbe adta Apáti pusztát Pauer Mihálynak. Gindly Károly örökösei az 1805. évi birtokosztálykor hat részre osztották fel az apai birtokot. A katonáskodó Gindly János fivérének Antalnak; Klára unokatestvérének, Bezerédj Antalnak adta bérbe a maga örökrészét. 272 Teréz, férjezett Gebhardt Ferencné az 1814-1820 közötti hat évre sógorának, Csapó Dánielnek adta bérbe 1500 holdas tengelici birtokát évi 2000 vft bérleti díj és egy háztartás számára szükséges naturáliák fejében. Csapó kötelezte magát, hogy a terményeket Budára, Gebhardték szálláshelyére szállítja. A szerződést az indokolta, hogy Gebhardt Ferencet saját ügyei távol tartották a birtoktól. A bérbeadó a szerződést rövidesen megbánta, megkísérelte érvényteleníttetni, de sikertelenül. Csapó annyi engedményt tett, hogy a valóban nagyon alacsony bérleti díjat 3000 vft-ra emelte. 273 Gindly Antal fia, Rudolf maga gazdálkodott ugyan tengelici birtokán, de a sok kisebb tagból álló, távol fekvő Fejér megyei - Szentmiklóson, Baracskán, Iváncsán, Szentpéteren fekvő - birtokát bérbe adta Domokos Imrének az 1830-40-es évek fordulóján. 274 Bezerédjné szül. Gindly Zsófia elözvegyülve fiára, id. Bezerédj Istvánra bízta fertőszentmiklósi, szerdahelyi birtokuk kezelését. 1803-ban formálisan bérbe adta neki az említett birtokokat évi 4400 Ft árendáért. A család többi birtokának kezelését is bérlet formájában bízta rá többi fiára. Ignác a görböi, bezerédi, dötki, rábaszentmihályi birtokokat bérelte 600-600 Ft-ért, a homoródit 200 Ft-ért. A felsorolt birtokok bérleti díján, mint apai örökségen a testvérek osztoztak. A Tolna megyei birtok Gindly Zsófia saját hozománya volt. Bár ezt is kiadta bérbe Antal fiának, de ennek bevételét, 5000 Ft bérleti díjat, nagy mennyiségű terményt - Győrbe szállítva - magának tartotta fenn. 1817-ben fiai lemondatták Gindly Zsófiát tolnai birtokával való rendelkezés jogáról, s bérleti díj helyett 4000, majd 6000 Ft apanázst fizettek számára. A birtok kezelését - Bezerédj Antal már nem élt - sógorukra Szentiványi Antalra, a tatai uradalom inspectorára bízták, aki azonban, mivel állomáshelyét nem hagyhatta el, ifj. Bezerédj Istvánra ruházta át a tényleges irányítást. 275 1820-29. közötti időre a szerdahelyi és a Tolna megyei birtokokat id. Bezerédj István vette bérbe évi 23 000 vft-ért. A szerdahelyi birtokot id. Bezerédj István, a tolnai jószágot ifj. Bezerédj István kezelte. A többi -jóval kisebb területű birtokot - id. Bezerédj Ignác fia, ifj. Bezerédj Ignác bérelte évi 2900 vft-ért. A befolyó pénzt a még életben lévő testvérek öt egyenlő részre osztották. 276 66
